Örömünkre szolgált, hogy a napilapok vaskos ünnepi számaiba sok minden belefért. Érthető okokból — mármint a húsvét miatt — a szerb pátriárkáé volt a címoldal az egyik nagy példányszámú belgrádi napilapban, például ilyen címmel: Nem Európa a fontos, hanem a mi népünk! Ha ehhez hozzáadjuk még azt az alcímet, hogy a déli tartományt védve az európai civilizáció legnagyobb értékeit is védjük — akkor az egyház álláspontját már nem is nehéz megérteni. És a hálátlan Európa ennek ellenére továbbra is zaklatja és zsarolja Szerbiát. Sőt, az utóbbi időben a koszovói szerbek is ezt teszik az anyaországgal.
Az ünnepi vezércikkek egyikében olvashattuk a megdöbbentő ténymegállapítást, hogy a szerb nép az elmúlt 200 évben egyszer sem vonult az utcára a nyomor és a szegénység miatt, hanem kizárólag patriotizmusból, a hazafiasságtól fűtve. Koszovó, a nemzet bölcsője, Karlobag—Virovitica nyugati határ, minden szerb egy államban, Koszovó fontosabb, mint az Európai Unió stb., stb. Semmi gazdasági válság, semmi munkanélküliség. Különösen a május elsejei majálisokon nem gondoltunk erre. Hajlamos vagyok hinni abban az állításban, hogy a politika az emberiség átka, legalattomosabb fegyvere pedig a nacionalizmus. Az eredmények lépten-nyomon tapasztalhatók: Koszovó Szerbia bölcsője, de nem teljesen ártatlan a Kárpát-medencei magyarság mind gyakoribb emlegetése sem, a Budapesten felvonuló feketeingesek pedig egyszerűen megdöbbentőek, mint ahogyan megdöbbentő volt Ceausescu néhai román nagyfőnök megállapítása is, miszerint Erdélyben magyarul beszélő román polgárok élnek. A napokban az hozott zavarba, amikor az anyaországi rádióban, tévében azt hallottam, hogy zérótolerancia. A zsidósággal kapcsolatban. Szerinte ugyanis a zéró az nulla, azaz — semmi! Ezek szerint: semmi tolerancia? Talán jobban hangzana, ha úgy mondanánk, hogy százszázalékos tolerancia.
Mindenesetre veszélyes tűzfegyver a nacionalizmus, maga a háború pedig nem más, mint a gyilkosok és az áldozatok krónikája. A Darwin-elmélet szerint viszont ha az ember a majomtól származik, akkor vesztét is majmok okozzák majd. Egyelőre azonban ideális a helyzet: a nép éhezik és hallgat, az újgazdagok is hallgatnak, és — élveznek. Végszó gyanánt pedig hadd idézzek egy aranymondást, melyet az egyik belgrádi napilapban olvastam. Köze van a toleranciához és a nacionalizmushoz is. Így hangzik: Szerbiában több mint húszféle nemzetiség — és néhányféle szerb él. Például: koszovói, vajdasági, patrióta, hazaáruló és Európa-bérenc. De vannak szerbek Boszniában és Horvátországban is. Hogy a mennyei nemzetről ne is beszéljünk.