* Milyen küldetése van a kampánynak?— Az ENSZ Fejlesztési Programja is részt vesz a 16 akciónapban. A kampányunk üzenete #TičeMeSe — Az én ügyem is, célja pedig támogató környezetet teremteni olyan nők számára, akik családon, illetve párkapcsolaton belüli erőszakot éltek át. Ez a felhívás közvetlenül a szomszédoknak szól, akik gyakran a közeli barátok és családtagok előtt tanúi a nőkkel szemben elkövetett erőszaknak. Az idén több közéleti személyiség csatlakozott a kampányunkhoz, aki online közösségi hálókon videóban kérte a szomszédokat arra, hogy reagáljanak az erőszakra, és nyújtsanak támogatást az erőszakot átélt nőknek. Hogy segítsünk a nőkkel szembeni erőszak felismerésében, és serkentsük a polgárok aktív válaszát erre a jelenségre, az UNDP tájékozató posztert is készített, mely hasznos adatokat tartalmaz arról, hogy az erőszakot miként lehet bejelenteni, és hogyan lehet támogatni az erőszakot átélt nőket, illetve családjukat.

* Szerbiában mennyire gyakori a családon belüli erőszak és a nők bántalmazása? Lehet-e számokról beszélni?

— A családon belüli erőszak súlyos probléma, mely leggyakrabban nőket és lányokat érint. Az ENSZ adatai szerint globális szinten minden harmadik nő volt testi vagy nemi erőszak áldozata. Szerbiában minden második nő tapasztalta az erőszak valamilyen formáját. Médiajelentések alapján tudjuk, hogy hazánkban átlagban minden hét—tíz napban egy nő veszíti el életét családon belüli erőszak következményeként. A partnerük által meggyilkolt nők 39%-át lőfegyverrel ölték meg. Fontos megjegyezni, hogy a nőkkel szemben elkövetett erőszak nemcsak a közvetlen áldozat életére hat, hanem a gyerekeire, a szüleire, a rokonokra, az egész közösség biztonságára is. Az erőszaknak hosszú távú egészségügyi következményei lehetnek, kihat a nő munkavállalási lehetőségeire, arra, hogy jövedelmet teremtsen magának, egyedül hozzon döntéseket és tervezze meg a jövőjét. A gyerekekre, akik az erőszak tanúi, szintén negatívan hathat: fejlődési, szocializációs nehézségek jelentkezhetnek, önbizalomhiány, szorongás, magasabb a drog- és az alkoholhasználat kockázata, az erőszakos viselkedést modellként vihetik tovább saját kapcsolataikon át és szülőként is. Mindezért a családon belüli erőszak bűntettnek számít.

Illés Marina

* Manapság bátrabban jelentik be a nők az illetékeseknél a bántalmazást?

