A fenti mondatok természetesnek tűnhetnek, hiszen hogyan is festhetne másként egy emlékhely, ahol Leiningen-Westerburg Károly aradi vértanú tábornok fia, az egykori földművelésügyi magyar királyi miniszteri biztos nyugszik. Az újraszentelésre érkezők közül azonban sokan tudják, hogy nem volt ez mindig így. Akkor sem, amikor Szőke Anna először járt itt, és akkor sem, amikor jóval korábban az erzsébetlaki riporttábor néhány résztvevőjével látogattunk el ide.

Latinkić Magda, Szőke Anna és Mikity Ede plébános

— 2020 októberében megrökönyödve láttam, milyen állapotban van ez a hely. Az obeliszket befutotta a borostyán, sűrűre nőtt bokrok, fák takarták el, a vaskerítést rozsda marta, a hatalmas gazban alig tudtunk járni, ráadásul a sír közelében szemétdomb kezdett kialakulni. Eldöntöttem, nem hagyom ennyiben, elindítottam azt a folyamatot, amelynek most értünk a végére, és korántsem volt egyszerű — mesélte dr. Szőke Anna. — A Kiss Lajos Néprajzi Társaság nevében pályáztam a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél, mely jóvá is hagyta a felújításra fordítható támogatást, de ahhoz, amit most látunk, nagyon rögös utat kellett megtenni. Számos dokumentum beszerzésére volt szükség, és felmerült a kérdés, vajon Titel Önkormányzata engedi-e, szeretné-e, hogy mi itt dolgozzunk, hiszen magyar nemzeti érdekről, a mi ősünkről van szó. Szerencsére nem gördítettek a szándékunk elé akadályt, és voltak segítőim is. Hallgató Imre bácsfeketehegyi építészmérnök vette számba, milyen munkálatokra lesz szükség, és azok mennyibe kerülnek, Latinkić Magda, a Titeli Magyar Művelődési Központ elnöke igazított útba, hogy helyben kihez forduljak, majd ő tárgyalt a mesterekkel, és a felügyelete alatt folyt a felújítás.

Leiningen-Westerburg Ármin (1848—1900) egyéves volt, amikor az édesapját Aradon kivégezték. A magyar királyi honvédségben szolgált, de egészségügyi okok miatt századosi ranggal nyugdíjazták. Földművelésügyi miniszteri biztosként Titelen dolgozott, ármentesítette a területet, sokat tett a Tisza—Duna-töltés és a csatornahálózat kiépítéséért, neki köszönhető, hogy termőfölddé vált az árterület. Erre utal a síremlékén lévő tábla egy mondata is: „Az alant elterülő rét arany kalásza hirdeti érdemét örökké.” Bécsben halt meg, de kívánságára földi maradványait érckoporsóban hozták át a Titelre, és temették el arra a helyre, amelyet ő választott ki. Az obeliszket és a kriptát, melyben a nővérével, Erzsébettel nyugszik, a magyar királyi földművelésügyi minisztérium építtette, a kőfaragómester a budapesti Gerenday Antal volt. A szöveges márványtábla felett a családi címer látható.

Az újraszentelést Mikity Ede titeli származású, jelenlegi zentai plébános végezte. Korábban, amikor hét évig a szülőhelyén szolgált, renoválták és kibővítették a temetőben lévő kápolnát, melynek a harangja a szertartás előtt megszólalt, és ő gondozta a Leiningen-Westerburg-sírt is. Elmondta, az a Titeli-fennsík legmagasabb pontja, a valamikori templomudvar, hiszen annak a katolikus prépostságnak a székháza állt azon a helyen, amelyet a XI. században hoztak létre.

Latinkić Magda szerint minden titeli magyar embernek — legyenek bár csak maroknyian — nagyon fontos ez a hely, mert sikerült valamit megvédeni, ami éveken át elhanyagolt, elhagyatott volt.

— Büszkék vagyunk, hogy nem kevés akadály nélkül ugyan, de elértünk eddig. A tervek szerint a jövőben minden évben összejövünk, és megkoszorúzzuk a sírt.

Szőke Anna óhaja, hogy legyen egy olyan megbízható egyén vagy szervezet, aki/amely folytatja ennek az emlékhelynek a rendben tartását. A fiatalon, harmincévesen mártírhalált halt édesapa mellett a fia is méltó arra, hogy az utókor ismerje a nevét.

— Mindenki adja tovább az üzenetet, hogy akkor maradunk meg, és mutatunk példát az utókornak, ha magyar emberként éljük az életünket, méghozzá úgy, hogy a tetteink alapján ítélhessenek meg bennünket.

Ugyanezen a napon Titelen tartotta meg őszi konferenciáját a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság. Az összejövetel témája A délvidéki vasút múltja, jelene és jövője volt. Az előadók a Szeged—Karlova, illetve a Pétervárad—Belcsény vasútvonalról és vasútállomásairól, a történelmi Magyarország bánáti és bácskai vicinálisairól, Bánság vasútjairól, valamint a Szeged—Szabadka-tengely megújulásáról beszéltek.

A Tisza jobb partján található dél-bácskai szórványtelepülésen eltöltött napunkat nem is fejezhettük volna be mással, mint a városka fölé magasodó kálváriadombon tett látogatással. A kellemes, október végi időjárásban (ismét) megcsodáltuk a helyet, ahol a Bega a Tiszába torkollik, és megállapítottuk, ez a látvány egyszerűen megunhatatlan.