A település több éve Petőfi-mellszoborral gazdagodott, mely a költő nevét viselő általános iskola előtt kapott helyet. Ez volt a helyszíne az alkalmi műsornak, melyben az iskola felsős tanulói Petőfi-verseket szavaltak.

Fotó: Juhász Bálint Facebook-oldala

Tanók Tamás, Magyarcsernye Helyi Közössége Tanácsának elnöke köszöntötte a megjelenteket: dr. Juhász Bálintot, a tartományi képviselőház és a VMSZ Intézőbizottságának elnökét, Kovács Elvirát, a szerbiai képviselőház alelnökét, Juhász Attila mezőgazdasági államtitkárt, Kerekes Józsefet, a pénzügyminisztérium államtitkárát, a VMSZ alelnökét, továbbá a környező magyarlakta települések vezetőit, valamint minden jelenlévőt.

— Mi itt, a Délvidéken, Magyarcsernyén pontosan tudjuk, hogy a szabadság nem ajándék, hanem folyamatos küzdelem eredménye. 1848 tavaszán a szabadság szele nem állt meg Budapesten: végigsöpört a rónaságon, erőt és hitet adva őseinknek. Ma, 2026 tavaszán, ismét sorsfordító időket élünk. Ahogy 1848-ban, úgy most is kulcsfontosságú, hogy ki tartja a kezében a nemzet kormányrúdját. Az elmúlt években megtapasztaltuk, mit jelent egy erős, nemzeti elkötelezettségű kormány Magyarországon, ami nem tesz különbséget magyar és magyar ember között az állampolgársága vagy a lakcíme alapján. A határokon átívelő nemzetegyesítés nekünk nem csupán elmélet, hanem a mindennapi biztonságunk záloga. Ez a kormány az, amely mellettünk állt, amikor iskoláinkat, templomainkat és közösségeinket kellett megvédeni vagy fejleszteni. Az előttünk álló magyarországi országgyűlési választások tétje számunkra is óriási: nem hagyhatjuk, hogy a nemzetet újra szétválasszák. Olyan vezetésre van szükségünk, amely megvédi szuverenitásunkat és békénket a viharos időkben is, támogatja a külhoni magyarok szülőföldön való boldogulását, valamint hisz abban, hogy Magyarcsernye és Budapest sorsa közös. Ezért arra kérem Önöket, hogy amikor az emlékezés virágait elhelyezzük, ne csak a múltba tekintsenek, hanem a közös jövőnkre is. Legyünk méltók a ’48-as hősökhöz, álljunk ki egységesen a mellett az irány mellett, amely az összetartozást és a nemzeti méltóságot választja — hangsúlyozta beszédében Tanók Tamás.

Fotó: Juhász Bálint Facebook-oldala

Ezután dr. Juhász Bálint, a tartományi képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség Intézőbizottságának elnöke osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel.

— Egy kisebb közösségben minden család, gyermek, pedagógus és közösségi ember munkája számít. A közösség jövője nem statisztikai adat, az emberek mindennapi döntéseiből születik. Ezért szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik ezért a közösségért dolgoznak: azoknak, akik működtetik az iskolát, szervezik az ünnepeket, és nem hagyják kihunyni a magyar szó természetes jelenlétét ebben a faluban. A megmaradás nem hangos szó, nem látványos történelmi pillanat, inkább csendes, kitartó munka. Amikor valaki úgy dönt, marad, tanít, gyermeket nevel, közösséget épít. A vajdasági magyarság mindig megmutatta, hogy a kitartásnak ereje van. Ebben kulcsszerepe van az intézményeinknek: az iskoláknak, a közösségeinknek, az ünnepeinknek — hangsúlyozta Juhász Bálint, majd azzal folytatta, hogy számunkra különösen fontos az a kapcsolat, támogatás és összetartozás, amely az anyaországhoz köt bennünket. — Március 15-e arra is emlékeztet minket, hogy a magyar nemzet jövője közös felelősség. Ezért fontos, hogy a magyarok — bárhol is éljenek a világban — felelősen gondolkodjanak közös jövőnkről, és éljenek a szavazati jogukkal, amikor a magyar nemzet sorsáról döntünk. Magyarcsernye jövője is ezen a közös munkán múlik. Ha lesznek olyan emberek, akik hisznek abban, hogy érdemes itt élni és itt építeni az életet, akkor ez a közösség még sokáig megmarad. És talán ez a legfontosabb tanulság március 15-e kapcsán. A szabadság nem egyszeri, kivívott állapot, minden generáció feladata megőrizni a nyelvet, a közösséget, a hitet abban, hogy a jövő itt is épülhet. Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor Petőfi szobra nem pusztán emlékmű — iránytű is.

Fotó: Juhász Bálint Facebook-oldala

Elsőként Juhász Bálint helyezte el a kegyelet virágait a szobornál, majd Tanók Tamás és Vastag Attila Magyarcsernye Helyi Közössége Tanácsa, Juhász Attila és Megyeri Tibor a Vajdasági Magyar Szövetség Magyarcsernyei Községi Szervezete, Balázs Dezső és Sveller Attila Tóba Helyi Közössége, Kerekes József és Dobai János a Vajdasági Magyar Szövetség Begaszentgyörgyi Községi Szervezete, Bacsik Lőrinc Natália pedig a Magyar Nemzeti Tanács nevében koszorúzott.

Fotó: Kabók Hajnalka

Kisoroszon március 14-én reggel szerveztek megemlékezést a katolikus temetőben. A műsorban részt vett a Gyöngykaláris vegyes kórus. A Himnuszt és a Kossuth Lajos azt üzente kezdetű dalt a megjelentek együtt énekelték az énekkarral, a lelkes fiatalok pedig versekkel és a 12 pont felolvasásával tették ünnepélyesebbé a műsort.

Fotó: Kabók Hajnalka

Tóth Ramóna, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja beszédében kiemelte:

— 1848 hősei — katonák, polgárok, diákok és egyszerű emberek — nemcsak a szabadságért, hanem a jövőért küzdöttek. Egy olyan jövőért, amelyben a nemzet megőrizheti a nyelvét, kultúráját és identitását. Mi itt, a szórványban élve nap mint nap megéljük azt, hogy a szabadság és az identitás nem magától értetődő. Meg kell őrizni, meg kell védeni és tovább kell adni a következő nemzedékeknek. A mi harcunk nem fegyverekkel zajlik, hanem a kultúra, az oktatás és a nyelv megtartásának mindennapi küzdelmében.

Felszólalását Széchenyi István gondolatával zárta: „Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.”

Fotó: Kabók Hajnalka

A kegyelet koszorúját Tóth Ramóna és Bacsik Lőrinc Natália az MNT, Talpai Sándor, Ördög Judit és Tóth Zoltán pedig a VMSZ községi szervezete képviseletében helyezte el Kőrösi Szabó János honvédtiszt sírjánál.