home 2024. július 25., Kristóf napja
Online előfizetés
Nincs tovább
Dustin Sandler
2014.12.25.
LXIX. évf. 52. szám
Nincs tovább

Besétált az ápolónő, és Waltert barátságtalan pillantásokkal eltávolította az ágytól. Mindig túl sokáig zaklatta a beteget. Walter tisztában volt azzal, hogy ez a nőszemély a pokolba kívánja, de megszokta, hogy az emberek elfordulnak tőle.

— Walter — mondta az öregasszony —, add a kezedet!

Walter hátán a hideg futkosott, amikor a vénasszony megérintette a tenyerét. Csudára kellemetlen érzés, de el lehet viselni mindent — egyelőre, még néhány napig, hajtogatta magában.

— Nem tudok megmozdulni az ágyban — panaszkodott a nagymamája, és nem vette le róla a tekintetét.

A fiatalember együttérzőn bólintott.

— Minden részvétem a tiéd, nagymami.

— Még mindig gyönyörű vagyok, ugye? Mondd, mondd azt, hogy szép vagyok!

— Gyönyörű vagy, nagymami! — Walter azonnal válaszolt, mert tudta, hogy az öregasszony erre a bókra vár, de a gyűlölet és az utálat szinte szétmarcangolta a szívét, a lelkét.

— Szép tőled, Walter, hogy meglátogattál. Unalmas egyedül heverészni az ágyban, és bámulni a mennyezetet. Meg sem fordulhatok a másik oldalamra.

— Ha akarod, mindennap meglátogatlak.

— Ez kellemetlen kötelezettség, nem? Nem tarthat sokáig.

Nem tarthat sokáig? Walter szíve majdnem megszűnt dobogni. Hiszen hosszú évek óta tart ez a nyavalygás, s most már valóban illenék temetésre harangozni. Ez a múmia pedig „feltámadás"-ra gondol?

Besétált az ápolónő, és Waltert barátságtalan pillantásokkal eltávolította az ágytól. Mindig túl sokáig zaklatta a beteget. Walter tisztában volt azzal, hogy ez a nőszemély a pokolba kívánja, de megszokta, hogy az emberek elfordulnak tőle. A nagymamája viszont rajongott érte, talán azért is, mert rajta kívül nem volt úgyszólván senkije. Se rokona, se barátja. Az ápolónő az ajtóig kísérte.

— A nagymamája súlyos beteg — mondta —, miért fárasztja fölösleges beszéddel?

— A nagymamának semmi baja — tiltakozott Walter. — Gondolom, a betegségéhez képest, nem is áll olyan rosszul a szénája. A paralízises betegek többnyire...

— Téved, uram. Minden pillanatban elragadhatja a halál... Ami pedig az arcszínét illeti... Nem vette észre, hogy még mindig kozmetikázza magát, mint egy ünnepelt színésznő?

Walter utálattal nézett vissza a szobába.

— Szegénykém... Sohasem felejti el, hogy valamikor nagyon régen megnyert egy szépségkirálynő-versenyt. Fényképészek hada az utcákon, a bálokon, mindenütt. Nehezen békél meg azzal a gondolattal, hogy a múlt nem térhet vissza — mondta, és elhagyta a beteg szobáját.

Az ápolónő sokáig nézett utána, majd visszatért a beteghez. A hajdani szépségkirálynő mozdulatlanul hevert az ágyon. A keze még engedelmeskedett, még volt benne élet. Az asztalkáról felvette a tükröt és az ajakrúzst.

— Molly — súgta az öregasszony —, miért nem szóltál, hogy rossz színben vagyok? Walter nem láthat rondának, érted?

— Ön téved, asszonyom — vetette közbe gyorsan az ápolónő. — Ön ragyogó színben van. Csodálom az ízlését. A rúzs, amit választott, elsőrangú. Összhangban van a szeme színével.

— Valóban így gondolod, Molly? — Az öregasszony elégedetten mosolygott. — Nézz ki az ablakon. Látod-e Waltert?

— Látom. Most ül be a gépkocsiba. A lány...

— Milyen?

— A haja tűzvörös. Még sohasem láttam.

