Az Újvidéki Színház és a Desiré fesztivál igazgatója arról is beszélt, milyen nehézségekkel jár évről évre megszervezni a regionális rendezvénysorozatot. Elmondta, hogy a várostól ma már jóval kevesebb támogatást kapnak, mint a kezdetekkor, a Bethlen Gábor Alapítványnak köszönhetően azonban így is sikerül megvalósítani a fesztivált. Emellett más forrásokra is pályáznak, és a tartomány is támogatja a Desirét.

Az Újvidéki Színház új évadjáról, a megváltozott összetételű közönségről és arról is kérdeztük, hogyan élte meg a váltást Szabadka után, hiszen a Kosztolányi Dezső Színházra életműve részeként tekint. Mint mondta, jelenleg az ország egyik legjobb társulatával dolgozik Újvidéken. Urbán András a fesztivál előkészületeiről pedig így fogalmazott:

— Igényes programmal készülünk, de szerényebb lesz. Kisebb produkciók lesznek, kevesebb napig tart a fesztivál. Most nyolc produkció van, a kezdetekkor tizenöt volt. Ez nem baj, de nem nyolc nagy produkció van, még pár nagy produkció elférne. Akik nézik az előadásokat, elégedettek lesznek. Hiszek abban, hogy az elmúlt lassan két évtizede a Desiré fesztiválnak, ez a rendezvény lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy Szabadkát városnak lehessen nevezni. Szakmai értelemben azok közé a fesztiválok közé sorolható, amelyet külföldön is elismernek. Kedvezménnyel idén is készülünk a közönségnek. Jegycsomag nem lesz. A fesztivál már finisben van. Most folyamatos az odafigyelés. Nagyon jó munkatársaim vannak. Lesz Desiré Akadémia is, beszélgetés, könyvbemutató, a francia csapat kétnapos workshopot tart.

* Beszéljünk az Újvidéki Színházról. Hogyan élted meg a váltást a Kosztolányi Dezső Színház után?

— Többször dolgoztam az Újvidéki Színházzal az elmúlt tíz év alatt. Koprodukció is volt a Kosztolányi Dezső Színházzal. Kihívás volt számomra ez a váltás. Megboldogult Pásztor István ötlete volt. Továbbra is Szabadkán élek, a legtöbb időt itt töltöm, de ki kell lépnem ebből a történetből. Tizennyolc évig voltam a KDSZ igazgatója. Nem volt egyszerű azzal szembesülni, hogy tulajdonképpen amit itthagy az ember, az egy életmű is, ugyanakkor a váltás engem mindig izgat. Örömmel néztem erre a kihívásra. Nem egyszerű emberektől megválni, akikben hiszel, akikben bízol, de Újvidéken pedig, mondhatni, az ország legjobb társulatával dolgozom. Azért is vágytam erre a váltásra, mert a Kosztolányi Dezső Színházban nagyon kevesen voltunk, ott több ember van a különböző feladatokra, de elég ember ott sincs. Ott is folyamatos a leterheltség. Én örülök ennek a lépésnek, más a színház helyzete, más az egész története, én azt gondolom, egyértelmű, hogy a látogatottsága lényegesen nőtt a színháznak, jobban jelen vagyunk a városban, láthatóbb a színház, komoly, magas színvonalú előadások születtek. Mindig azt hisszük, könnyed, szórakoztató gagyi kell az embereknek, azután kiderül, hogy nem erről van szó. Az Újvidéki Színház egy nagyon komoly magyar színház, a közönsége nem kizárólag magyar. Ami nagyon érdekes, Újvidéken a színházlátogató szerb ajkú közönség ezt a saját magyar színházának tekinti. Most nem az a pillanat van, amikor könnyű a közönséggel a történet, de továbbra is jó a látogatottságunk. Két éve megnőtt, ez azóta is tartja magát.

* Nemcsak magyarok és szerbek, hanem oroszok is követik az előadásaitokat.

