A nap forrón süt, de a tábor résztvevőit ez nem zavarta, hiszen a fák hűvösében és a sátrakban zavartalanul készülhettek természetes anyagokból a kézművesalkotások. A kúlai Bognár Ilona a bőrözés rejtelmeibe vezette be az érdeklődőket, ottjártunkkor katicabogár- és labdakinézetű kulcstartókat, előző nap karkötőket készített a gyerekekkel. Az oktató nagy örömmel mutatja a fortélyokat, az iskolások pedig érdeklődve figyelnek, és megpróbálják lemásolni Ilona mozdulatait. Az Újvidékről érkezett, ötödik osztályosokból álló csoport tagjai kórusban mondták el, hogy a foglalkozások közül a bőrözés és a gölöncsérezés nyerte el leginkább tetszésüket, a kosárfonás egy picit nehezebb volt, mivel a nagy melegben a szárak gyorsan száradnak, törnek.

— Osztályomból hét diákot hoztam el, akik először vesznek részt a tábor munkájában. Élvezik, amit csinálnak, nagyon ügyesek, gyorsan tanulnak. Több kézműves-foglalkozást kipróbáltak, most éppen kulcstartókat készítenek — mondta a bajsai Danijela Horvatović biológiatanárnő, osztályfőnök.

Juhász Emy a szövőkeret előtt 

A bőrözőműhelytől karnyújtásnyira ifj. Vaszlavik István karmantyúszövést tanít a legkisebbeknek.

— A gyerekekkel nagyon jó dolgozni. Már az első napon majdnem mindenki befejezte a munkát, mivel többen visszatérő táborozók, szinte nem is hibáznak. Sok szép alkotás került ki a kezeik közül, büszke vagyok rájuk. A karmantyúszövés bizonyos figyelmet igényel, de nem nehéz művelet, egy ötéves gyermeket is megtanítottam rá. A tábor hátralévő napjaiban én is beülök az iskolapadba, és hálókötést vagy vesszővel való üvegfonást fogok tanulni — tudtuk meg Istvántól.

Nagy munkában találtam a szövőket is. A helybeli, második osztályos Juhász Emy alig pillant fel a szövőkeret mellől, keze alatt csak úgy ég a munka. Szőnyegkészítés közben elárulta, hogy másodszor vesz részt a táborban, a szőnyeghez pedig egy nappal ezelőtt fogott hozzá. Könnyedén mennek neki a mozdulatok, a szövést nem találja nehéznek.

Az udvar hűvösében a csókai Csorba László mellett gyereksereg: a mester agyagozni, korongozni tanítja az érdeklődőket, látogatásunkkor kisebb-nagyobb figurákat formáztak a tanulni vágyók.

— A gyerekek először agyagismeretre tesznek szert, és így jutnak el a korongozásig. Kipróbálták, segítségemmel mindenki egy-egy kistányért készített. Arcukon öröm látható, a korongozás maradandó, nem felejtik el egykönnyen. A kisebbek fogékonyabbak a régi mesterségek iránt, a nagyobbak gyakran elkalandoznak — mondta Csorba.

A harmadik osztályos Dávid Zsófi agyagból kis állatfigurát készített, korábban bőrözött, gyöngyöt fűzött és még labdafogót is csinált, melyet örömmel mutatott meg nekünk is.

Az egyik sátorban gyékényből és csuhéból készített tárgyak sokasága kapott helyet. Ágy elé való szőnyeg, gyékénypárna, edényalátétek, díszfigurák, falra akasztható díszek, merítő-, emelő- és kenderből készített különféle bevásárlóhálók sorakoztak egymás után.

— Nem egyszerű megfelelő minőségű gyékényt találni. A Krivajában gyönyörű gyékények vannak, csak akkora a bűz, hogy az embernek nincs gyomra levágni a kiváló alapanyagot. A gyékényszövés és a csuhézás mellett neccelést és hálókötést is tanítottam a táborban. Mindkét mesterség hiányszakmának számít. A közelmúltban a péterváradi múzeumból kértek fel egy gyékényszőnyeg és egy bevásárlóháló készítésére. Több eseményen is bemutatjuk a gyékényszövést, csuhézást, neccelést, hálókötést. Minden érdeklődőt szívesen megtanítunk a szakmák csínjára-bínjára, mivel nem szeretnénk, ha e foglalkozások elvesznének, kihalnának — mondta Szuhankó Sándor, a felsorolt szakmák jeles képviselője.

A felnőttek közül a bajsai Laluja Anna csuhéból edényalátéteket készített. Először vesz részt a táborban, és nagy örömmel tölti el, hogy szülőfalujában foglalkoznak a régi mesterségekkel.

— Nem tartom magam ügyes kezűnek, inkább a kitartás az erősségem. Az alátét elkészítéséhez nekem több napra van szükségem. Sokat kell csomózni, öltögetni, nem beszélhetünk haladós munkáról. A csuhé nedvesen hajlékony, melegebb napokon be kell pátyolgatni, hogy nedves maradjon. Próbáltam a gölöncséreskedést, a mester elmondása szerint elkészítettük a könyv első betűjét. Rá kell érezni az anyagra, minden ujjunknak megvan a maga szerepe. Gyékényeztem is, az is nagyon tetszik. Csak a természetesség, a természetes anyagokkal való munka érdekel — mondta Anna.

Laluja Anna csuhéból alátétet készít

Szuhankó Ruzsena fő szervező, a kör elnöke kiemelte, hogy az idei tábor valamelyest eltér a korábbiaktól, mivel az idén a felnőttek kisebb létszámban vannak jelen.

— Héttől nyolcvanöt éves korig fogadtuk az érdeklődőket. A tábor a kézműves-foglalkozások széles skáláját vonultatta fel, mint amilyen a szövés, agyagozás, gyöngyfűzés, bőrözés, gyékényszövés, neccelés, hálókötés, vesszőfonás, szakajtókészítés. Oktatóink a környező településekről, Magyarkanizsáról és a budapesti Hagyományok Házából érkeztek. Dóra Fruzsina a foglalkozás közötti szünetekben népi játékokat játszott a gyerekekkel, Legeza Márta pedig vesszőből labdafogókat készített a kicsikkel, a felnőtteket pedig az üvegszövés fortélyaira tanította. Az idén 55 résztvevőt számláló tábor célja a hagyományos, régi szakmák felelevenítése, a fiatalok megismertetése a népművészettel, a régi mesterségekkel — mondta a fő szervező.

A XVIII. Kézművestábort Topolya Önkormányzata, Bajsa Helyi Közössége, a Csoóri Sándor Alap, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.

Szuhankó Ruzsen