Mindig tisztelettel és megbecsüléssel adóztam azoknak a kérges kezeknek és hajlott hátaknak, amelyek feltörték ezt az ősi földet, és megélhetést nyújtottak az utódoknak. Emlékük családi történetekben és megsárgult imakönyvekben, receptes füzetekben maradt fenn, és múltunk darabkáit kincsként őrizzük.

Gyermekkorom sok kedves emléket adott, melyben megtapasztalhattam, milyen mezítláb szaladni a borozdában egy olyan ruhában, amely talán még a dédanyámé volt. Az aratás után megmaradt tarlót benövő zöld növénytakarón birkák legeltek, nagyapám kalapjában ült a kerítés mellett, és fiatalokat megszégyenítő fürgeséggel terelte az állatokat, meg rendezte őket. A levegőt betöltötte az akác és a vadvirágok édes illata. A szépen felépített szalmarakások és a bodzabokrok között az édes sárga szilva aranyként csüngött az ágakon, finom csemegeként édesítette meg a délutánokat. Amikor még olyan kicsi voltam, hogy a felnőttek óriásoknak tűntek, minden napot kalandként éltem meg, felfedezve a hatalmas porta szegleteit. A málna nevét kimondani sem tudtam, de az egyik nagy kedvencem lett, és magam szedtem a kert szívében elterülő bokrok árnyékában.

Sosem kedveltem a klíma mesterséges hidegét, szerencsére nem is volt, huzatot nyitottunk, és mindent átjárt a nyári délutánok édes virágillatú, hűs szellője, szomjunkat pedig friss és hűs kúti vízzel oltottuk. A ház központja a konyha volt, hiszen itt készült mindennap a friss ebéd, a kertből begyűjtött zöldségeket és gyümölcsöket is itt dolgozták fel. Minden nyárnak megvolt a maga ritmusa, a borsó fejtése, a piszke, málna, josta szedése, lekvár és paradicsom befőzése. A női családtagok éjjel-nappal dolgoztak, hogy a télire is eltegyék ezeket a finomságokat. A véget nem érő munka és az elhivatottság olyan erőt ad ezeknek az embereknek, hogy idős korukra is fiatalokat megszégyenítő fürgeséggel és bölcsességgel látják el a ház körüli teendőket.

A dolgos hetek megkoronázása mindig a vasárnap volt. Már korán megtanultam, hogy tisztelettel kell adózni ennek a napnak. Szombat este kipucoltuk a cipőket, vasárnap reggel felvettük a legszebb ruhánkat, és elmentünk a szentmisére. Ilyenkor találkoztunk a falubeli ismerősökkel és rokonokkal. Hazaérve gyöngyöző húsleves és sült hús illata töltötte be a konyhát. Az ebédre várva csemege volt a levesben főtt tyúk lába vagy egy-egy csipet a sült húsból, melyet kóstolónak vettek ki, ezek voltak a legjobb falatok. A finom ételek és sütemények ízében rejlett a szeretet és az anyaföld iránti tisztelet.