* Mikor született meg önben a döntés, hogy állategészségüggyel szeretne foglalkozni?

— 1996 vagy 1997 húsvéthétfőjén úgy adódott, hogy a tehénben visszamaradt a magzatburok, és állatorvost kellett hívni, valamilyen okból pedig nekem kellett egy rövid időre fogni a tehén farkát, amíg a doktor elvégezte a beavatkozást. Nem sokkal ezután száj- és körömfájásjárványt hirdettek Bácskában, a magyar hírek pedig kergemarhakór-járványról tudósítottak Nagy-Britanniában. Így maradt meg bennem gyermekként, hogy ez egy igen fontos szakma. Általában egészen kicsi korban berögzül a gyerekben, hogy milyen úton fog haladni, persze ekkor még romantikusan látja a világot. Én is végigjártam ezt a bizonyos utat, a belgrádi állatorvosi karon fejeztem be a tanulmányaimat, majd pedagógusként visszatértem a középiskolámba. Nagy szerencsém volt, a diplomázásom után ugyanis egy hónapon belül el tudtam helyezkedni az iskolában. Számomra hatalmas megtiszteltetés, hogy tanár lehetek.

* Hogyan látja, melyek a kedvezőtlen oktatási módszerek napjainkban?

— Mint minden diák, én is megtapasztaltam a jó és a rossz oktatási módszert, de nem feltétlenül az oktatók rosszak, hanem arról van szó, hogy mindenki a hozzá közel álló pedagógiai módszert választja a munkája során. Az, hogy ez a diákoknak tetszik vagy nem, a tananyag függvénye is, hiszen nehéz lenne például a matematikát játékos módszerrel oktatni. Leginkább a visszacsatolás hiányzik az oktatási rendszerből, azon belül is az általános és a középiskolákból, hiszen általa tudjuk meg, hogy megfelelő tempóban halad-e a tananyag átadása.

* A díjat a kiváló pedagógiai munkája mellett egy módszer kidolgozásáért is kapta. Mesélne erről?

— Az egykori informatikatanárom, Lőrik Lajos ötletéről van szó, melyet megírt a diplomamunkájában, én pedig kidolgoztam ezt a módszert. Miután a munka mellett elvégeztem a pedagógiai képzést, fel volt adva a lecke, mert az informatikát valahogyan be kellett vezetni az oktatásba a mezőgazdasági tantárgyak sorába. Szerettem volna valami olyasmit találni, ami gyorsan, hatékonyan hoz eredményeket, és így esett a választásom arra, hogy kidolgozom az online felkészítő teszteket az érettségire. Úgy tűnik, hogy ezt az alkalmazást nemcsak az iskolánk diákjai fogják használni, hanem országos szinten a többi mezőgazdasági iskola is, már többen megkerestek ez ügyben. Ez a módszer jelentősen megkönnyíti a tanár feladatát, mivel 5 perc alatt le tudja ellenőrizni, hogy a diák kitöltötte-e a tesztet, és ezáltal elvégezte-e a házi feladatot. A diákok számára is ösztönzőleg hathat ez a módszer, mert akár az óra előtti szünetben is kitölthetik a tesztet, nem beszélve arról, hogy ezzel a módszerrel az okostelefon mint eszköz is beépül az oktatásba. Nem lehet elszakítani a tanulókat a technikai eszközöktől, de ezzel a módszerrel le lehet ellenőrizni a diákokat, mivel a tanár látja az órán, hogy valóban a tesztet töltik-e ki, vagy csak bejelentkeztek a rendszerbe, de valami mást csinálnak. A felmérő írásakor úgy állítom be a tesztet, hogy tíz másodpercig lehet válaszolni a feltett kérdésre, vagyis nincs idő puskázni. Ez az egyetemi tanulmányaimból ered, amikor rengeteg kérdésre kellett rövid idő alatt válaszolni.

* Mennyire népszerű a fiatalok körében az állategészségügy?

