- Betyák Mária (Szalai Attila felvétele)

Az Amerikai Egyesült Államokból induló és Európába is begyűrűző pénzügyi válság mindjobban érezteti hatását. Kitört a pánik, mindenki attól fél, hogy elvész a bankban lekötött pénze, vagy hogy olyan nagyfokú inflációval kell számolnia, amely ellehetetleníti a megélhetését. Egyelőre minden nagyon zavaros a banki szakmához nem értők számára. Ezért kértük fel Betyák Máriát, az NLB - LHB Bank szabadkai fiókintézetének igazgatónőjét, hogy néhány kérdésünkre válaszolva szíveskedjék megvilágítani az előállt helyzetet.
- Mi volt a kiváltó oka az immár az egész világra kiterjedt pénzügyi válságnak?
- Mint tudjuk, Amerikában kezdődött - méghozzá nem egy-két héttel ezelőtt, hanem sokkal előbb, legalább tíz éve már - egy folyamat következményeként, mely folyamatban az érintettek most jutottak el odáig, hogy megoldást kell találniuk az évek óta fennálló problémára. Azt azért hozzá kell tennem, hogy elég szerencsétlen módon kezdtek hozzá. A válság elsődleges kiváltó oka az volt, hogy az amerikai lakosság az elmúlt években rendre többet költött, mint amennyit megkeresett, az egyre nagyobb fogyasztásukat pedig jelzáloghitelekből fedezték. Az USA-ban egy ingatlanra több hitel is bejegyezhető, és sokan éltek is ezzel a lehetőséggel. A pénzt pedig nemcsak fogyasztási cikkekre, hanem tőkepiaci befektetésekre is használták. Mindez most került felszínre, és egyes befektetési bankok a csőd szélére jutottak.
- Nekünk, Szerbiában élőknek kell-e tartanunk a pénzügyi válság következményeitől?
- Természetesen mi is megérezzük a hatását, de nem olyan formában, mint ahogyan azt sokan gondolják. Hadd hangsúlyozzam, hogy Szerbiában egyetlen befektetési bank sincs, csakis kommerciális, vagyis kereskedelmi bankok léteznek. Az amerikai befektetési bankok egészen másfajta rendszerre épülnek, mint a szerbiai kommerciális bankok. A kettő között nem lehet és nem is szabad párhuzamot vonni. A válság a befektetési bankokat érinti mélyebben, míg a Szerbiában működő pénzintézményekben lekötött betétek, amint eddig is, ezentúl is biztonságban lesznek. A válságot azonban ennek ellenére is mindannyian megérezzük majd, mégpedig az euró árfolyamának a növekedésében, a dinár gyengülésében, a hosszú távú hitelek igénylőinek pedig nagyobb kamatokkal kell számolniuk.
- Lehet-e párhuzamot vonni az 1929-től 1933-ig tartó világválság és a jelenlegi között?
- Lehet. A két válság egyrészt hasonlít egymásra, másrészt viszont - a technikának köszönhetően - merőben eltér egymástól. 1929-ben Amerikában egy ún. tőzsdeválság következett be, mely nagyon hasonlított a mostanihoz. Most is a tőzsdéken fellelhető értékpapírok válságáról beszélünk, azzal a különbséggel, hogy mivel manapság már a világon működő tőzsdék, börzék és bankok mindegyike - a technikának hála - össze van kötve egymással, a válság szinte pillanatok alatt terjedt el a világon.
- Az emberek többsége - érthető módon - páni félelmében igyekszik a bankban lekötött betétjét kivenni. Szükség van-e a pénzünk ,,kimenekítésé”-re, és milyen következményekkel jár, ha a bankok a lekötött betétek nélkül maradnak?
