home 2024. július 14., Örs napja
Online előfizetés
`Nem adom fel, amíg élek...`
(re)
2007.02.21.
LXII. évf. 8. szám
`Nem adom fel, amíg élek...`

A Hegyaljai család Mayer fivérek u. 31-es szám alatt levő háza Szabadkán, ahol a kegyetlen gyilkosság történtA bűncselekmény olyan sajnálatos esemény, amely bárkivel megeshet. Az áldozatok többsége nem hibáztatható a vele történtekért. Megérdemlik, hogy együttérzéssel és tisztelettel övezzü...

A Hegyaljai család Mayer fivérek u. 31-es szám alatt levő háza Szabadkán, ahol a kegyetlen gyilkosság történt

A bűncselekmény olyan sajnálatos esemény, amely bárkivel megeshet. Az áldozatok többsége nem hibáztatható a vele történtekért. Megérdemlik, hogy együttérzéssel és tisztelettel övezzük őket. Az Európai Áldozatvédő Fórum javaslatára az Európa Tanács 1990-ben a bűncselekmények áldozatainak napjává nyilvánította február 22-ét.
Brutális gyilkosság halottak napján
Igencsak megdöbbentette a közvéleményt a két és fél évvel ezelőtt, Szabadkán történt kegyetlen gyilkosság, melynek során egy 24 éves fiatalember baseballütővel agyonverte az akkor 17 éves barátját. A gyilkosság 2004. november 2-án, 14 óra tájban történt a Mayer fivérek utcában, a Hegyaljai család házában.
Hegyaljai Szebasztián, akit a rendőrség rövid időn belül előállított, azon a napon vendégül látta barátját, a néhai Zeman Dánielt. Vallomásában azt állította, hogy beszélgetés közben szóváltásba keveredtek, amely akkor (állítólag) oly mélyen érintette őt, hogy pillanatnyi elmezavarában baseballütővel megütötte Dánielt. Majd amikor a fiú az ágyra esett, újabb 10-12 ütést a fejére mérve agyonverte. Amikor látta, mit tett, az áldozatot lepedőbe csavarta, két napig az ágya alatt tartotta, majd elásta a családi ház kertjében.
Az első tárgyalásra 2005. április elsején került sor, de azóta már háromszor is újratárgyalták az ügyet. Terzije Novak bíró először mindössze 5, majd 6 év börtönt szabott ki a gyilkosra. Zeman Magda, a meggyilkolt fiú édesanyja azonban perújrafelvételért folyamadott a Szerbiai Legfelsőbb Bírósághoz, s ez elrendelte az ügy újratárgyalását, ezúttal másik bíróval és bírói tanáccsal. A perben február 9-én született ítélet: a bíróság 13 év börtönbüntetéssel sújtotta Hegyaljai Szebasztiánt.
,,Nekem az egyetlen fiam volt...
A meggyilkolt fiú édesanyja már csak árnyéka önmagának: arca, termete megtört az iszonyú teher alatt. A szörnyű nap óta, amikor megtudta, hogy egyetlen gyermeke meghalt, feketében jár.
- Senkinek sem kívánom, hogy valaha is átélje mindazt, amit én - mondja. - Nekem az egyetlen fiam volt... most egyedül maradtam. Tíz évig vártam, hogy teherbe eshessek, és nem sokkal azután, hogy a fiam megszületett, a férjemmel elváltunk. Egyedül neveltem a fiamat, és habár a takarítónői fizetésemből nem sokra tellett, azért mindent megadtam neki, amire szüksége volt. Nagyon szófogadó, rendes gyereknek ismerte mindenki. A vegyészeti szakközépiskolába járt, sok barátja volt, és kitűnően értett a számítógépekhez. Soha nem követelőzött, mindig mindent meg tudtunk beszélni mi ketten. Nemcsak a gyermekem, hanem a barátom is volt. Nagyon közel álltunk egymáshoz, és nálam jobban senki nem ismerhette őt.
Megbánó üzenetek
