* Szerbiában 2012-ben köztársasági és tartományi szintű választásokat is tartottak. Hogyant tekint vissza erre az időszakra? Elégedett-e a választás végeredményével?

— Állandó jellegű, mélységekig ható politikai mozgás, illetve politikai térfél-átrendeződés jellemezte az egész esztendőt. Az év első szakasza mindenképpen a választásokra való felkészülésről és magukról a választásokról szólt. A választások minden politikai erő számára vízválasztót jelentenek. A legnagyobb kérdés mindig az, hogy sikerül-e fennmaradni, avagy megkapaszkodni a szakadék szélén. Mindez nemcsak a kisebbségi vagy nemzetiségi politikai pártokra igaz, hanem a többségi politikai alakulatokra is. Minket az érdekelt legjobban, hogy meg tudjuk-e teremteni azt a támogatottságot, amely a továbbiakban is esélyt ad az önálló politika érdekérvényesítésére — és úgy értékelem, hogy mindez sikerült. 16 év után ismét önálló magyar frakciót alakíthattunk a szerb parlamentben. A tartományi parlamentbe ugyan kevesebb képviselőnk került be, de a közelmúltban napvilágot látott lesújtó demográfiai adatok jól mutatják, hogy milyen nehéz manapság sikeresen szerepelni országos választásokon. Annak ellenére is elégedett vagyok a választási eredménnyel, hogy többre számítottam. Rendkívül sokat dolgoztunk, a küzdelem azonban nagyon nehéz. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a politikai térképről eltűntek olyan pártok, amelyek meghatározóak voltak az utóbbi évtizedekben. Gondolok itt a radikálisokra vagy a Szerb Megújhodási Mozgalomra. A helyzetünket nagymértékben nehezítette a választások során tapasztalt csalássorozat és az állami pénzekből finanszírozott egyoldalú kampány is. Most is azt mondom, hogy jelentős számú szavazattól fosztottak meg bennünket. Mi számos ügyben tettünk feljelentést, de azóta sem történt semmi, a jogi huzavona, azaz időhúzás azóta is tart. De mint tudjuk: a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Remélem, ezekben az ügyekben is beigazolódik a mondás. Meg vagyok győződve arról, hogy pártérdekekre felhasználni költségvetési és közpénzeket a legnagyobb bűn a politikában. Ha folyamatosan büntetlenül történik mindez egy országban, akkor az azt is jelenti, hogy a jövőben is bekövetkezhetnek jelentős választási manipulációk.

* Tartományi szinten jelentős pozíciót szerzett a Vajdasági Magyar Szövetség. Önt a vajdasági parlament elnökévé választották, de kevesebb mandátumot szereztek.
— Köztársasági szinten a választások után, az új kormány megalakulásakor adva volt a lehetőség arra, hogy a többségi kormánykoalíció részévé váljunk. Mi úgy döntöttünk, hogy nem kívánunk belépni a koalícióba, és a dolgok jelenlegi állása szerint ezen a döntésünkön nem is szeretnénk változtatni. A konstruktív ellenzéki szerep mellett döntöttünk, és azt gondolom, hogy ez az ellenzéki pozíció megteremti annak lehetőségét, hogy érvényesíteni tudjuk az érdekeinket.
Tartományi szinten hatványozottan érvényesült a negatív választási kampány hatása, ezért nagyon nehéz feladatok várnak ránk. Gondolok itt arra, hogy egyes vajdasági községekben addig ismételték a szavazást, amíg bizonyos politikai erőknek megfelelő végeredmény nem született. Így aztán valóban kevesebb mandátumot szereztünk a tartományi parlamentben, mint amennyire számítottunk. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség politikai súlya tartományi szinten nem csökkent, hanem inkább nőtt. Ami nem elsősorban és kizárólag a parlamenti mandátumok számának a következménye, hanem inkább azé, hogy a VMSZ-nek sikerült személyemben ismét parlamenti elnöki pozícióhoz jutnia. Ez sokkal inkább a magyar közösség és a regionális érdekérvényesítés szempontjából jelentős, mint a saját szempontomból. Fontos kiemelni azt is, hogy talán soha ennyi önkormányzatban nem voltunk jelen. Hiszen a 2012. évi választásokat követően 28 önkormányzatban lett képviseletünk. Egyes helyeken mi irányítjuk az önkormányzatot, másutt pedig néhány mandátummal vagyunk része a politikai többségnek.

