A zentai fiú a francia Ozayt és a fehérorosz Pikuzát győzte le az első két fordulóban, az elődöntőben vereséget szenvedett a későbbi Európa-bajnok lengyel Bernatektől, majd a vigaszágon legyőzte a finn Varekoskit, a bronzmeccsen pedig az örmény Abrahamjant. Nemes Mátéval néhány nappal a macedón fővárosból való hazatérte után beszélgettem el a kezdetekről, az Eb-ről, további terveiről.

— Ötéves koromban testvéremmel, Viktorral kezdtünk el birkózni. Mivel nagyon elevenek voltunk és a szüleink nem nagyon bírtak velünk, úgy gondolták, beíratnak bennünket valamilyen sportra. Immár tizenöt éve rendszeresen edzünk. Hétéves koromban vettem részt az első versenyemen, és a zentai Nikola Vukov-emlékversenyen bronzérmet szereztem, az első aranyérmemet egy magyarkanizsai tornán szereztem, szintén hétéves koromban.

* Zentán minden korosztályban szerepeltél: a fiatalabb pioníroknál kezdted, majd az idősebb pionírok és a serdülők után következett a juniorkategória, de a felnőttek között is már vannak jelentős eredményeid. 2009-ben a serdülők és a juniorok között országos bajnok voltál, a felnőtteknél ezüstérmes, a serdülő Eb-n pedig 5. helyezést értél el. A szkopjei bronz az eddigi legnagyobb sikered?
— Igen, hiszen ez az első világversenyen szerzett érmem. A harmadik meccsen, amikor kikaptam a lengyeltől, azt gondoltam, hogy kiesek, és megint nem jön össze az érem. Ő azonban döntőbe jutott, így én a vigaszágon folytathattam, és akkor a finn után legyőztem a nagyon erős örmény birkózót is. Az Eb előtt mindenképp az éremszerzés volt a cél, hiszen a nemzetközi felkészülési versenyeken jól szerepeltem, s úgy éreztem, akár első is lehetek a macedón fővárosban. De a bronznak is nagyon örülök.

* Bernatek ellen volt esélyed?
— Végig hajtottam a meccsen, de nem tudtam pontot csinálni rajta, mivel fizikailag erős volt és passzívan beállt. Volt egy olyan szituáció, amikor az ujjamat próbálta megtörni, ami szabálytalan. Neki ekkor már két intése volt, s ha megkapja a harmadikat, akkor leléptetik. A két oldalbíró harmadszor is megintette, a főbíró azonban nem. Ilyen esetben általában megadják az intést, most azonban nem ez történt. Nem is kell rajta csodálkozni, hiszen a mérkőzés küldötte is lengyel volt. A döntőben az orosz versenyző négy pontot csinált a lengyelen, de egyet sem adtak meg neki.

* A bronzmeccs után volt ünneplés?
— Természetesen igen. Akkor még nem is igazán fogtam fel, hogy harmadik lettem. A válogatottból csak én szereztem érmet, a többiek sajnos, összesen csak egy mérkőzést nyertek meg. Hat éve nem nyert szerbiai birkózó junior Eb-n érmet, most sikerült. Zentáról öten eljöttek Szkopjéba, az ő buzdításuk is sokat segített.

* Milyen körülmények, feltételek vártak titeket a kontinensviadal színhelyén?
— Egy több mint tízemeletes hotel harmadik emeletén szállásoltak el bennünket. Mi elégedettek voltunk, a tizedik emeleten lakó magyarországi birkózók viszont nem, mert az ő szobájuk kollégiumi szobára hasonlított. Legtöbbször svédasztalos tálalási módban részesültünk, a paradicsom, uborka, sült krumpli mellé gyakran csak halat kaptunk. Első nap félórát késett a versenyzőket szállító autóbusz, így félórás késéssel kezdődött a verseny. A többi napon azonban ilyen nem fordult elő, még gyorsabban is megérkezett a vártnál.

* Pihenésre azonban nincs idő, hiszen augusztus 13-ától Szófiában rendezik a junior-világbajnokságot.
— Számomra már az is pihenés, hogy nem vagyok edzőtáborban, hanem itthon. Napi egy-két edzéssel készülök a versenyekre. A világbajnokság előtt előbb hat napra a Tatába, majd két hétre Fehéroroszországba utazunk edzőtáborba. Noha a világbajnokságon nem lesz erősebb a mezőny, mint az Eb-n, de sokkal több versenyző lép majd szőnyegre, az én súlycsoportomban például 36-an. Szeretnék itt is nyerni. Szép dolog a junior világversenyeken érmet szerezni, de túl nagy haszon nincs belőle, mivel csak a felnőttérem után jár életjáradék. De a juniorérem egy jó kezdet ahhoz, hogy majd a felnőttmezőnyben is érmet szerezzek.

* Milyen érzés, amikor a testvéreddel, Viktorral állsz szemben a szőnyegen?
— Nem sokszor birkóztam vele, úgy rendesen. Rosszabb egy testvérrel mérkőzni, mert azért tudod, hogy a testvéred, ezért hát nem szemtelenkedsz vele a szőnyegen, nem úgy nézel rá, mint más ellenfélre.

* A szabadkai Műszaki Főiskolára jársz. Összeegyeztethető az élsport és a tanulás?
— Nem könnyű összehangolni. Jól megy a tanulás, az elektroautomatika szakon még két vizsgám maradt szeptemberre. A kevés szabad időmben főleg pihenek, filmet nézek vagy a barátnőmmel találkozom.

* Minden sportoló álma az olimpiai szereplés, az olimpiai győzelem. Rió már nincs is annyira messze.
— Így van, de Rióba nem lesz könnyű kijutni, mivel a 66 kg-osok mezőnyében nagy a konkurencia Szerbiában. Ebben a súlycsoportban indul a Proleterben birkózó szabadkai Davor Štefanek és a belgrádi Aleksandar Maksimović is. Davorral már nagyon jókat birkóztam, az országoson is közel álltam ahhoz, hogy legyőzzem — fejezte be a beszélgetést a junior Eb-n bronzérmes Nemes Máté.

Nemes Máté a bronzéremmel (középen) Zörgő Lászlóval,
a Zenta vezetőedzőjével (balról) és Bojan Mijatovval,
a szerbiai birkózóválogatott szövetségi kapitányával