Zeman Magda kétségbeesve indult eltűntnek hitt fia keresésére. Ebben a fiú édesapja, továbbá Magda nővére, rokonok és ismerősök voltak az asszony segítségére. De mindhiába. A fiú holtteste is csak napokkal később került elő.
- Tudtam, hogy a fiam a halála napján a barátjához, Szebasztiánhoz megy - mondta. - Dolgozniuk kellett volna aznap, de a fiam felhívott, hogy inkább ott maradnak a haverjánál, és pihennek. Álmomban sem gondoltam rá, hogy baja eshet...
Az egész ügyet - és a bíróság munkáját is - átszövik a gyanú szálai. A gyilkos ugyan beismerte tettét, de kétszer is megváltoztatta a vallomását. Az áldozat édesanyja a tárgyalások során a gyilkos nem egy állítását megcáfolta, bizonyítékokkal szolgált arra vonatkozóan, hogy Szebasztián hazudik. A bíróság mégis felületesen vizsgálta az ügyet, és habár az édesanya nem sokkal a gyilkosság után egy ismeretlen telefonszámról megbánó üzenetetek kapott maroktelefonjára, a bíróság ezzel sem foglalkozott.
- Tudom, hogy a gyilkosságban az egész Hegyaljai család benne van - mondja Magda. - A házban a szörnyű tett időpontjában többen is tartózkodtak, nemcsak a fiam meg a gyilkosa, ahogyan állítják. Ezt is tudtam bizonyítani, de ügyet sem vetettek arra, én mit mondok. Azt sem tudom, miért nem tartott a rendőrség házkutatást a házban. Pedig lehet, hogy az akkor ott találtak választ adtak volna az indítékra. Hogy miért kellett a fiamnak az életével fizetnie, csak találgatni tudom. Biztosan nem azért, mert sértő megjegyzést tett Szebasztián húgára. Ezt csak a gyilkos találta ki, az igazat viszont elhallgatja. Szerintem valami kétes ügyletről lehet szó, amelyben benne van a család és az a rendőrismerősük is, akit nemegyszer láttam már azóta bemenni hozzájuk, a felesége pedig minden alkalommal ott ül a bíróságon, és figyelemmel kíséri a per alakulását. A napnál is világosabb, hogy a gyilkost védik, és senkinek sem áll szándékában kideríteni az igazságot. De én nem hátrálok meg. Arra tettem fel az életem, hogy elérjem: a bűnösök megbűnhődjenek. A 13 év börtönbüntetés ellen is fellebbezek, és továbbra is követelem a lehető leghosszabb, vagyis 40 évi börtönbüntetés kiszabását. Én a tizenhét éves fiamat veszítettem el, és az elszenvedett sérelmekért legalább annyi jár, hogy igazságosan ítélkezzen a bíróság.
Keresve az igazságot
Az édesanya tehát teljesen magára maradt. Imádott fiát - még mindig nem tudni biztosan, miért - örökre elszakították tőle, most pedig az igazságszolgáltatás is hátat fordítani látszik neki. Az anyai szív nem tudja megérteni, miért kellett mindennek így történnie.
- Az én fiam nem ártott senkinek - mondja könnyekkel a szemében. - Nem értem, miért kellett kioltani fiatal életét. Nem nyugszom meg addig, amíg a bűnösök szabadlábon vannak. Engem naponta meggyaláznak, lekiabálnak, fenyegetnek, kísérgetnek a Hegyaljai család tagjai. De nekem már mindegy, hiszen a legnagyobb fájdalmat, a gyermekem elvesztését már megtapasztaltam. Ennél jobban semmi sem fájhat. Istenem! Hát ez már nem is élet, csupán folytonos harc az igazságért, és fájó emlékezés az egyetlen kincsemre, amiben részem volt: az anyaságra, a gyermekemre.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..