* Hogyan értékeli az új kormány eddigi tevékenységét?
— Ami az országos politikát és az új kormányzat működését illeti, meg kell jegyezni, hogy sokakat meglepte a kormányváltás. De legjobban talán az előző kormányt és kormányfőt lepte meg a tény, hogy nem őket választották újra a szavazók. Épp ez is volt a legnagyobb hibájuk: túl dölyfösen politizáltak az elmúlt években, és úgy gondolták, hogy örökre a kezükben tarthatják a hatalmat. Nem tudták elképzelni, hogy esetleg más pártok és politikusok is győzhetnek. Szerencsére mi nem így gondolkodtunk, és egyre inkább beigazolódik, hogy jól döntöttünk akkor, amikor nem kívántunk semelyik politikai erővel sem választási szövetségre lépni. Így nem váltunk a választási vereség járulékos részévé. Igaz, hogy egyedül nagy áldozatokat kellett hoznunk, és hatványozottan meg kellett küzdenünk minden mandátumért, de amit megszereztünk, az legalább valóban a miénk. Így válik a kevesebb néha többé. Hatalomra került az a politikai erő, amelyről azt gondoltuk, hogy soha többé nem fog visszatérni. Sőt, amelyről azt is gondoltuk, hogy ha visszatér, akkor soha többé nem fog felkelni a nap — és láss csodát, mégis felkelt a választások után is. Sőt, a kezdeti erőteljes kormányzási lépéseket, illetve hibákat követően a jelenlegi kormányzat sokkal biztatóbb politikát folytat, mint elődje. Hiszen a szerb kormányfő asztalhoz ült a kosovói vezetőséggel, és Nikolić államfő budapesti látogatása során rendkívül jelentős kijelentést tett a 1944-es áldozatokkal kapcsolatban. Vagy legutóbb az új kormány képes volt kialakítani egy Kosovo-platformot, amely arról szól, hogy a jövőben autonóm területként kezelik a főként albánok lakta térséget. Államként elismerni ugyan nem fogják, de lényegében független, autonóm területnek tekintik. E lépések megtételét mi az előző, Tadić vezette kormányzattól vártuk, de ők nem tették meg. Vajdaság vonatkozásában sajnos nem történt előrelépés. Ugyanazon csatákat kell megvívnunk, mint eddig a költségvetés vagy a tartományi jogkörök kapcsán. Nagyon sok esetben úgy tűnik, hogy magunkra maradva, egyedül harcolunk a tartomány érdekeiért. Az sem változtatott a helyzeten, hogy a tartományi kormány más színezetű, mint a köztársasági, mert a demokraták továbbra sem képviselik igazán a tartomány érdekeit. Abban reménykedtünk, hogy kialakul majd egy erővonal, amelyet a tartományi parlamentben levő többség alkot, és amely erővonal majd meghatározza, hogy melyek azok a minimális feltételek, amelyekből nem engedünk és melyek azok a határok, amelyeket nem lépünk át rossz kompromisszumokért. De végül azt érzékeltük, hogy egyesek számára nincsenek határai a megalkuvásnak, és saját érdekükért minden határt átlépnek. Mi továbbra is konstruktívan fogunk hozzáállni minden parlamenti vitához, de szélmalomharcosnak, golyófogónak nem állunk be. A továbbiakban nem fogjuk Jean D’arc módjára feláldozni magunkat, mert azzal, hogy lenullázódunk, jelentős mértékben ellehetetlenítenénk érdekérvényesítő képességünket. Az elvszerűség és a pragmatizmus közötti vékony pallón kell folytatnunk a politikai tevékenységünket. Az elmúlt évek arra tanítottak meg bennünket, hogy semelyik „nagy” politikai erőnek vagy alakulatnak nem vagyunk, illetve nem leszünk többé játékszerei.

* A 2012. évi politikai tapasztalatok alapján mire számíthatunk az új esztendőben?
— Mint említettem, a 2012. esztendő jelentős politikai átrendeződést hozott. 2013 megítélésem szerint jóval csendesebb lesz. Mi határozottabb belső építkezést fogunk folytatni, főként azért, mert 2014-ben újból nemzeti tanácsi választások lesznek. Ezenkívül ha minden igaz, először fogunk részt venni a magyarországi parlamenti választásokon is. Mindent összevetve azt gondolom, hogy egy nagyon kimerítő, és rendkívül sok munkával járó éven vagyunk túl, de sikerült megőrizni a pozícióinkat, a befolyásunkat és az érdekérvényesítő képességünket.ban a mi

*