A Kárpát-medence minden, magyarok által lakott szegletében egyként dobbant a szív a válogatott sikerei láttán, ahogy nemzeti kormányunk hatalomra kerülése óta már az anyaországban is egyre többen szurkolnak a határon túli magyar sportsikerekért. Nemcsak magyar óvodák, iskolák, templomok építéséhez és felújításához érkeztek anyaországi eszközök, hanem sportakadémiák, stadionok, csarnokok és egyéb sportlétesítmények építésére és megújítására is, melyek óriási szereppel bírnak a jövő nemzedéknek az egészséges életmódra és a rendszeres sportolásra való nevelésében.

A gondoskodást megköszönve egyesületeink rendszeresen kivívják a nemzetközi kupaszereplést, gyakran ellenszélben játszva, harcolva a túlerővel és az igazságtalansággal, eltűrve a döntéshozó szervek pártatlannak egyáltalán nem mondható, önös érdekük szerint meghozott ítéleteit. A Sepsi OSK játékosai nemcsak idegen, hanem ellenséges hangulatban kénytelenek pályára lépni Székelyföld határait átlépve, és ilyen feltételek között nyerték meg a Szuperkupát és védték meg címüket a Román Kupában. A riválisok vendégszeretetéről a Dunaszerdahelyi AC játékosai és szurkolói is rengeteget tudnának mesélni, ahogy arról is, hogyan csalta el aljas módon a pozsonyi befolyás alatt ténykedő játékvezető a bajnoki döntőnek is beillő, a pozsonyi Slovan elleni mérkőzést, melyen a DAC történelmének első bajnoki aranyérme múlt. Néhány éve még elképzelhetetlennek tűnt, hogy a mindannyiunk hátán élősködő, két belgrádi nagyklub közé bárki más beférkőzhet. A topolyai TSC második helye aranybetűkkel íródik be a 110 éves klub történetébe, ami a Bajnokok Ligája-selejtező harmadik körében való indulást eredményezi az egyre több szimpatizánst magáénak tudó egyesület számára.

Az eredmények azt mutatják, hogy a határon túli sportba fektetett pénz nem volt hiábavaló. A bajnoki aranyérem ma már lőtávolságba került, és csak az a kérdés, melyik határon túli csapat és mikor töri meg az egyre vékonyabb és egyre rohamosabban olvadó jeget.