Nagymamája is nagyon szerette a növényeket, édesanyja pedig gyakran mondogatja Daliborkának, ha fordítva ültet el egy növényt, az akkor is kihajt. Tavaly a szomszédasszonya megkérdezte tőle, befogadná-e a növényeit télre, ő ugyanis Újvidéken töltené az év leghidegebb hónapjait.

— Elgondolkodtam, vajon mit csinálnak azok az emberek a növényeikkel, akik télen nem tudják hova tenni őket. Otthon előálltam a növényhotel gondolatával, de anyuék először csak jót mosolyogtak rajta. Azt hitték, viccelődöm, de nem tartották rossz ötletnek. A szomszédasszony növényei szebb állapotban kerültek haza, a faluban pedig híre ment, hogy télre a növények elhelyezhetőek nálam. Jelenleg 50-60 fajta növény található a helyiségekben, számuk mintegy 300-ra tehető. Legalább 60 muskátli van a növényhotelben, de gondozok pálmákat, filodendronokat, kaktuszokat, schefflerákat, begóniákat, fikuszokat, alokáziákat, zámiákat — mondta Daliborka.

Daliborka Popov néhány növény társaságában

A „vendégek” rengeteg odafigyelést, törődést igényelnek. Mindegyikről nyilvántartást vezet, melyben a növény fényképe és igényei szerepelnek, de feljegyzi a szükséges teendőket is.

— Egy hónappal ezelőtt az egyik különleges filodendronom megfázott, és gombásodni kezdett. A leveleket szappanos vízzel mostam le, jól meglocsoltam, átültettem, és életben maradt. Állandóan figyelni kell, tisztogatni a leveleket, ellenőrizni, nem támadta-e meg őket valamilyen kártevő. Heti egy alkalommal meglocsolom őket, ha a kályhák működnek, akkor kétszer. A levelek akkor is megsárgulnak, ha túllocsolom a növényt, és akkor is, ha nincs meglocsolva, a középutat kell megtalálni. Egyesek jobban szeretik a fényt, mások kevésbé, így arra is kell ügyelni, melyiket hova helyezem. Naponta legalább egy órát töltök a növényeim között, ahol teljesen megnyugszom és feltöltődöm. Kislányom is gyakran velem tart, ő is locsol a kis kannájával. A helyiek mellett Óbecséről és Njegoševóról is hoztak már megőrzése növényeket. Csakis egészséges példányok kerülhetnek hozzám, elhelyezés előtt alaposan átvizsgálom őket. Szívesen fogadnék még növényeket, de már nincs helyem — mesélte Daliborka, aki leginkább a ritka növényeket szereti. Olyanok is megtalálhatóak nála, amelyek a virágüzletek kínálatában nem szerepelnek. A fekete ádámnak nevezett növényt másfél évig kereste, mire sikerült találnia egyet, mely tavaszra meg is érkezik Dreára.

Dieffenbachiák (buzogányvirágok) és egyéb zöld leveles növények

Daliborka a hotel bővítésén gondolkodik. A három utcára nyíló portán lévő, 30 méter hosszú, 6 méter széles, 8 méter magas, félig nyitott vaskonstrukciós épületet átalakítaná, és üvegházat, botanikus kertet hozna létre.

— Mindig egy botanikus kert, amolyan dzsungel létesítése volt az álmom. Az épület elejét beüvegezném, a tetőről levenném a mostani borítást, a növényeket virágföld és homok keverékébe ültetném, egyesek cserépben kapnának helyet, a kúszónövényeket pedig felfuttatnám a falra. Sokszor látjuk, hogy a házasulandó fiatal párok a természetben fényképezkednek. Tervem valóra váltása esetén ezt nálam is megtehetnék. A botanikus kert mellett régi, retró stílusjegyeket viselő teaházat létesítenék, régi kávéscsészékkel és székekkel, könyvekkel, hájas kiflivel. A nyitott részen képkiállításokat szerveznénk. Az udvarban elültettem 50 fát, padokat tennénk ki, ahol szép idő esetén az idelátogatók megpihenhetnek, megihatnak egy teát, üdítőt. Pályázati pénzekből valósítanám meg ezt az ötletemet. Mindez nem egyik napról a másikra történne, ötéves projektumban gondolkodom.

