Hegedű, brácsa, nagybőgő, tambura — e négy hangszer közül választhattak a jelentkezők. Neves oktatók foglalkoznak a táborlakókkal: Juhász Gábor (táborvezető, ének), Juhász Gyula (brácsa, kontra), Kurunczi Andor (kezdő hegedű), Sterbik László (haladó hegedű), Vas Endre (középhaladó hegedű), Bolyos Miklós (tambura) és Dvorácskó Szebasztián (nagybőgő).

— Népzenei táborunknak hosszú hagyománya van, hiszen a ’90-es években mi is itt ismerkedtünk meg a népzenével, dr. Szöllősy Vágó Lászlótól, Bodor Anikótól, Burány Bélától tanulva — idézte fel Juhász Gábor fő szervező. — Ezek a neves emberek szervezték annak idején a népzenei táborokat, és nagyon sokan, akik most népzenészek, ott kezdtek el népzenével foglalkozni, például a Juhász Zenekar is. Örültünk annak, amikor néhány évvel ezelőtt vissza tudtuk hozni a tábort Tóthfaluba. Nagyon szép környezetben vagyunk, nagyon jó elszállásolási lehetőség van a gyerekeknek, és a műhelymunkáknak is elegendő helyiség jut a hatalmas épületegyüttesben. A tábor szerencsére egyre népesebb, úgy veszem észre, hogy a gyerekek meglátták ebben a lehetőséget: ezzel sokat utazhatnak, barátokat szerezhetnek, illetve esetleg a későbbiekben pénzt is kereshetnek. Egyre több fiatal zenekar nő ki ezekből a táborokból. Nagyon sokat fejlődött az elmúlt időszakban a népzenei élet a Vajdaságban is, ami a célzott anyaországi támogatásoknak köszönhető. Az elmúlt években nagyon jelentős összegeket kaptak a művelődési egyesületeink, hogy hangszereket vegyenek, hogy oktatókat tudjanak év közben kifizetni. Népzenei táborunk pedig azért fontos, mert itt az év közbeni heti egy-két óra muzsikálás mellett naponta két háromórás próbát tartunk, ehhez társulnak még az esti közös muzsikálások. Az intenzív tanulás eredményes, látszik, hogy amikor a résztvevők elmennek innen, tanultak is valamit.

Harmat Csongor, Gulyás Annamária és Juhász Gábor

Gulyás Annamária Moholról érkezett a népzenei táborba, melynek munkájában első alkalommal vesz részt. A tizenhárom éves lány nyolc éve prímezik, illetve egy éve tamburabőgőzik, Zombori Péter a tanára.

— Óvodáskoromban kezdtem, én már akkor néptáncoltam, és bejött egyszer a tánctanár, hogy lehetőség van tamburázni tanulni. Csak öten-hatan jelentkeztünk, s azóta rengetegen kimaradtak. Én vagyok az egyetlen, aki a kezdetek óta kitart. Jelenleg tizenegyen vagyunk a moholi Róna tamburazenekarban, nemrégiben két énekessel gyarapodtunk, ez további fejlődésre ad lehetőséget. Rengeteg helyre hívtak bennünket, külföldre meg itthon is. Szeretnénk egy nagyobb célt elérni, hogy legyen legalább egy lemezünk. Nekem nagyon tetszik a népzene, főleg a modernebbek, melyeket könnyebb is játszani. Tetszik a néphagyományőrzés, meg hogy vannak emberek, akik a mostani modern világban is így gondolkodnak, és őrzik a hagyományokat.

Harmat Csongor magyarkanizsai, tizenhat éves, és két éve zenél mint nagybőgős Keszég Ákos oktatása alatt, s időközben Horgoson is muzsikálni kezdett a Kamrás Együttesben, Csonka Ferenc keze alatt.

— Én eredetileg zongorista voltam. Kisgyermekként valamiért nagyon szerettem Liszt Ferencnek a II. magyar rapszódiáját, és az volt a célom, hogy megtanuljam, ám az első egy-két ütemnél nem jutottam tovább. Időközben nekiálltam néptáncolni a barátaim hatására. Megtetszett, műveltem egy-két évig, majd lehetőség adódott bekapcsolódni a népzenei oktatásba. Kíváncsi voltam arra, hogyan lehet kitalálni azt, hogy például egy dallamra A-dúr vagy d-moll következik — számomra nagyon érdekes ez a világ —, és nekiálltam nagybőgőzni, egyedüli jelentkezőként. Vonz az, ahogyan jó mélyen, basszusosan zúg a bőgő. A terveim? Jó lenne egy nagyobb, nevesebb zenekarrá kinőni magunkat, mind Kanizsán a Tisza néptáncegyesület zenekaraként, mind a Kamrás együttessel.

A rendezvényen nemcsak hangszeroktatás folyik, hanem énekoktatás is, emellett néprajzi, illetve a népi hangszerekről szóló előadásokkal színesítik a napokat, továbbá koncerteket és táncházakat is szerveznek. A rendezvény támogatója a Nemzeti Kulturális Alap, a Halmos Béla Program és a Csoóri Sándor Alap.