A németországi, Hessen tartománybeli Bad Homburg vor der Höhe városban született 1833. december 16-án. Édesapja halála után a család (az anya és nyolc gyermeke) Vácott telepedett le. Ebből adódóan a legfiatalabb Lotz, vagyis Károly magyar nyelven kezdte meg/folytatta tanulmányait, s lőn idővel ízig-vérig magyarrá. Mindhalálig. Korának egyik legfoglalkoztatottabb freskófestője. Az alak- és aktábrázolásban, a portréfestésben, a tájkép- és állatábrázolásban egyaránt megcsillogtatta tehetségét, készségét, képzelőerejét és mesterségbeli tudását. Merített az ókori mitológiából, a Bibliából, s ihlette a magyar paraszti táj.

(Külső hivatkozás: Wikipéda)

Lotz Károly gazdag életművét mindenekelőtt a Magyar Nemzeti Múzeum, a Pesti Vigadó, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Állami Operaház, a Szent István-bazilika és az Országház falfestményeinek megalkotása fémjelzi, de az ország, illetve a főváros más pontjain is fellelhetőek/megcsodálhatóak alkotásai. Jegyzetünkhöz most ez utóbbiak közül hoztunk ízelítőt.

Történetesen a Józsefvárosból, ahol az Ádám-házat (mely sokak szerint egy velencei palota szinte pontos másolata) díszítő Lotz-freskók szabályosan az utcán vannak. Igaz, odafönn, a magasban. Jócskán a beidegződött okostelós fejtartásunk fölött…

Terveink szerint hamarosan a Keleti pályaudvar Lotz-termébe is elkalauzoljuk önöket. A magyar kulturális örökségeink közé tartozó, 670 m² alapterületű és 18 m belmagasságú helyszínére, mely(b)en összesen kilenc freskó csodálható meg. Az 1884-ből datálódó mesterművek közül nyolc Lotz Károly műve. A várótermek felé vezető átjáró feletti legnagyobb freskót, a kilencediket, Than Mór készítette.

Fotóink 2023. április 29-én készültek. Budapesten, a Józsefvárosban.