— Azt kell mondanom, hogy jönnek hozzánk a diákok, és bármennyire is meglepő, nem egy fiús szakmáról beszélünk, mivel rengeteg lány tanul ezen a szakon. Továbbfejlesztettük az állategészségügyi szakirányt, azaz nem maradtunk meg csak a háziállatok szintjén, de ezt is fejlesztettük, mivel a tangazdaságon belül megnyitottunk egy állatorvosi rendelőt, ahol hét állatorvos oktat, és műtéteket is el tudunk végezni. Emellett mivel az állatkertekben nagy gondot okoz, hogy nincs vadállatok gondozására képzett személy, nyitottunk egy miniállatkertet, hogy az érdeklődők megtanulják, hogyan kell bánni a vadállatokkal, így később el tudnak helyezkedni az állatkertben gondozóként vagy állategészségügyi technikusként. Fontos kiemelni, hogy a tanulók elméleti és gyakorlati tudásra is szert tesznek nálunk, ezért azt állítják rólunk, hogy a kéz, a fej és a szív iskolája vagyunk. Diákjaink az állatkertben is folytathatják az oktatás gyakorlati részét. Ha jóváhagyják, akkor létrehozunk egy madármenhelyet, ami azért is fontos, mert diákjaink egy része vadőrként helyezkedik el a jövőben, és ezeket az állatfajokat is meg kell ismerniük közelebbről.

* Ha jól tudom, akkor szoros együttműködést ápolnak a Bethesda Szeretetszolgálattal.

— Így van, évtizedekre visszamenőleg gyakran működünk együtt velük, rendszeresen ellátogatnak az iskola nyílt napjára és a tangazdaságra is. Mivel ajándékba kaptunk néhány törpekecskét és törpelovat, úgy döntöttünk, hogy meglepjük a bethesdásokat, és elszállítottuk hozzájuk az állatokat, mert ez hatalmas élmény számukra. Egy szabadkai óvodásokból álló csoport is már járt nálunk, nagyon élvezték az itt töltött időt, mely főleg az állatok simogatásával telt.

* A pedagógiát és az orvoslást is gyakorolhatja párhuzamosan. Ez fontos önnek?

— Igen, és nagy megtiszteltetés, hogy mindkettőt végezhetem, be tudom mutatni a diákoknak, hogy mit tartok szépnek az állatok orvoslásában. Az is hozzátartozik a hivatásomhoz, hogy ha éjszaka hívnak, akkor menni kell, de ezzel tisztában van az, aki ezt választja. Az egyetemen asszisztenskedni egy nagyon szép hivatás, de úgy vélem, hogy jelentősebb kihívás középiskolában tanítani, mert az egyetemre már nagyobb öntudattal érkeznek a diákok, a középiskolában pedig először is azt kell megtanítani nekik, hogy nem kell félni az állatoktól, vagy nem szabad túlzottan barátságosnak lenni velük, tehát valamilyen szinten terelgetni kell őket, és mindent az alapoktól kell kezdeni.

Tari Ádám, Dusnoki Csaba, Farkas Boglárka, Szilágyi Dávid és Kovács Emese az osztályfőnökökkel, Brezovszki Andrással és Pósa Attilával a Bethesda vendégei voltak

* A díj megerősíti önt a munkájában?

— Megerősít, de felelősséggel is jár, ezt így utólag látom, hiszen ennek a díjnak meg kell felelni. Nagy meglepetés volt, azt hittem, hogy kandikameráról van szó. Nemcsak én törekszem rá, hanem az egész iskolai vezetőség is, hogy minőségi oktatásban részesítsük a tanulókat, és úgy hiszem, hogy ez a jövőben is így lesz. Március 5-én az oktatási minisztérium meghívására részt veszünk az Újvidéki Vásár nemzetközi oktatási kiállításán, ahol 10 és 12 óra között mutatkozunk be. Március végén vagy április elején lesz az iskolánk nyílt napja, erről az intézmény honlapján tudhatnak meg bővebb információt az érdeklődők. Hatalmas öröm számunkra, hogy szeptembertől Vajdaság egész területéről várhatjuk a diákokat, hiszen megnyitja kapuit a körülbelül száz férőhelyes diákotthon. Ez azért is fontos, mert a tanulóink tizenhét község területéről érkeznek hozzánk, sokuknak az iskola mellett rengeteg idejüket elveszi az utazás. Ezt mi, tanárok is tapasztaljuk, érzékeljük, és tudjuk, hogy meg fogja könnyíteni a munkát, ha a hétköznapokat Topolyán töltik. Volna még egy felhívásom az olvasók számára: akinek a szobanövénye kinőtte a házat, és szeretné felajánlani a kollégium háromemeletnyi magas aulájába, azt hálás köszönettel elfogadnánk.