Négy gyermeke — Anita, Leó, Noel és Ketrina —, valamint megannyi nagycsaládos életét teszi szeretetteljessé a magyarkanizsai Kuckó Nagycsaládosok Egyesülete leköszönő elnöke, Sziveri Nikoletta. Ünnepváró hangulat lengi körül otthonukat, az év legvidámabb éjszakája pedig azért különleges számukra, mert az édesanya december 30-án született, így duplán van minek örülni.
A barátságos családi otthon előszobájában szépen feldíszített fenyőfa fogad, alatta tálkákban szaloncukor. A konyhában a nyolcéves Ketrina rajzol, és jókat kuncog azon, hogy meglepődöm, rendőr akar lenni. A kilencéves Noel a legbőbeszédűbb, csillogó szemekkel mesél nekem fúrásról-faragásról, a szerszámok iránti szeretetről, legózásról és malacetetésről. Anita, a tizenkét éves kiskamasz elárulja, nagyon szereti a lovakat, és kedvenc zenéit is örömmel sorolja. A tízéves Leó inkább visszavonult a szobájába, ő nem annyira társaságkedvelő, de a beszélgetés második felében azért kíváncsian, mosolygósan jelenik meg az ajtóban.
Nikoletta nevetve mondja, sosem gondolta, hogy nagycsaládos anyuka lesz, én is egyke vagyok, anyukám is egyke, apukám is, még gyerekek társaságában sem voltam, hanem felnőttek vettek körül gyerekkoromban. Sokan meglepődnek, hogy négy gyerekem lett. De szerintem így jó! Zajlik az élet, mert azt nem mondhatom, hogy akad legalább öt unalmas perc egy napban.
Sziveri Nikoletta, körülötte a gyereksereg: Leó, Noel, Anita, Ketrina
— A négy gyerek négy különböző egyéniség. Nagyon szeretik egymást, ám sosem férnek meg egymás mellett, és minden szülő jól tudja, hogy ez a téli/nyári szünidőben csak fokozódik, mert hirtelen nagy a szabadság, sok a szabadidő. Szerencsére a téli szünetet betöltik az ünnepek, az élmények. Két karácsony, két szilveszter, duplán jut örömökből, ajándékokból, merthogy tavaly elváltam. Itthon december 23-án ünnepeltük a karácsonyt, sütöttünk-főztünk, hagyományosan, ahogyan kell, bablevessel, mákos gubával, süteményekkel, ajándékozással. A szilveszter is egy nappal korábban érkezik, malacsülttel, pezsgőzéssel, vidámsággal, csak a BÚÉK marad el — azt telefonon pótoljuk december 31-én éjfél után.
A közös sütögetés az ünnepi meghitt pillanatok közé tartozik
Ketrina, a legkisebb gyerek egyértelműen fogalmaz, anyával szeretek lenni a legjobban. Szoktunk birkózni. Noel mindjárt elmeséli, a legvidámabb családi pillanatok közé tartozik, amikor egymást birkózzák, furizzák, azaz csiklandozzák. Sorra felidézi a családi együttlétek perceit, a történetekbe beleszőve édesanyja párjának, Norbinak a nevét is. Nagyon örülök, hogy anya már nincs egyedül. Leóval sokat ülnek a számítógép előtt, és játszanak, viszont a hagyományos társasjátékokat, a legózást és a rengeteg darabos puzzle kirakását is szeretik, akárcsak a barátokkal töltött közös időt. A fiú azt is elmondja, nagyon hiányzott már neki a társasági élet, mert egy nyirokcsomó-, máj- és lépduzzanatot okozó fertőzés két hónapra a négy fal közé zárta, de szerencsére most már minden rendben, újraindulhat a régi élet. Az édesanyát arról is kérdezem, segít-e a sok gyerek, megvan-e mindenkinek a saját feladata a házban és a ház körül. A lány- és a fiúszoba rendben tartása az ő dolguk, és jobb napokon mindig akad jelentkező, ha valamire megkérem őket.
— Van két kutyánk meg három macskánk — újságolja Anita, aki a beszélgetést azzal kezdi, hatodikba jár, és nem, nem tudja, melyik középiskolát fogja választani. — Meg malacunk! Mikor valamelyik nap kimentem nekik enni, inni adni, a két első lábukat felrakták az ajtóra, hogy simizzam meg őket, egyre szelídebbek — veszi át a szót Noel. Ezután Anita hozzáteszi: — Kamilla, Izabella meg Kokó, a fiú. Csak veszélyesek!
Az új évet mindhárom malacka teli pocakkal, elégedetten röfögve köszöntheti majd, hiszen egyikük sem kerül az ünnepi asztalra, a család jövedelemkiegészítésként szaporítani szeretné őket, hogy a jövőben mindig akadjon majd finom falat a népes gyerekseregnek. Főleg szalonna, azt nagyon szeretem — teszi hozzá ki más, mint Noel. Anita arról is beszél, hogy apunál lencselevesezéssel és sütögetéssel búcsúztatják az óévet, illetve köszöntik az újat, ha pedig átmennek édesapjuk barátjához, ott a háztetőről élvezhetik a magyarkanizsai tűzijátékot, és ez nekem nagyon tetszik. Nincs abban semmi csoda, hogy újra Noel ragadja magához a szót, és az elmúlt szilveszterek élményeit kezdi el mesélni. Az viszont nagyon meglepett, hogy az eddig szinte teljesen szótlanul rajzolgató Ketrinának, a legkisebbnek is akadt mondanivalója: szilveszterkor iszunk sok gyerekpezsgőt! Ismét Noel részletezi, hogy milyen vicces körrepülést tud a pezsgősüveg dugója produkálni.
Az új évre természetesen megannyi kívánságuk van a gyerekeknek, korosztályuknak, érdeklődési körüknek megfelelően ki telefontokra, ki új legóra vágyik. Azt is elmondják, az ünnep nélkülözhetetlen eleme a zene, a diszkófények és a tánc, mely életük egy-egy időszakát meghatározza, hiszen Anita hat évig versenytáncolt, nemrégiben gimnasztikára váltott, Ketrina és Noel pedig az idén kezdett néptáncolni.
Nikoletta öt évig vezette a magyarkanizsai nagycsaládosok egyesületét, a jövőben inkább a háttérben szeretne tevékenykedni. 14 családdal kezdtem az elnöki megbízásomat, egyik program követte a másikat, egyre több család csatlakozott hozzánk. Motivált, hogy csináljam, fejlődjünk, gazdag legyen a programkínálatunk, a gyerekekkel foglalkozzunk, mert valóban szép, amikor az a rengeteg gyerek összeül, énekelnek, rajzolnak, kézműveskednek. 47 családdal, 127 gyerekkel zárom a periódusomat a Kuckó élén.
Beszélgetésünk végére pedig az is kiderült, hogy a gyerekeknek végül nem két-két karácsony és szilveszter jutott, hanem bizony három, merthogy december 21-én tartotta évzáróját a Kuckó Nagycsaládosok Egyesülete, édességet és játékot tartalmazó Télapó-csomag-osztással, ünnepi műsorral, lovas kocsival érkező Télapóval.