- A betéteket, vagyis a lekötött pénzösszegeket nem fenyegeti veszély sem most, sem ezután. A bankbetétek kivétele azonban bajt okozhatna, a bankok csődjéhez vezetne. Én több oknál fogva nem féltem a szerbiai bankokat. Szerbiának jól jött, hogy késett a reformokkal. Késett az európai bankokhoz képest az átállással, és az elmúlt hét-nyolc év alatt arra törekszik, hogy felzárkózzon mögéjük. A késedelemből pedig ezúttal nem kár, hanem haszon származott, ugyanakkor a Nemzeti Bank is elég kemény intézkedéseket hozott, amelyek révén - okulva a világ más államainak tapasztalataiból - betekintést nyerhet abba a kérdésbe, hogy mely irányba kell az ország pénzügyeit terelni, polgárainak javára. Ilyen volt például a Nemzeti Banknak az a határozata, amelynek értelmében a személyi jövedelmeknek csupán a harminc százalékát engedi leterhelni hitelek formájában. A szerbiai bankok többségének nem volt szüksége arra, hogy külföldön vásároljon befektetési egységeket, hiszen a különböző forrásokból összegyűjtött pénz ugyanitt, vagyis az országban maradt. Bankjaink legalább akkora kamatokat fizethetnek betéteseiknek, amekkorát külföldön is fizetnek a bankok, vagyis a befektető is jól jár. Ugyanakkor a lakosság körében 95 százalékos a megfizettetés, és ez nagyon jónak mondható. Mindennek eredményeképp a bankoknak nincs szükségük arra, hogy külföldre vigyék a pénzüket. Ha azonban mégis megtörténne, hogy a lekötött betéteket az emberek kiveszik a bankokból, az a pénzintézmény összeomlásához vezetne. Ha a bank működésképtelenné válik, hitelt sem adhat vállalatoknak, azok nem tudják kifizetni a nyersanyagot, így a nyersanyaggyártó is tönkremegy. Emellett a vállalat nem képes tovább működni, az alkalmazottai pedig jövedelem nélkül maradnak. A betétek visszavonásával tehát egy irgalmatlan láncreakció indulna meg, ezt pedig nem szabad megengedni.
- Vajon Ön szükségesnek látja-e a polgárok hiánytalan informálását a banki ügyekkel kapcsolatban?
- Természetesen. Az egyszerű polgár sajnos nem tudja megkülönböztetni a betét, a befektetési egység vagy a részvény közötti különbséget. Pedig nagy közöttük az eltérés. Amerikában ez a válság a befektetési egységek, az értékpapírok, a részvények miatt robbant ki, és nem a betétek miatt. Ez óriási különbség, és ezért is alaptalan a betétek miatt keletkezett pánik. Ha valaki értékpapírt, befektetési egységet vesz, már előre tisztában kell lennie a vállalt kockázattal. Megtörténhet ugyanis, hogy a befektetési egység értéke rövidesen akár ötven százalékkal többet ér majd, de előfordulhat az is, hogy éppennyivel kevesebbet. Ez az egészben a játék, és aki ebbe belekezd, annak tudnia kell, mennyit is kockáztat. Itt, Szerbiában az átlagpolgár ezzel szemben csupán úgy fektetett be, hogy lekötött bizonyos pénzösszeget. A két dolog jelentős mértékben eltér egymástól. A jelenlegi pánikhangulatot is a média keltette: felnagyította a dolgokat, bolhából elefántot csinált.
- Mi lehet a válság kezelésének a kulcsa?
- Az egyetlen megoldást már szorgalmazzák Európa szinte majdnem minden országában. Az államvezetők döntést hoztak a csőd szélére jutott bankoknak nyújtandó pénzösszeg megítéléséről, így biztosítván a betétállományt és a bank további működését. Ezzel az állam társtulajdonos lesz az adott pénzintézményben. De száz szónak is egy a vége: Szerbiában nem kell a bankok csődjétől tartani, és a lekötött betétek sincsenek veszélyben - zárta a beszélgetést Betyák Mária, a NLB - LHB Bank szabadkai fiókintézetének igazgatónője.