December elsején Szegedre utazott a bácsföldvári Svetozar Markoviæ iskola csapata, hogy összemérje tudását a szegedi, tornyosi, temesvári csapatokkal. Ezen a napon tartották ugyanis a Somogyi Könyvtárban a történelemvetélkedőt, amelyet a Rákóczi Szövetség szegedi alapszervezete, a Somogyi Könyvtár és az Ötágú Síp Alapítvány szervezett. A Bocskai-évforduló kapcsán e kor anyagából készültek az általános iskolások.
Rózsa Péter, az óbecsei Gimnázium történelemtanára készítette föl a tanulókat e rangos versenyre. Már van tapasztalatuk, mert tavaly is ott voltak ezen a vetélkedőn, Buzogány Mária, a Rákóczi Szövetség szervezetének aktív tagja ugyanis elküldte a vetélkedő anyagát, akárcsak az idén is.
- Mivel ez általános iskolások versenye - mondja Rózsa Péter -, és én bácsföldvári vagyok, ezért a bácsföldváriakat vittem el a versenyre. Nem sok időnk volt fölkészülni, mivel elég későn érkezett meg a versenyanyag. Ennek ellenére szép eredményt értünk el, a diákoknak nagy élmény volt ott lenni a megmérettetésen. Meg ez nagyszerű kapcsolatteremtési lehetőség is a Somogyi Könyvtár és a bácsföldvári iskola között. Azért azt tudni kell, hogy az itteni diákok nem nagyon vehetik föl a versenyt a szegedi iskolásokkal, mert ők történelemórán részletesebben tanulják nemzetünk történelmét. A szakirodalomhoz is könnyebben hozzájuthatnak. Különben ez egy nagyon jól megszervezett vetélkedő volt - fejezte be a tanár úr.
A versenyző diákokat, Mirilov Igort, Latincsity Natáliát és Marjanovics Dianát arról kérdezem, hogyan is készültek a versenyre, mi mindent tanultak meg, amit eddig nem tudtak, milyen eredményt értek el, milyen Szeged.
- A Somogyi Könyvtárban - emlékezik vissza Natália - nagy szeretettel fogadtak bennünket. Megnéztük a könyvtárat, majd a várost, s aztán kezdődött a verseny. Izgatottak voltunk, hogy meg tudjuk-e oldani a feladatokat. Nem volt nehéz, mert csapatban dolgoztunk, s amit az egyikünk nem tudott, azt tudta a másik. Nekünk különben itthon sokat mesélt a tanár úr Bocskai Istvánról, az erdélyi fejedelemről, az 1604-es Habsburg-ellenes felkelés vezetőjéről. Meg sokat is tanultunk abból az anyagból, amit Szegedről küldtek nekünk. A teszten voltak olyan kérdések, hogy: milyen fegyver illik egy-egy emberhez, milyen súlyos az ágyúgolyó... Megmondom: 20 kg. Nagyon boldogok voltunk, mert a 31 versenyző csapat közül a kilencedikek lettünk, magunk mögött hagyva elég sok szegedi csapatot. A tanár úr is büszke volt ránk.
- Nagyon szeretem a történelmet - mondja Igor -, azért is jelentkeztem erre a versenyre. Szerintem minden embernek kell tudnia nemzete történelmét, kultúráját. Mi történelemórán nagyon keveset tanultunk Bocskairól, itt meg sokat kellett tudni a felkelésről, a hajdúkról, az akkori népviseletről, az életmódról. A teszten még a várakat is föl kellett ismerni, pl. a budai, kassai, tokaji, egri várakat. A teszt kitöltése után szóban is feleltünk. Bocskai István a hadak élén című kérdést kaptam. A verseny után megbarátkoztunk a temesvári gyerekekkel, mivel egy asztalnál ebédeltünk. Hasznos dolog volt részt venni ezen a vetélkedőn, mert sok mindent megtanultunk az 1604-es évről, megismertük Szegedet, és szép ajándékot is kaptunk: Az Erdély régiségei és történelmi emlékei című könyvet. Nagyon megörültem neki, mert annyira szeretem a történelmet, hogy történelemtanárnak készülök, s biztos, sok hasznát veszem a könyvnek.
- Én is örültem az elért szép eredménynek - kapcsolódik a beszélgetésbe Diana -, meg a könyvjutalomnak is. Már átnéztem, sok szép kép van benne, főleg a várakról. Nekem tetszett Szeged, láttuk Kossuth Lajos szobrát. Jártunk a Kárász utcában, ahol már a karácsonyfa is föl volt állítva és díszítve. Mindenütt karácsonyi hangulat uralkodott Szegeden, pedig még csak december elseje volt.
A bácsföldváriak jövőre is, ha hívják őket a vetélkedőre, ott lesznek, mert tudják: ,,Minden ember annyit ér, amennyit tud' (Gárdonyi), s ők sokat akarnak tudni!