A Craig-éra 2006-ban kezdődött, a Casino Royale-lal, Ian Fleming első Bond-regényének modern adaptációjával. A választás nem volt véletlen, afféle soft rebootnak is tekinthető, de azt csak kevesen gondoltuk volna, hogy éppen Craig lesz az, aki időben a legtovább játszhatja el a szerepet, szám szerint tizenöt évig. Persze nem ő volt a legtöbbször Bond, ez a titulus továbbra is Roger Moore-é, a maga hét mozijával. A széria híres producerei, Barbara Broccoli és Michael G. Wilson ragaszkodtak hozzá, hogy Bond ezúttal egy másfajta, a kor elvárásainak megfelelő karakter legyen, aki a csajozós, hideg profikat hozó elődökkel szemben egy már-már hősszerelmes típus, és magánéleti csalódásai is befolyásolják kalandjai során. Ennek ellenére egy kicsit sem törékeny, Craig karaktere ugyanis mindvégig egy legyőzhetetlen tömegpusztító fegyver, aki tetőkről tetőkre, ablakokból ablakokba, Aston Martinokból Jaguárokba veti magát.

A nevéhez fűződő öt Bond-film közül a Skyfall volt a legsikeresebb, a kritikusok, a díjak és a bevétel tekintetében is. Sam Mendes 2012-beli filmje magasra tette a lécet, melyet talán azóta sem sikerült megugrani. A Nincs idő meghalni is igyekezett továbbvinni ezt a formulát, és a kellő méltósággal, odaadással elbúcsúztatni Daniel Craiget. Ami viszont biztos, hogy utód nélkül nem maradhat a széria, őfelsége titkos ügynöke pedig élt, él és élni fog. Hogy az utókor hogyan értékeli majd a tizenöt évig tartó, Craig-féle Bond-korszakot, arra magam is kíváncsi vagyok.

Talán nem is volt eddig olyan Bond, aki ennyire megosztotta volna a közönséget. Ami a történetet illeti, sajnos egy kicsit sem maradandó, nem a fordulatok miatt emlékszünk majd rá. A kötelező főgonoszt ebben az epizódban a Bohém rapszódiából és a Mr. Robotból ismert Rami Malek játssza, aki őszintén szólva sokkal több játékidőt is kaphatott volna. Ijesztő és kellemesen egyedi figura (lehetne), a legnagyobb baja mégis az, hogy nem írtak neki érdemi motivációt a gonosz ambícióihoz.

Problémás lehet az is, hogy a Nincs idő meghalni nagymértékben támaszkodik a korábbi, Spectre című Bond-mozira, ezért ha azt történetesen nem láttuk, akkor néhány karakter láttán vakargatni fogjuk a fejünket. A 007-es ügynök már nincs a titkosszolgálat kötelékében, Jamaicán élvezi az életet. Ahogyan az lenni szokott, felbukkan a CIA-s barát, Felix Leiter, és a segítségét kéri: meg kell mentenie egy elrabolt tudóst, az akció pedig megannyi kockázattal és veszéllyel jár. Hamarosan kiderül — nem túl meglepő módon — hogy senki sem az, akinek látszik, és jóval bonyolultabb az egész história.

Kép: www.courtyard.org.uk

Az új film Bond-lánya Ana de Armas, akiről a külföldi sajtó máris azt írja, hogy teljességgel újradefiniálta a Bond-lányok fogalmát. A kubai színésznőt a Blade Runner 2049-ben, illetve Craiggel közösen a pazar krimiben, a Tőrbe ejtvében láthattuk korábban. Egy Paloma nevű CIA-ügynököt alakít, rajta kívül pedig még két fontos hölgy kapott szerepet a Nincs idő meghalniban, Lashana Lynch és Bond barátnője, Léa Seydoux. Paloma csatlakozik Bondhoz Havannában, ahol már-már gátlástalanul flörtölnek, miközben a rosszfiúkat próbálják elkapni. A színésznő komikus jelenetei Craiggel a film legjobbjai, miközben ő a saját szavai szerint arra törekedett, hogy a mai korszellemben közelítsen a Bond-girlök retró intézményéhez. A harminchárom éves színésznő elegáns, vicces és szerethető.

A Nincs idő meghalni tehát számtalan jó pillanattal igyekszik emlékezetes lezárást adni a Craig-érának, és be kell vallani, a legtöbbször sikerrel is jár. A sablonos történet ellenére sem lesz hiányérzetünk, illetve megkockáztatom, hogy a Bond-rajongók is elégedettek lehetnek vele. Akció és érzelem a javából, mely mellé egy vodka-Martini ajánlott — felrázva, nem keverve.