home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Nem az emberi, az erkölcsi parancs a fontos!
KOVÁCS Nándor
2008.10.01.
LXIII. évf. 40. szám
Nem az emberi, az erkölcsi parancs a fontos!

- Szabó Attila felvételeA Magyarkanizsai Írótábor visszatérő vendége Kátai Zoltán krónikásénekes, aki lantkísérettel előadott énekekkel eleveníti fel népünk történelmét. A XVI-XVIII. századokat, az embert és nemzetet egyaránt próbára tevő eseményeket felidéző, rendkívül közvetlen hangú előa...

- Szabó Attila felvétele

A Magyarkanizsai Írótábor visszatérő vendége Kátai Zoltán krónikásénekes, aki lantkísérettel előadott énekekkel eleveníti fel népünk történelmét. A XVI-XVIII. századokat, az embert és nemzetet egyaránt próbára tevő eseményeket felidéző, rendkívül közvetlen hangú előadása nemcsak történelmi kalandozás részesévé teszi a hallgatóságot, hanem a nemzeti öntudatot is erősíti. Összeállítására nyugodtan mondható, hogy a magyarság sorsfordulóinak krónikája. Szent Istvánról és Szent Lászlóról, tatárdúlásról, Eger viadaláról és Székesfehérvár elvesztéséről, a madéfalvi veszedelemről és az aradi tizenhármakról szólnak ezek a hol ismert, hol ismeretlen szerzőjű énekek.
* Mi váltotta ki a régi magyar irodalom, a krónikásénekek iránti érdeklődését? Miért szükséges ma is figyelnünk az elmúlt századok énekeinek üzenetére?
- Kötődésem a históriásének-mondók - Tinódi Sebestyén, Wathay Ferenc - korához már nagyon régóta tart. Több mint húsz éve, 1983 óta szabadfoglalkozású énekmondóként próbálok megélni e korszak számomra szépséges alkotásainak a bemutatásával. A többnyire kötött szótagszám, a meghatározott strófaszerkezet, és a hozzájuk tartozó, a maga belső rendje szerint változtatható dallamvilág máig érvényes, mondhatnám örökérvényű gondolatokat közöl. Ez azért döbbenetes, mert azok négyszáz, négyszázötven évvel ezelőtt fogalmazódtak meg. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ők jövőbe látó emberek voltak, hanem hogy annak és a mai kornak az alapvető, a magyar nemzeti sorskérdéseket érintő problémái vagy akár a szépségei is szinte ugyanazok ma is. A Habsburg terjeszkedéssel párosult akkori törökinvázió tudatosította a nemzetben: ,,észnél kell lenni', hogy ne vesszünk el. Ma viszont a nemzeti kultúrákat megsemmisítő globalizáció veszélye fenyeget. Azt mondják, csak a kis népekre veszélyes ez, meglátásom szerint azonban a nagyokra is. Ha nem figyelnek oda, ha nincsenek észnél, arctalanná válnak a nemzetek, mert a legfontosabb vonás, a nemzeti, a néplélek veszik el.
* Több mint húsz éve tehát az igricek, a végvári élet szépségeiről és bajairól hírt adó költők útján indult el.
- Részben igen, csak most már nem a napjaink történeteit éneklem, nem azt kell elmondanom, ahhoz már megvan a média. Most inkább az erkölcsi tartalmat kell közvetítenem. Az ország állapotáról Bornemissza írta: nincsen tebenned semmi nagy uraság... mert kiűzték közülük az egy igaz Istent... A mai Magyarország, de a nemzeti egységünk is erről szól: kiűzték maguk közül az egy igaz Istent. Ennek következménye a hitetlenség, az erkölcsi romlás. Ezzel pedig együtt jár az anyagi romlás is, mert nem tudják felhasználni értelmesen javaikat. A szellemi javak sajnos egyre erősebben pusztulnak. Nem akarok általánosítani, de Magyarország a 16. században is az erkölcs szempontjából végveszélybe került, csak akkor ez sokkal érezhetőbb volt, mint napjainkban. Akkor ugyanis még nem atomizálódott annyira a társadalom. Ezért ma sokkal nehezebben ismerik fel az emberek, hogy micsoda veszélyeket rejt magában a felmorzsolódás. Az anyagi jólét, a megélhetés hajtja most őket. Korábban sem volt ez másként, csak hát nem mindenáron, nem önmaguk és közösségük feladásával akartak boldogulni. A ma is gyakran hangoztatott mondás: Isten, haza, család - akkor valóban ebben a sorrendben működött. Mindenkiben ez élt. Azokban a századokban a hit segített a túlélésben, a hazaszeretetet táplálta, és a család fennmaradását, istápolását erősítette.
