Országok, városok, falvak és azokon belül a különféle kisebb-nagyobb vállalkozások, cégek, iparosüzletek és kiskereskedők igazodási pontok voltak a polgárok számára. Nem véletlen, hogy a manapság már idillinek tűnő múltbeli időszakokban alakultak ki az anekdoták, vicces történetek, sztereotípiák vagy éppen a figyelemfelkeltő mondások egyes népekről és nemzetekről.

Míg Európa déli részén a könnyedség és a bájos gesztikuláció jellemezte a lakosságot, addig északon a hűvösebb, kimértebb, kiszámíthatóbb és megbízhatóbb életstílus. Északon lakozott egykor a becsületesség, manapság már csak reménykedhetünk, hogy még mindig így van. Egy amerikai nagyvállalat vezérigazgatója így jellemezte például a finneket: Ők a világ legbecsületesebb emberei. Mindent mindig viszonoznak, szinte nem is tudnak hazudni, már attól is idegesek lesznek, ha néha megpróbálják.

Északtól eltérően délen viszont kis túlzással móka és kacagás az élet, bár kétségtelenül felszínesebb és kevésbé őszinte. A nyilvánosság előtti magamutogató parádézás teljesen hiányzik az északiakból, nem úgy, mint az olaszokból vagy a spanyolokból. Nem véletlen, hogy például az olaszok mindig azokban a tevékenységekben tűntek ki, amelyekben a külcsín dominál. Emellett délen kevésbé bíznak egymásban, mint északon. „Bízni jó, de nem bízni még jobb” — mondják az olaszok.

Vannak azonban olyan nemzetek, amelyek nem embertársaikban, hanem magában az évszázados rendszerben, társadalmi mechanizmusban bíznak. Ilyenek például a németek, akik mindig vesznek peronjegyet, mielőtt egy esetleges háborúban megrohamoznának egy vasútállomást. Biztos, ami biztos — és a szabályokat szigorúan be kell tartani…

Szóval eltérő a társadalmak viszonyulása a legtöbb dologhoz, és ez így is volt jó a globalizálódás előtt. Az úgynevezett békeidőkben valahogy kiszámíthatóbbak voltak a dolgok, mindenki jobban tudhatta, hogy mire számíthat, illetve mit várhat a másiktól. Például az igazság keresésekor a németek összeadtak, a franciák kivonultak, az angolok pedig témát váltottak.