— Felfigyeltünk arra, hogy Újvidéken nagy az orosz populáció, az Anna Karenyina című előadást orosz nyelvre is feliratozzuk. Elég nagyszámú orosz közönség van, de tervezzük még pár előadással. Az Újvidéki Színház egy magyar színház, nem gondolom, hogy a közösség a leghálásabban viszonyul hozzá, amikor azt hallod, hogy valaki azt mondja, volt két éve, de az nem tetszett. A moziban is látunk olyan filmet, ami annyira nem tetszett, de az nem jelenti azt, hogy soha többé nem megyünk moziba. Izgalmas, szórakoztató előadásaink vannak. Most kinek mi a szórakoztató? Nem tetszhet minden előadás mindenkinek. Ez a Desiré fesztivállal is megesik. Minden előadás mögött ott áll az a csapat, aki a lehető legnagyobb odaadásával, szeretetével csinálta.

* A Történt egyszer Újvidéken is nagy siker. Ez volt az első rendezésed, miután átvetted az Újvidéki Színházat.

— Ez az Újvidéki Színház 50. születésnapjára készült. Ez zenés, táncos produkció, jó módon szórakoztató előadás, amit szeret a közönség. Hihetetlen jó alakítások, produkciók vannak az előadásban. Kétszer kiabáltam eddig bravót a színházban. Az egyik akkor volt, amikor a Kucsov Borisz átvette a Pataki-gyűrűt, a másik pedig, amikor László Judit énekli a Szomorú vasárnapot a Történt egyszer Újvidéken című előadásban. Ebben az egész társulat szerepel. Az Újvidéki Színházat a legtöbb szakember elismeri mint az egyik legjobb társulatot. Az Újvidéki Színház mindig túl tudott mutatni a lokális kereteken. Most is labdába tud rúgni nemzetközi értelemben, Jugoszláviában is jelen tudott lenni.

* A most megkezdődött évadot mi jellemzi?

— Bemutatóval indítottunk, Nagy Botond romániai magyar rendező állította színpadra a Három nővért, illetve a Három nővér alapján az előadást. Banka Lívia, Figura Terézia, László Judit és Crnkovity Gabriella csodás alakításaival, mások mellett. Kokan Mladenović kezdi el a Miért állnak a szamarak a huzatban? című előadás próbáit, december 20-a körül várható a bemutató. Puskás Zoltán is megkezdett egy off produkciót, a Nagy négyes című darabot, amit azért indítottunk el, hogy azoknak a színészeknek, akik nem igazán kaptak szerepeket az elmúlt időszakban, legyen lehetőségük dolgozni. Én is kezdem a próbákat az Utópia című produkcióval.

* Hogyan élted meg a váltást Szabadka után? Milyen volt visszatérni a KDSZ-be rendezőként? 

— Mészáros Gábor nagyon jól csinálja, amit csinál, ez a kis színház él, fiatal, általában magyar rendezőkkel dolgoznak, komoly repertoárjuk van. Itt még létre lehet hozni olyan előadásokat, amelyeket nem biztos, hogy máshol meg lehet csinálni. Ezek a fiatalok értenek egy másik színházat is. Nem csak azt, ami évtizedekkel ezelőtt volt tanítva az akadémiákon. Az embernek le kell arról szokni, hogy amikor bemegy a színházba, akkor azt figyelje, hogy ezt a szöget is én verettem be. Minden szög itt úgy van, ahogyan én tudom. Erre kellett mindig egy politikai hajlandóság, támogatottság. Ahogy az idő is bizonyítja, nagy lépés volt, amikor a Harambašić utcában található termet létrehozhattuk szinte önerőből, illetve a Lifka épületnek átalakítása megtörtént. Ha valami teljesítette az igényeket, vagy szerintem túl is tett azon, amit bárki el tud várni, akkor az a Kosztolányi Dezső Színház. Azok mi voltunk. Ingadozva, de egyértelműen sikertörténet.

* Van benned egy kis szívfájdalom Szabadka miatt?

— Van két macskám, meg gyermekeim is vannak, akik az anyukájukkal laknak, és vannak virágaim is. Valóban kellemesebb lenne úgy élni, hogy ne kelljen megszervezni, valaki jöjjön etetni a macskákat, én pedig itt éljek, legyen hobbim, eljárjak pecázni. Az egy helyben élés valóban néha hiányzik. Az itteni ismerőseim azt hiszik, Újvidéken élek, az újvidékiek meg azt, hogy Szabadkán, én pedig a kettő között ingázom folyamatosan. Másrészt jó, hogy így alakult. Nekem ez kihívás, ezt csinálni akarom, csinálni fogom.