Daliborka Popov 2019 decembere óta Mileševo/Drea Helyi Közössége titkára is. A magyarok lakta települést 1854-ben alapították, Mileševo pedig az 1920-as évek elején épült ki.

— Ebben a két faluban összesen mintegy 580 ember él, a lakosság 70%-a idős személy. A koronavírus-világjárvány elején 52 háztartást rendeztünk három hónapig, gyógyszereket, kenyeret vittünk idős polgártársainknak. A fiatalok és a középkorosztályhoz tartozók többsége külföldön vállalt munkát. A házak egy részét eladják, nagyon sok pedig tönkremegy. Szomszédunkba egy belgrádi család költözött, a bebútorozott házat, 70 gyümölcsfával az udvarban, 8000 euróért vásárolták meg. A máshonnan érkezőknek megvan a saját világuk, ők nem barátkoznak az itteniekkel. Én itt nőttem fel, és nagyon sajnálom, hogy a helyiek közül egyre kevesebben maradunk. 1981-ben 5000-en éltek a faluban. Estefelé az emberek kiültek a házak előtti padokra, és jókat beszélgettek. Hatvan-hetven gyerek játszott az utcán, ma viszont a kislányomnak szinte nincs kivel játszania, mert senkit sem talál kint.

A helyiségekben 50-60 fajta növényről gondoskodik

A lakosság főleg mezőgazdasággal foglalkozik, de vannak, akik Óbecsére az olasz tulajdonban lévő varrodába, az ópazovai zöldség- és gyümölcscsomagoló vállalatba vagy a topolyai vágóhidakra járnak dolgozni. Óvoda és általános iskola, melybe elsőtől negyedik osztályig járnak a gyerekek, van a településen, emellett Dreán található a Lurkóház és a Kutaspuszta Kultúrkör. Mileševón az óbecsei ifjúsági irodával közösen felújítottak egy termet a fiatalok számára, projektort és számítógépet vásároltak, így tanfolyamok és egyéb tevékenységek helyszíne lehet. Az elmúlt két évben renoválták a helyi közösség épületét, megújult a dreai és a mileševói iskola, igyekeznek karbantartani a járdákat és az utakat, rendbe tették mindkét halottasházat, kitakarították a temetőt és az egészségház környékét.

— Talán a legnagyobb siker, hogy felszámoltuk a harmincéves szeméttelepet, mintegy 30 000 tonna hulladékot szállítottak el. Sokan kérdezték, hogyan sikerült. Magam sem tudom, biztosan unalmas és hangos voltam. A faluban 600 fát ültettem el, melyet folyamatosan kell locsolni. Meghívtam az Óbecsei Egészségház igazgatóját, látogasson el hozzánk, és majd megkérem, hogy az orvos heti két helyet három alkalommal rendeljen a faluban, szükségünk lenne egy mobil gyógyszertárra, valamint az egészségház épületét is jó lenne lemeszelni. Fel kellene újítani a Drea és Mileševo közötti kerékpárutat, valamint a régi dreai utat, melyen már alig maradt aszfalt. Mindkét temetőt be kellene keríteni, a kultúrotthon épületét rendbe tenni, a fiataloknak pedig minél több programot szervezni, és megpróbálni itt tartani őket — hangsúlyozta beszélgetőtársam.

A nehézségek ellenére Daliborka szeret falun élni, hiszen elmondása szerint a településre jellemző nyugalmat semmiért sem cserélné el. Ötletei, tervei vannak, a növényhotel fejlesztése mellett az itt élő emberek életminőségén is javítani szeretne, és mindent megtesz a picinyke települések fejlesztéséért, élhetőbbé tételéért.