„Kiállításunk a haj és az arcszőrzet gondozásának társadalomtudományi, muzeológiai feltárására tesz kísérletet, ahogy az elmúlt 150 évben Budapesten megmutatkozott. [...] Kiállításunkban arra keressük a választ, mik voltak a szépségipar fejlődésének főbb mozgatórugói, állomásai, kik voltak meghatározó szereplői, és hogyan váltak az elmúlt 150 évben világviszonylatban is jól fésültté a budapestiek?” 

Noha a rendkívül gazdag, ötletes és könnyed hangvételű tárlat felhozatalából ezúttal is szabadon tarisznyáz(hat)tunk párommal, a helyszínen fellelt vizuális és textuális komponensek összhatásának élményét mégsem hozhattuk magunkkal maradéktalanul. Lévén az csak ott az igazi!

Haj, arcszőr és közösség; Magán hajügyek; A divatikonok változása; Frizura és arcszőrzet kronológia... — lépegetünk egyik pannótól a másikig. Van, ahová többször is visszatérünk. Csárdás-, valcer-, esetleg foxtrottlépésben. Mikor hogy. Időről időre rögtönzött játékunkba is belefeledkezvén: vajon ki fog kettőnk közül többet felismerni a nagy képeken rögzített közszereplők (színészek, énekesek, sportolók...) hajdani másából? Fiziológiai, történeti és történelmi, kulturális, etiológiai... szempontoknak egyaránt eleget tevő, igényes kompiláció ez, melynek megtekintéséhez az alábbi tippet is mellékelték a szerzők:

„Mielőtt megkezdi a szövegek olvasását, ajánljuk, hogy válasszon: a »nagy történet« vagy a vizuálisan elkülönülő »kis, színes sztorik« érdeklik-e jobban? Ha nagyon kíváncsi, inkább kétszer nézze végig a kiállítást a kétféle narráció alapján!”

Nos, mi ez utóbbi opciót választottuk. Néhány sor erejéig olykor-olykor a fülszöveget, illetve vonatkozó lírát is befotózva. Ahogy illik.

„Az állod s az orod alja mezítelen, / a magyar pedig bajusz nélkül színtelen; / Szép az holmi asszony-természetű embernek, / da magyarnak kopasz óralj csupa piszok, mással öszve, / édes nemem! hogy kevernek?”

(Páloczi Horváth Ádám: A korcs magyar /részlet/)

A helyszíni fotók 2023. július 18-án készültek.