— Az igazságügyi és a belügyminisztérium adatai szerint a családon belüli erőszak megelőzéséről szóló törvény hatálybalépése óta minden évben egyre nagyobb a bejelentett esetek száma, vagyis a polgárok felismerik az erőszakot, és tudják, kihez fordulhatnak. Ennek ellenére az EBESZ nőkkel szembeni erőszakkal kapcsolatos felmérése azt mutatja, hogy a nőknek csak a 9%-a értesítette a rendőrséget a partnerüktől elszenvedett legsúlyosabb erőszak után. A felmérésben részt vevő nők közül sokan hallottak segélyszolgálatokról veszélyeztetett nők számára, ám csak kevesen keresték fel őket. Több oka létezik annak, hogy a nők miért maradnak olyan kapcsolatban, amelyben erőszaknak vannak kitéve: tartanak az erőszakoskodótól, aggódnak a gyerekek biztonsága miatt, gazdaságilag függnek az erőszakoskodótól, félnek, hogy a környezetük elítéli őket. A fogyatékossággal élő, roma és falusi nők számára különösen nehéz a segítségkérés. Fizikai akadály áll az útjukban, de láthatatlan akadályok is, mint például a hagyományos felfogás a nők és a férfiak társadalmi szerepéről, a házasságról, a párkapcsolatokról. A nőkkel szembeni erőszak megfékezése folyamatos munkával jár, ezért az UNDP Szerbiában már tíz éve bonyolít le olyan programokat, amelyek célja a jogi védelem és a támogatási szolgáltatások előmozdítása, valamint az arról való tájékoztatás, hogy az erőszak elfogadhatatlan. Munkánkat az elkövetkező időszakban a védelmi rendszer támogatására összpontosítjuk, hogy az krízishelyzetben is hatékonyan meg tudja előzni a bajt. Az erőszakot bejelenthetjük a rendőrségen, a szociális központban, az ügyészségen, az orvosnál, de anonim módon, bizalmas formában SOS-számot is tárcsázhat az erőszakot átélt nő, mert hasznos információkat, lelki és más támogatást kaphat, ami segíthet az erőszakos kapcsolat elhagyásában. Fontos tudni, hogy még ilyenkor is maga a nő a legjobb megmondója a saját biztonságának, ezért kell a döntéseit figyelembe venni és tiszteletben tartani.

* Észlelhető-e a bántalmazások számának növekedése a járványhelyzet és a karantén alatt?

— A jelenlegi helyzetben a nők több időt töltenek otthon az erőszakoskodóval, és ez korlátozza a lehetőségeiket, hogy az illetékes intézményektől segítséget kérjenek. AZ ENSZ-nek a koronavírus Szerbiában tapasztalható társadalmi-gazdasági hatásairól szóló jelentése, melynek kidolgozásában az UNDP is részt vett, azt mutatja, hogy a rendkívüli helyzet alatt csökkent a bejelentett esetek száma. Ez persze nem arra utal, hogy erőszakos esetekből is kevesebb lett, hanem hogy korlátozott lehetőség volt a bejelentésre és a segítségkérésre. A jelentés szerint a civil szervezetek segélyvonal által nyújtott lelki támogatása 30%-kal növekedett a járvány előtti időszakhoz képest. Az év elejétől augusztus végéig a családon belüli erőszaknak a hivatalos nyilvántartás szerint 12 332 áldozata volt, ezek 72,4%-a nő. Januártól augusztus végéig 16 nő halt meg családon belüli erőszak következtében, ebből 4-en májusban. Hogy csökkentse a járvánnyal kapcsolatos helyzet hatását az esetekre vonatkozó munkára, az UNDP nyolc általános ügyészséget támogatott, hogy azok online környezetben tudjanak együttműködni más illetékes intézményekkel az esetek hatékony megoldása érdekében. A mostani helyzetben mindannyian, mint az erőszak lehetséges tanúi, vegyük észre azt, és reagáljunk. Az áldozatok számára fontos, hogy a környezetükben legyen valaki, akihez segítségért fordulhatnak, és hogy az erőszakoskodónak megmutassuk, az ilyen viselkedés elfogadhatatlan.

* Mit tanácsolna az erőszak áldozatainak?

— A legfontosabb az, hogy az erőszak nem a nők hibája, van kihez fordulniuk segítségért és támogatásért. Az ilyen cselekedet kizárólag az erőszakot elkövető személy felelőssége és szégyene. Az erőszakot bejelenthetik a rendőrségen a 192 vagy a 0800/100-600-as számon. Nem kellemes a bántalmazásról beszélni, de fontos elmondani barátnőnek, szülőknek, rokonoknak vagy annak, aki segíteni tud. Meg lehet kérni őket, hogy ők jelentsék be az esetet, vagy vigyázzanak a gyerekekre, amíg a hölgy tesz feljelentést, illetve a barátnőjüktől is felhívhatják az SOS-számot, ha otthon ez nem biztonságos. Mindig gondoljanak a biztonságra, arra, hogy van segítség, és nincsenek egyedül ebben a helyzetben.