Ahol a Telecskai-dombok lassan véget érnek és a Dunáig nyúló síkba vesznek, ott található Nyugat-Bácska vidéke. Halban gazdag folyói, kövér legelői, gabonatermő síkjai mindig éltető forrásai voltak Árpád népének, ha kellett, búvóhelyet biztosítottak a hódítókkal szemben.
Mert hányszor gyalulta már le a halál ezt a földet, hányszor törölte ki meséit, mosolyát, hőseit, napszámosait az emlékezetből. Valamiért azonban mégis fennmaradtak az életjelek a tájban, az értékek a néplélekben.
Mert történjen bármi, az életnek mégis csak meg kell adni a jussát — gondolták a török után a déli végek őrzői és gondolják ma is azok, akik felismerve és megbecsülve erőforrásaikat, itthon maradnak, hogy fáradhatatlanul vigyék tovább örökségüket.
2019. 09.21. M5 17:40