Vukovics Géza 1928-2007
A publicista, esszéíró, műfordító Vukovics Géza, Cagi (publikált Imec Ági néven is) Szabadkán született, 1928. november 12-én, és Újvidéken hunyt el életének 79. esztendejében, március 1-jén. Az általános iskolát és a gimnáziumot (1947) Szabadkán, a Tanárképző Főiskola magyar-orosz szakát Újvidéken (1957) végezte el. 1948-tól nyugdíjba vonulásáig, 1989-ig, a Magyar Szó munkatársa, a művelődési rovat, a Kilátó (1961) elindítója, szerkesztője. Gondozta a Napsugár gyermekrovatot is. A gyermekek írásait, szárnypróbálgatásait élete utolsó pillanatáig véleményezte. Tárcát, riportot, színházi, könyv- és zenekritikát, humoreszket, útirajzot, elméleti cikket írt a Magyar Szón kívül más lapoknak is. 1967-től 1973-ig a lap fő- és felelős szerkesztője volt. Válogatott tárcáinak gyűjteménye 1988-ban jelent meg Varázsszem címmel, 1989-ben az Újságírók kézikönyve című tankönyvet Kalapis Zoltánnal együtt készítették. Villanások című publicisztikai gyűjteményét 2003-ban adta ki a Forum Könyvkiadó. Legjelentősebb elismerései: Bazsalikom Műfordító Díj (1981), a Magyar Újságíró-szövetség Aranytoll Díja (2005), 1989-ben kapta meg Újvidék város Októberi Díját, valamint az újságírói Életműdíjat.
,,Vukovics Géza írásai folytatói a legjobb magyar publicisztikai hagyománynak, melyet nagy írók-újságírók neve fémjelez, s amelynek Milkó Izidor, Braun Henrik, Fenyves Ferenc munkássága révén szerves része az első világháború előtti és a két háború közötti, illetve Majtényi Mihály, Debreczeni József és Herceg János írásai nyomán a második világháború utáni jugoszláviai magyar publicisztika. A Villanások szerzője nemcsak minderről élvezetesen, okosan, szellemesen tud csevegni, de témáit kivétel nélkül művelődéstörténeti kontextusba helyezi, gazdag, kimeríthetetlen olvasmány- és információáradattal dúsítja fel.' - írja Gerold László, a Villanások recenzense.