home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Nem tudhatom — de elmondom
Molnár Krekity Olga
2014.03.26.
LXIX. évf. 13. szám
Nem tudhatom — de elmondom

Tóth Péter és Hajvert Ákos Radnóti-díjas versmondók előadóestjéről — Az egyikük (Tóth Péter) kunszentmiklósi gimnáziumi testnevelő tanár. A másik (Hajvert Ákos) „helybeli” — vajdasági. Topolyai származású, a kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskola egykori tanító bácsija, most igazgatója, különben pedig bácsfeketehegyi lakos.

Az egyikben József Attila szeretetéhségét és szeretni vágyását, egyúttal az idős Ady istenes-bölcselkedő hangját vélem felfedezni — a másikban Karinthy cinizmusát és szókimondását, Kosztolányi örök gyermeki(es)ségét...

Péter dióbarna, tágra nyílt tekintetében ott a szorongás, a félelem, az alázat... önmaga keresésének minden szigora és fájdalma. Ákos homlokába csapódó szőke hajtincsei makrancosak, hangja érces, kemény, dübörgő, de ellágyuló arcvonásaiban fellelhető a megbocsátás, a kegyelem és a kegyelet misztériuma is...

Két külön világ, mondhatni, holott ha rájuk nézek, mintha Radnóti találta volna meg a születésekor elvesztett ikertestvérét, vagy mintha József Attila lelte volna meg Babitsban az annyira áhított apai-baráti ragaszkodást és hűséget. Vagy mintha Karinthy és Kosztolányi feleselne egymásnak a rájuk oly jellemző rímpárbajokban... „Nem mondhatom el senkinek, [...] A titkot, ami úgyis egyremegy / S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.” Szóval elmondani nem lehet. Csak meghallgatni, és magunkba süppedve újra és újra átérezni a mesterien felfűzött szavak klárisának ámulatba ejtő szépségét, még ha tudjuk is, hogy „egy vers milyen veszélyes, / ha tudnád, egy sor is mily kényes és szeszélyes, / mert bátorság ez is, lásd...” De hát „a költő ír, a macska / miákol és az eb vonít s a kis halacska / ikrát ürít kacéran.”

A versmondó pedig verset mond — mert a lelke így kívánja. Kibukik belőle.

Tóth Péter és Hajvert Ákos a színpadon ismerkedtek össze. Lehettek volna vetélytársak is — hiszen mindketten ugyanabban az időben és ugyanazon a helyen versengtek a Radnóti-díjért —, de barátok lettek. Mert rádöbbentek arra, hogy sok közös mondanivalójuk van, annak ellenére, hogy Péter kunszentmiklósi, Ákos pedig topolyai. Magyarok, akik a határsáv ellenére is értik egymást. És keresik az igazságot... „Mert álom a bűn és álom a jóság,/ De minden álomnál több a valóság”...

Közös műsoruk — a Nem mondhatom — bemutatója március 1-jén volt a bácsfeketehegyi színházban, az ismétlést pedig a Podolszki József Irodalmi Emléknap keretében láthattuk március 22-én. Az irodalmi összeállítás afféle „kívánságkosár” óhajtott lenni. Az volt a céljuk, hogy a magyar költészet gyöngyszemeiből válogatnak össze egy verses estre valót, amelyen Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Nemes Nagy Ágnes, Karinthy Frigyes, Arany János, Petőfi Sándor, Faludy György, Kányádi Sándor és Domonkos István szövegeit szólaltatják meg. Elsősorban tehát a klasszikus költőink ismert alkotásaihoz nyúltak hozzá, mert úgy érezték, hogy a nyolcvan, száz éve megélt és megírt szövegek még mindig időszerűek. A szépen ívelő szövegkorlát reflektorfénye előbb befelé, a szövegmondókra világít rá: „Van már kenyerem, borom is van, / van gyermekem és feleségem. / Szívem minek is szomorítsam? / Van mindig elég eleségem.”... Aztán Faludy György Villon-átköltésével, A haláltánc balladával már más fordulatot kap a mondandó. A láthatatlan kaleidoszkóp való világunk mozaikkockáit rajzolja ki fokozatosan, hogy leleplezze álszentségünket, emberi gyarlóságainkat, hogy aztán a Kormányeltörésben és a Walesi bárdokban feszülő társadalmi ellentétek is kirobbanjanak. Mert mindketten lázasan keresik az igazságot, hogy később „különbékét” kössenek, és József Attila szavai csengjenek fülünkben tovább: „Szájunkra a jövő hágott, / Kiáltunk emberebb világot, / Szeretetet, szabadságot”...

Ez nem meghátrálás, nem is kompromisszum, hanem megbékélés — a belső csend megtalálása.             

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..