A Szabadkai Kortás Galériában május 9-éig látogatható a Nemes Fekete Edit alkotásaiból összeválogatott kiállítás. A cím sem véletlen, az ölelés és az elengedés ugyanis megjelenő motívum a művésznő kerámiaszobrain és kollázsműveiben. A műhelymunkán részt vett a művésznő is, aki bemutatta a tárlaton szereplő műveit, és röviden méltatta azt a hatvanhárom évet, amely eltelt a kishegyesi Kerámia-művésztelepen való első szereplése és a jelen közt.

A kiállítás három részből épült fel, az elsőben olyan művek láthatóak, amelyek az alkotó veszteséggel és megpróbáltatásokkal teli időszakában készültek. A kerámiaszobrokon megjelenik az anyaság kérdésének művészi megközelítése, értelmezése. Ezek az alkotások, melyek az életének pozitívabb szakaszából kerültek ki, keverednek az első időszak műveivel.

Jasmina Vidaković múzeumpedagógus, a galéria kurátora bemutatta a kiállítás második fázisában az alkotó kollázsműveit, melyekben visszaköszönt a művésznő kapcsolata a természettel, életfát ábrázolnak ugyanis. Nemes Fekete Edit így beszélt arról, hogy miért is az életfát dolgozta fel:

— Én tanyán nőttem fel, körülöttem voltak a napraforgók, az ültetvények, a kukorica, és akkor még kender is volt. Fantasztikus légkört árasztottak ezek a vetemények kint a határban. Ebben nőttem fel, ezt ismertem. A fákat mindig úgy képzeltem el, mint egy embert, egy emberi életet. Van pár, aminek van termése vagy nincs virága, míg a másik gyönyörűen virágzik, fantasztikus illata van, tehát minden fa más, mint ahogy az emberek is. A tanulmányaiban is megjelent az életfa, voltak családfák is. A fa a bölcsőnktől kezdve kíséri az életünket egészen a halálunkig.

A műhelymunka résztvevői ezekből meríthettek ötleteket a saját alkotásaikhoz, melyeket, mint ahogyan Nemes Fekete Edit is, kollázsként készítettek el. Folyamat közben magától a művésznőtől is kérhettek segítséget, hogy minként valósítsák meg az elképzeléseiket.

A szerző felvételei