*

Lent az utcán, a gépkocsiban a vörös hajú csinoska megkérdezte Waltertől:

— Mit gondolsz, meddig élhet még?

— Az ördög tudja. Borzalmasan rossz bőrben van, de ettől még elélhet néhány évig is. Elhúzhatja, el bizony.

— Drágám, tudd meg, hogy Gus kezdi elveszíteni a türelmét. Nem hajlandó tovább várni a pénzre. Egy hét haladékot kaptál. Csak egy hetet, Walter.

— Tudom, tudom. A bátyád olyan világosan beszélt, hogy mindent megértettem. Ha nem szeretnélek olyan nagyon, akkor most egyenesen a rendőrségre hajtanám a gépkocsit, és feljelenteném az uzsorást. Piszok alak a bátyád, egy utolsó szemét!

— Lassan a testtel, Walter. Ebben az esetben mindent megtudnak az urak. Viselt dolgaidra a klubban nem lehetsz büszke, nyakig eladtad magad. Mindketten a börtönben végeznénk. Megadjuk Gusnak azt nyavalyás összeget, és akkor befogja a száját. Elhagyja Kaliforniát, erre a szavát adta.

Ha ez a nyavalyás öregasszony nem ragaszkodik ennyire az élethez, gondolta magában Walter, akkor nem fájna semmije sem. Ha meghalna!

Most rögtön! Ugyanabban a pillanatban elutazhatna ezzel a lánnyal San Diegóba. Nászútra.

*

Walter napokig azon törte a fejét, hogy miképpen tegye el láb alól az öregasszonyt. Méreg nélkül, lövöldözés kizárva. Egyszerűen ellopja előle a levegőt. Csöndes halál, a legcsöndesebb halált választotta, szánta annak a szegény szépségkirálynőnek. Az orvost nem érheti meglepetést. Hiszen napok óta azt hajtogatja, hogy a halál bármely pillanatban elviheti a drága nagymamit.

Másnap Walter meglátogatta a beteget, aki egyetlen mozdulattal sem ellenkezett, amikor arcára szorította a párnát. Az „akció” után a párnát visszatette az öregasszony feje alá. Oda, ahol volt, majd az ajtó felé rohant.

— Nővér! — ordította kétségbeesetten. — Nővér!

A hangja halálfélelmet árult el, olyan ember benyomását keltette, akit a guta kerülget. Az ápolónő a konyhából rohant elő.

— A szíve... szívroham, ó, azt hiszem, hogy...

— Orvost! Azonnal hívjon orvost!

— Igen, hogyne — mondta Walter, és elhagyta a házat.

Az orvosra nem vártak sokáig. Walter az előszobában fogadta, majd felrohant vele az áldozat szobájába. Molly már az ágy mellett álldogált.

— Doktor úr — mondta az ápolónő. — Nézzen csak a párna alá. Valami érdekeset talál. Nézze csak, kérem!

Az orvos lehajolt.

— Nem sokkal a fiatalúr látogatása előtt áthúztam az ágyneműt, tehát a párnát is — mondta a nővér nyugodtan. — Az öregasszony nem mozdíthatta el a párnát... Érti, hogy mit akarok mondani, doktor úr?

— Hm — dünnyögött az orvos, miután megvizsgálta tüzetesen a párnát. — Ez rúzs... Tisztán látom rajta a rúzs nyomát...

— Igen — bólintott diadalmasan az ápolónő. — Az unokáját minden alkalommal kifestett ajkakkal várta.

Az orvos felkiáltott:

— Tehát a párnával fojtották meg! Az arcára szorították.

— Pontosan úgy történt — mondta az ápolónő. — Az unokája elfelejtette megnézni a párnát, amikor visszatette a nagymamája feje alá. Az úr nagyon sietett.

Walter dühösen elfordult.

— Legyen átkozott a nyanya! Nekem akart tetszelegni az az átkozott szépségkirálynő! Nekem!

Ezt hajtogatta még akkor is csüggedten, amikor a rendőrök belökték egy nem épp barátságos börtöncellába... Ennyi, nincs tovább...


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!
47. Lionel West: A maga hűséges FANTOM-ja!

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..