A Hagyományok Háza, a két évtizeddel korábban elindított Utolsó Óra programot felújította, s egy mesterkurzus sorozattal bővítette ki. A kezdeményezésről Árendás Péter, a program szakmai vezetője, az Intézmény Folklórdokumentációs Könyvtár és Archívumának vezetője számol be.

Az ötlet a Hagyományok Házában született meg. Az elmúlt év szeptemberében indult el egy programsorozat, felidézve, hogy két évtizeddel korábban kezdődtek az Utolsó Óra gyűjtések. A huszadik évfordulóra azt terveztük, hogy újra elhívunk idős, falusi zenészeket. Főleg erdélyiekre számítottunk, hiszen a program első másfél évében Erdélyből érkezett 46 különböző falusi csoport, zenekar. Egyfelől azokkal számoltunk, akik akkor már részt vettek a programban és még élnek, másrészt azokat is meg kívántuk hívni, akik a kezdetekkor nem kerültek sorra.

Tavaly ősszel, az Utolsó Óra gyűjtések eredeti helyszínén, a Fonó Budai Zeneházban indult egy sorozat, havi egy programmal. Legtöbbször már csak egy-két zenész, vagy legfeljebb egy háromfős zenekar tudott eljönni a szerdai gyűjtési napra, s ezeket a vendégeket este a közönség is megismerhette. Ne feledjük, húsz év majdnem egy emberöltő, így a jelenlegi fiatalok is találkozhattak az egykori kezdeményezés adatközlőivel.

Ez év januárjától a programsorozatot úgy bővítettük, hogy az érkezőket vidéki helyszíneken is bemutathassuk, Szegeden és Jászberényben, illetve az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (EFOP) támogatásával a szervezés egészüljön ki egy szombati mesterkurzussal. Ennek praktikus oka is volt, a zenészek közül többen már kiestek a gyakorlatból, a szerdai gyűjtéssel, az aznap esti műsorral, a csütörtöki-pénteki vidéki látogatással szombatra „formába lendültek”, s a fiatal zenész generáció előtt méltó módon tudtak bemutatkozni.

Eddig három mesterkurzust szerveztünk: Szegeden, Békéscsabán és Győrben, a helyszíneket úgy válogattuk, hogy a határon túlról érkezőknek is könnyen elérhetőek legyenek.  Az egész napos szakmai programot a meghívott falusi zenészekhez igazítva állítottuk össze. Ha például egy háromtagú zenekar a Mezőségről érkezett, akkor délelőtt egy elméleti előadásban mutattuk be az adott kistájat, annak néprajzát, a korábbi gyűjtéseket, majd az érkezettek mutatkoztak be. A kistáj népzenéjét jól ismerő „revival” zenekar irányításával az idős zenészektől így a fiatalok például első kézből láthatták a vonókezelést, a díszítésmódot, a játékstílust. Énekeseket is meghívtunk minden alkalommal, őket az adott tájegység dallamvilágát, stílusát jól ismerő, nagy pedagógiai tapasztalattal rendelkező szakember okította. A mintegy hatórás műhelymunkát egy zenei „menedzsment” előadás zárta, a fiatal résztvevőknek azt mutattuk be, hogy az itt szerzett tudást hogyan tudják színpadon, táncházakban hasznosítani, hol tudnak további gyűjtéseknek utánanézni. Megismertettük velük azokat a népzenei online adatbázisokat, ahol további információkhoz juthattak. Az estet az idős vendégekkel, s a mellettük fellépő „revival” zenekar közreműködésével rendezett koncerttel kezdtük, majd az elmaradhatatlan táncház következett.

A közönség fiatal zenészekből, illetve énekesekből verbuválódott, átlagosan harmincan érkeztek. A három mesterkurzus tapasztalatainak felhasználásával, idén ősszel még hármat tervezünk, és jövőre is folytatjuk a sorozatot. Újdonság, hogy nemcsak vendég-zenészeket hívunk meg, hanem az adott tájegységet jól ismerő revival zenészeket kérünk fel, hogy osszák meg tudásukat a hallgatósággal.

Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, a találkozók nagyon jól sikerültek. Lehet, hogy a harmincas létszám nem tűnik soknak, de ha figyelembe vesszük, hogy ez a szám az adott régiót képviselte, akkor elégedettek lehetünk, hogy egy-egy hétvégén ennyi fiatal szeretne autentikus népzenét tanulni.