Az ünnepségen többek között jelen volt Nacsa Lőrinc, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, Csallóközi Eszter, Magyarország szabadkai főkonzulja, dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, valamint dr. Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke is. Az est során a beszédek között, majd a rendezvény végén Aleksza Annabella énekelt, zongorán Varga Iván kísérte — méltó és színvonalas hangulatot teremtve.

László Edit, a Hét Nap Lapkiadó Kft. igazgatója beszédében a kezdeteket idézte fel. Mint mondta, 1946-ban, a háború rombolása után, amikor a világ megpróbált újraszerveződni, megszületett egy újság: a Hét Nap. Szavai nyomán világossá vált, hogy a lap története nem pusztán évszámokból és tisztségekből áll, hanem emberek története is. Azoké, akik szerkesztőként, újságíróként, lektorként, fotósként, terjesztőként vagy más háttérmunkát végezve évtizedeken át dolgoztak azért, hogy a közösség hangja eljusson az olvasókhoz. Kiemelte azt is, hogy a Hét Nap története az olvasók története is, hiszen újságot írni csak azokért van értelme, akik kézbe veszik, elolvassák, és sajátjuknak érzik. „A Hét Nap nemcsak egy újság, hanem egy közösség története” — fogalmazott az igazgató.

Ehhez kapcsolódott Kartali Róbertnek, a Hét Nap főszerkesztőjének a gondolatmenete is. Úgy fogalmazott, nyolcvan év egy ember életében is sok, egy újság életében pedig már történelem. Egyúttal egyértelművé tette, hogy a szerkesztőség nemcsak ünnepelni akar, hanem előre is tekint: már a századik születésnapra készül.

Beszédében szólt a nyomtatott és az online jelenlét egyensúlyáról, a készülő arculati frissítésről, valamint arról is, hogy a Hét Napnak ma már egyszerre kell megőriznie a hetilap nyugalmát és mélységét, miközben a digitális tér gyorsaságához is alkalmazkodnia kell. A lap a továbbiakban is a közösség értékeit mutatja meg, a közösség önbizalmát erősítve a vajdasági magyar közösség sikereit tárja az olvasók elé. Külön hangsúlyt kapott az előfizetés ügye is. Mint mondta, a lap jövője szempontjából kulcskérdés, hogy minél többen hozzanak tudatos döntést a Hét Nap mellett, mert csak így garantálható, hogy hetilapunk hosszú távon is minden héten eljusson az olvasókhoz.

Az ünnepi köszöntők sorában ezután Nacsa Lőrinc államtitkár szólt az egybegyűltekhez. Beszédét személyes megjegyzéssel kezdte: elmondta, hogy a rendezvényen levetített kisfilm hatására a helyszínen maga is előfizetett a Hét Napra.

Úgy fogalmazott, nem túlzás születésnapról beszélni egy olyan intézmény esetében, amely ma is élettel telve teljesíti hivatását a vajdasági magyarság körében. ­Felidézte, hogy ha belegondolunk, mi volt 1946-ban Európában és Jugoszláviában, már önmagában kisebb csoda volt, hogy akkoriban létrejöhetett egy újabb magyar lap. Még nagyobb csoda pedig az, hogy azok a történelmi viharok, amelyek később elsodorták Jugoszláviát, a Hét Napot nem tudták. Köszönetet mondott mindazoknak, akik a múltban szolgálták és ma is szolgálják a magyarság ügyét a lap révén.

Nacsa Lőrinc beszédének egyik fontos gondolata a magyar nyelvhez kapcsolódott. Mint mondta, a külhoni magyar sajtó évfordulói mindig a magyar nyelv ünnepei is, mert ahol van anyanyelvi újságírás, ott maga a nyelv is él. Arra is emlékeztetett, hogy a vajdasági magyar sajtó nemcsak a helyben élőknek fontos, hanem az anyaország számára is, hiszen hiteles, első kézből érkező képet ad arról, mi történik a határon túl. Beszédében hangsúlyozta, hogy a megmaradás, az összetartozás és az egymás iránti felelősség ma is ugyanúgy szükséges, mint korábban.

Nacsa Lőrinc után dr. Pásztor Bálint köszöntötte az ünneplőket. „A múlt kötelez, a biztos pont erőt ad, a jövő pedig rajtunk múlik” — kezdte beszédét a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. Mint fogalmazott, a Hét Nap mögött ma olyan, menedzserszemléletű vezetőség és szerkesztőség áll, amely képes megfelelni a mai kor kihívásainak, miközben nem engedi el azt a küldetést sem, amely nyolcvan éve meghatározza a lapot. Kiemelte, hogy ezen az estén nemcsak azokat ünnepeljük, akik ma készítik az újságot, hanem mindazokat is, akik az elmúlt évtizedekben dolgoztak érte, olvasták, támogatták, és hittek benne.

A VMSZ elnöke külön hangsúlyozta: a Hét Nap az elmúlt nyolc évtizedben nemcsak szórakoztatott, hanem utat is mutatott és erőt is adott. Soha nem csupán általánosságban szólt a vajdasági magyar közösséghez, hanem regionális értelemben is megszólította olvasóit. Példaként említette a Bánáti Újságot vagy a Szabadkai Naplót, vagyis azokat a rovatokat, amelyek révén a Hét Nap a vajdasági magyar közösség belső sokszínűségét is láthatóvá tette. Megjegyezte, hogy a mai világban az ilyen intézmények fennmaradása sokszor már nem pusztán piaci kérdés, ezért különösen fontos a közösségi és az intézményi háttér, de mindez önmagában nem elég: jó újságot is kell csinálni, haladni kell a korral, és meg kell találni azokat a történeteket, amelyek valóban erősítik a közösséget.

A felszólalásokból, az elhangzott személyes mondatokból, a felidézett történetekből és az ünnepi műsor pillanataiból egyaránt az rajzolódott ki, hogy a Hét Napnak nyolcvan év után is van helye a vajdasági magyar közösség életében. Nem vitrines múltként, hanem élő jelenként. Olyan lapként, amely emlékezik, kérdez, tudósít, közösséget épít, és miközben hű marad önmagához, a megújulás útjait is keresi. A jubileum legfőbb üzenete: számot vetni azzal, ami mögöttünk van, és közben kimondani, hogy van miért dolgozni tovább.