2022. november 19-én, Árpád-házi Szent Erzsébet emléknapján, illetve Vörösmarty Mihály elhalálozásának évfordulóján tartották meg a dél-bánsági Ürményházán a sorrendben huszonkettedik Mit tudsz Torontál vármegyéről? elnevezésű, magyar tannyelvű általános iskolásokat határtalanul megszólító történelmi-honismereti versenyt.

A megméredzkedésre ezúttal nyolc csapat nevezett be. Közülük három az anyaországból. Kettő a tiszaszigeti Szent Antal Általános Iskola és Óvoda tanintézményből, Bernáth Klára felkészítésében és a VMDK Szegedi Tagozatának védnökletével, illetve egy (TörténÉszak) a makói Szignum Kéttannyelvű Egyházi Általános Iskola berkeiből. Ez utóbbiak lexikális kompetenciáját Dulka Árpád pallérozta. A Tiszán túli, azaz bácskai színeket az adai Cseh Károly Általános Iskola diákjai (Kutatók — Sárosi Gabriella vezetésével), valamint a temerini Kókai Imre Általános Iskola tanulói (Három a Magyar Igazság — Zséli Kornélia koordinálásával) képviselték. A torontáliak közül ezúttal a nagybecskereki Sonja Marinković Általános Iskola (Csipet Csapat — Vencel Julianna felkészítésében), a torontálvásárhelyi Moša Pijade Általános Iskola (Torontáli Betyárok — Onjin Hartig Viktória felkészítésében) és az ürményházi Dositej Obradović Általános Iskola (Bánlaki Utazók — Huszka Endre felkészítésében) csapatok voltak jelen, illetve értek el kimagasló, dobogós helyezést.

Persze e verseny már a 2000. május 19-én jegyzett kezdetek óta sokkal több mint holmi, tudsz/nem tudsz alapokra helyeztetett „erőfitogtatás”. Itt ugyanis mindenki tanul valami újat, mindenkinek jut legalább egy új(abb) ismeretség, és innen senki, de senki sem megy haza lógó orral, korgó gyomorral, keserű szájízzel… Ráadásul ajándékból és bátorító, további küzdésre buzdító nemes gondolatokból is jut minden részvevőnek. És nem csak afféle obligát és „divatos” virtuális vállveregetésekből.

A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete (VMPE) védnökletével, továbbá a helybéli Ürményházi Ifjúsági Klub (ÜIK) társszervezésében megvalósított idei projektum öt konkrét helyszínt foglalt magában. A Nemzeti ima énekhangi tolmácsolásával, a szervezői köszöntővel, valamint az Árpád-házi Szent Erzsébet életéről szóló tematikus előadással (mgr. Viola Lujza nyugalmazott magyartanárnő, a VMPE elnökségi tagja által) teljessé tett nyitány a falu Szent Anna-templomában történt. A veterán „torontálosok” (név szerint: Móricz Viola és Móric Tina), illetve rangidős polgári kisegítőjük, Palatinus Nagy Andrea viszont a település általánosának folyosóján szóltak az egybegyűltekhez. Abban a tanintézményben, ahol — bármennyire is kegyetlen tud lenni a statisztika — jelenleg csupán tizenhárom diák tanul magyar nyelven. Az összesített huszonkettős létszámból.

„A magyar alsó tagozatban hárman vannak, és csak elsősök. A felső tagozatban az ötödikesek öten. A hatodikban csak egy kislány van, a hetedikben négyen. Nyolcadik osztály pedig már két éve nincs. Kevés tanuló jár ebbe az iskolába, ám ennek ellenére az idén is sikerült kiállítani egy háromtagú csapatot a versenyre.”

S mint utólag kiderült, nem is akárhogyan! A házigazdák toronymagasan és minden kételyt eloszlatva lettek elsők. Ama versenyben, amelynek nemcsak tudásfelmérői része volt, de alkalmasint Fortuna istennő kegyeit is el kellett nyerni. A háromdimenziós kompetencia pedig magától értődő vala. Befogadó helyszín lett tehát a falu helyi közössége tanácsának gyűlésterme, az ebédet az ürményházi vadászok székházában fogyaszthattuk el, a nap/találkozás végére tartogatott meglepetéskirándulás célpontjául pedig a zichyfalvi/plandištei vasútállomás választatott, ahol Bakos Béla (bácsi) ürményházi nyugdíjas mesélt a régmúlt idők romantikáját megidéző hajnali és szürkönyeti idők kötött pályás, személyes élménytárából.

Magyarkodtunk volna?! Aligha! A kitűzött cél ugyanis az alábbi volt: megismertetni a gyerekekkel nemzetünk múltját, különösen a vármegyék megalakulása utáni időszakot. Visszaadni a hangulatot, a boldog békeidők gyarapodó mindennapjait. Azt az időszakot, amikor városok, vasutak, gyárak épültek. Addig soha nem látott fejlődésnek indult a térség. Virágzott a kereskedelem. Kicsiny — ma már sajnos az akkorinál is csekélyebb gazdasági potenciálú — települések is bekapcsolódhattak az európai, illetve a világkereskedelembe.

Az idei történelmi vetélkedő egyik anyagát a Borovszky Samu-féle monográfiából vett eredeti részletek alkották, míg a másik részt dr. Szilágyi Mária és Anica Draganić egyetemi tanárok írták. „Rivaldafénybe” helyezve a bánáti kisvasutat. A Torontáli HÉV-et, melynek egyes északkeleti állomáshelyeit a csernyei Csekonicsok is előszeretettel használták uradalmaik terményeinek célba juttatásai idején. És bármit tettek is, a nagybecskereki Torontál napilap híven (mismásolás nélkül!) beszámolt róla.

A megmérettetésen az ürményházi iskola Bánlaki Utazók nevű csapata szerezte meg az első helyet. Másodikként az adai Kutatók végzett. A harmadik helyen holtversenyben a nagybecskereki Csipet Csapat és a torontálvásárhelyi Torontáli Betyárok osztozott.

Az idei verseny szakmai előkészítését dr. Szilágyi Mária építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök, az újvidéki építészeti és városrendezési tanszék docense vállalta. A vetélkedő lokális támogatói Zichyfalva Község, Ürményháza Helyi Közössége, a Szabó sütöde, az ürményházi vadászok és a falu polgárai voltak.

Köszönjük. Nem tetté(te)k hiába!