* Tapasztalata szerint a hallgatóság, a mai nemzedék mennyire fogadja be ezeket az erkölcsi üzeneteket?
- Nincs jó és rossz közönség. A kérdés csupán az, mennyire figyelnek oda, és megérinti-e őket, mondjuk, egy Wathay- vagy Balassi-gondolat. Ez persze attól is függ, hogy az adott pillanatban éppen milyen hangulatban, intellektuális állapotban vannak a hallgatók. Mennyire kötik gúzsba őket a megélhetési gondok. Mondhatnám akár úgy is, hogy akinek van füle meg szíve, az érti és érzi, befogadja ezeket a rég megfogalmazott gondolatokat, igazságokat. Idestova 500 éve nem haltak ki ezek az énekek. Nem merültek feledésbe. Még mindig tudunk róluk, még mindig vannak, akik éneklik, akik hallgatják őket.
* Az elszakított utódállamokban élő magyarok körében tartott előadásokon módosul-e a műsor az adott tájegységet érintő históriás énekekkel?
- Nem igazán. Itt, a Délvidéken is olyan magyar emberek élnek, mint a Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján vagy az Alföldön. Egyébként azt tapasztaltam, a határon túl jobban odafigyelnek a krónikásra, az énekmondóra, mint az anyaországban. A kisebbségi lét érzékenyebbé teszi a lelket, fogékonyabbá, Magyarországon viszont - a sok évtizedes agymosás miatt - nemzeti létükben nem érzik fenyegetve magukat a magyarok. Pedig lehetne ilyen érzésük. A mai határon túliak - akik egyébként soha nem költöztek el Magyarországról, csak az országhatár módosult a fejük fölött - érzékenyebbek a nemzeti és szellemi megmaradásra. Ezért is tanulhatunk mi hitet, etikát, erkölcsöt az elszakított nemzetrészektől.
Ezért a végvárakban zajló életről, sorscsapásokról szóló műsoraimat otthon is fontosnak tartom bemutatni, most máshol vannak ugyanis a végvárak. Most a közösségekben, a lelkekben és nem az erődítményekben, építményekben kell megtalálni őket. A végvárak csupán történelmi emlékezetünkben játszanak szerepet, esetleg még a nemzeti büszkeségünket erősíthetik, hiszen ha megnézünk akár egy egri, sümegi, cseszneki, fraknói vagy füleki várat, az hitünkben erősít bennünket, mert védőik gondolkodás nélkül feláldozták életüket a közösségért, értünk és nem azért, hogy egy klasszissal jobb gépkocsijuk legyen. Nem a mammon vezette őket, hanem az erkölcs. Egy Balassi Bálint például akkor is elment Esztergomnál a második rohamra, amelyben aztán halálos sebesülés érte, hogy parancsnoka megtiltotta neki a csatában való részvételt. Felmentő körülmény lett volna tehát számára, ha távol marad. Csak akkoriban nem az emberi parancs volt az igazán fontos, hanem az erkölcsi.
* A nemzet erkölcsi megújulásban tapasztalható-e előrehaladást?
- Ó, persze, nagyon szép jelei vannak. Hasonlít ez egyébként a kisebbségi létbeli presszióhoz: minél erősebb az elnyomás, annál erősebb az ellenállás. Ahol az emberek viszonylag jólétben élnek, ott hajlamosak megfeledkezni a közösségi létük felett tornyosuló viharfelhőkről. Az erkölcsi megújulással is hasonlóképpen vagyunk. Minél erkölcstelenebb a környezet, annál hatékonyabb az erkölcsös jellem kisugárzása, példáját egyre többen követik, mert tapasztalják: szabályok szerint a megpróbáltatások ellenére is jobb élni, mert akkor legalább
nem kell szégyenkezni, nem kell lesütni a tekintetet.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..