home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Normális?
Tóth Péter
2021.01.17.
LXXVI. évf. 2. szám
Normális?

Korábban sem voltunk biztosak abban, hogy hol lehet a normalitás határa, vagyis hogy mi az, ami valamiféle civilizációs mércével még elfogadható, és mi az, ami már nem fér bele. Amikor még — nem is olyan régen — az úgynevezett önigazgatású szocializmus idején azt tanították az iskolában, hogy az a legnormálisabb államberendezés, még hajlamosak voltunk el is hinni.

Elméletileg minden szépen hangzott, azt pedig, hogy a gyakorlatban nem mindig úgy történik minden, ahogyan Kardelj elképzelése szerint elvárható lett volna, arra fogtuk, hogy a dolog még nincs teljesen bejáratva, de idővel az öntudatos proletariátus diktatúrája mindent orvosolni tud majd.


(Szalai Attila rajza)

Azt, hogy minden viszonylagos, szépen szemlélteti az is, hogy annak idején az önigazgatók irigykedtek azokra, akik Nyugaton próbáltak szerencsét, és drága kocsikkal jöttek haza, itt még „egzotikusnak” számító dobozos sört osztogattak, és sok esetben olyan hatalmas házat építettek maguknak itthon, amelybe soha nem költöztek be, mert végül nem jöttek haza.

Az egykori anyaország Kádár-korszakában viszont szinte ugyanúgy tekintettek a „júgókra”, mint mi, itteniek a nyugati államokban dolgozókra. Volt Vegetánk, Napóleon konyakunk és Cezar vinjakunk, de számos más édesség- és italfajta, mint a rumpuncs vagy a Kruškovac is olyan termékek voltak, amelyek miatt irigyeltek bennünket. Meg amiatt is, hogy szabadabban utazhattunk (volna) a világban, és hát összességében azért az életszínvonal magasabb volt itt néhány évtizeden keresztül.

A ’80-as évek társadalmi feszültségei és a pangás korszaka hozta meg azt a felismerést, hogy talán nem az önigazgatású szocializmus lesz számunkra az általános jóléthez és a demokráciához vezető egyenes út. Akkor viszont azt hittük — tisztelet a kivételnek —, hogy elég lesz lemásolni a jól működő és gazdag nyugati demokráciák néhány ismérvét, és már mi is olyan jól élünk, mint ott az a sok kizsákmányolt ember. Olyanokat is hittünk, hogy ha majd szabad és többpárti választások lesznek, azokon a legrátermettebb és legerkölcsösebb jelöltek kapnak majd bizalmat, és ez lesz az út a felemelkedéshez, így építünk majd ki egy normális és mindenki számára élhető társadalmi rendszert.

Az utóbbi évtizedekben folyamatosan újra kellett értékelnünk azt, hogy mit tekinthetünk normálisnak, és hol húzódik a határa az abnormalitásnak. Arra kell rájönnünk, hogy amint a Balkán országainak, úgy a normalitásnak a határai is nagyon képlékenyek tudnak lenni.

A demokrácia természetesen mindig csak a jelenről szólhat, de a jövő megtervezésével egybefonódva. A nemrég még első ránézésre tökéletesnek tűnő liberális tolerancia — mely eredetileg vallási türelmet takarhatott — fokozatosan kiterjed az élet minden területére. A politikai pártoknak és szereplőknek a hatalom megszerzése érdekében elkövetett, sok esetben a normalitás képlékeny határait szintén meghaladó tettei pedig újabb kételyeket ébresztenek, és talán azt sem árt újra megvizsgálni, hogy hol húzódnak ezek a bizonyos határvonalak. Az emberi jogok szélsőségesen liberális hívei ugyanis, úgy fest, azt gondolják, hogy a jogok rendszerének folyamatos kiterjesztése a legkülönfélébb kisebbségekre, a korábban a normalitás határain kívül esőkre, elhozza a teljes normalitást. Pedig az már sok esetben annyira természetellenes, hogy már csak amiatt sem lehet valóban normális.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..