Statisztikák nélkül is tudjuk, hogy a háztartások többségének nincs pénze váratlan kiadásokra. Keveseknek van megtakarítása. Az a legnagyobb gond, hogy a jövedelem — bármihez viszonyítjuk is —, nagyon alacsony. Másrészt azonban az általános pénzügyi kultúra is alacsony szinten van. A világnak abban a részében, amelyet nálunk csak fejlett Nyugatként szokás emlegetni, van egy egyszerű, de bevált recept.
A praktika szerint ajánlatos félretenni bevételünk 10%-át — és ez érvényes a családi költségvetésre, valamint a vállalkozások, szervezetek pénzügyeire is.
Jelentős elemzések is kimutatták, hogy a „tized” jelentheti a különbséget a stabil gazdaság, a stabil családi költségvetés és a folyamatosan felboruló egyensúly, a küszködés között. A tized fogalma egyébként nem új keletű, már a Bibliában is találunk rá utalást. Önsegélyző egyletek, vallási községek, különféle szervezetek is sikeresen gazdálkodnak a tízes szám bűvöletében. Európához viszonyítva nálunk nagyon alacsony a jövedelem. Van azonban egy általános tapasztalat, miszerint a legtöbb ember annyit költ, amennyit keres. Függetlenül attól, hogy melyik jövedelmi kategóriába tartozik. Ez alapján megállapítható: a takarékoskodás elsősorban nem anyagi kérdés, hanem a neveléstől és a hozzáállástól függ.
A bibliai tized alapszabálya: először bevételünk tized részét kell elkülönítenünk. Legjobb úgy félretenni, mintha nem is létezne. Hogy aztán miként lehet kijönni a maradékból? Ez a gyakorlatban nem annyira, matematikailag viszont egyszerű: minden kiadásunkból faragjunk le átlagosan 10%-ot. Beszéljünk telefonon 10%-kal kevesebbet, használjuk a cipőt, a ruhát 10%-kal tovább, költsünk élelemre 10%-kal kevesebbet, fürdés helyett tusoljunk, ne legyen feleslegesen bekapcsolva a tv, ne égjen a lámpa, ne szóljon a zene, ha nem vagyunk a szobában. Ha valaki azt állítja, hogy a bevétel 10%-ának megtakarítása elegendő, akkor azt a legtöbben kevesellik, mások meg sokallják. Az utóbbiak általában arra hivatkoznak, hogy így is alig tudják fenntartani az egyensúlyt, nem tudják, hogyan mondjanak le jövedelmük tizedéről. Ennek az ellenkezője, a 10%-os bevételnövekedés bizonyíthatja azonban, hogy nincs igazuk. Amikor ugyanis 10%-kal emelkedik a fizetés, mindenki egyöntetűn állítja, hogy nem érzékeli a változást. Másrészt a jövedelem 10%-át gyakran dohánytermékre, alkoholos italra vagy más élvezeti cikkre költik. Azok, akik lemondanak a cigarettáról, a sörről és a kávéról, nyilván egészségesebbek. Azt azonban ritkán hallani, hogy gazdagabbak is. Az általános vélekedés szerint a
30—50%-os bevételnövekedés az, ami már érezhető. Ez a cégek esetében is érvényes. Bármilyen hihetetlenül hangzik is, a bevételek 10%-ának egy tartalékalapba való elkülönítését egy család vagy egy cég jóformán meg sem érzi. Hosszú távon kell gondolkodni, rövidtávon ugyanis nem nagy a megtakarítás. Gondoljunk bele, mennyi most nálunk az átlagbér. Vegyük ennek a 10%-át, aztán gondolkodjunk el rajta, mit lehet kezdeni vele. A bankok legfeljebb az inflációval megegyező vagy azon aluli kamattal kecsegtetnek. De számoljuk ki, mennyi jöhet össze tíz, húsz, harminc vagy negyven év alatt, ha valaki huszonöt vagy harmincéves korában elkezd takarékoskodni — mondjuk, havonta félreteszi a mostani átlagbér tizedét!
Az energiaköltségeken is sokat spórolhatunk. Gyakran pazaroljuk a energiát. Legtöbbször nem szándékosan, de sokszor azt hisszük, hogy nincs más választásunk. Sok esetben pl. a rosszul szigetelt falak vagy a cserére érett nyílászárók miatt sokkal többe kerül a fűtés. Ha nincs pénzünk a felújításra, érdemes megfontolni akár azt, hogy hitelt vegyünk fel, és lecseréljük az ajtókat, ablakokat, szigeteljük a falakat. Keressünk olyan hitelkonstrukciót, amelyből ezt meg tudjuk oldani, a havi törlesztőrészlet pedig körülbelül akkora legyen, mint amennyit várhatóan megspórolunk a beruházással. Így a havi kiadásaink nem nőnek, a hitel lejárta után pedig csökkenni fognak.
