Míg korábban a cigarettázást elsősorban ,,férfias szokásnak tartották, napjainkban már ezen a téren is korlátokat dönt az emancipáció. A szebbik nem képviselői közül is egyre többen gyújtanak rá, s nemcsak odahaza, hanem a munkahelyükön és nyilvános helyeken is. Számomra például kevés visszataszítóbb dolog van a világon, mint amikor egy nő az utcán, autóbuszmegállóban füstölög.
A dohányzás ártalmairól nagyon sok cikket, tanulmányt és könyvet írtak már. A hatvanas évektől egyre nagyobb méretű dohányzás elleni kampány folyik az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a statisztikák igen riasztó képet tártak a szakemberek elé a népesség egészségi állapotáról. A beható vizsgálatok szoros összefüggést tártak fel jó néhány betegség kialakulása és a rendszeres dohányzás között. A légúti megbetegedések mellett elsősorban a keringési rendszer zavarait, a szívinfarktust, az agyvérzést és a rák kialakulását vélték felfedezni, de az idegrendszeri panaszok, az emésztési zavarok és az anyagcsere-problémák egy része is kapcsolatba hozható ezzel a káros szenvedéllyel. Sajnos, ezek a riasztó tények sem győzik meg a dohányosokat abban, hogy felhagyjanak a füstölés élvezetével. Sokan zárt helyiségben is képesek gyárkéményként füstölni nemdohányzó társaik orra alá, és rossznéven venni, ha ezt ők kikérik maguknak. De hát senkinek sem áll jogában mások egészségét veszélyeztetni, márpedig a cigarettázók pontosan ezt teszik a környezetükben élőkkel. Szerencsére az Egészségügy Világszervezet álláspontja is az, hogy a dohányosoknak nincs joguk károsítani nemdohányzó embertársaik egészségét. Ennek nyomatékot adva a WHO 1999-ben külön szervezetet hozott létre a dohánytermékek hatásának nemzetközi ellenőrzésére, is igen szigorú intézkedésekkel korlátozza a munkahelyen vagy nyilvános helyen való dohányzást.
November 17-ét az Egészségügyi Világszervezet Füstmentes világnappá nyilvánította.
Nehéz leszokni? - kérdeztük olvasóinktól.
SZíJJÁRTÓ Magdolna adai közgazdász:
- Számomra nem volt nehéz leszokni a dohányzásról, hiszen nemes cél érdekében tettem. Már több mint tíz éve dohányoztam, amikor kiderült, hogy másállapotban vagyok. A baba egészségének érdekében egyetlen pillanatig sem haboztam. Felhagytam a cigarettázással, és azóta se gyújtottam rá. Igaz, a közvetlen környezetemben többen is dohányoznak, és bár sokszor éreztem kísértést, hogy újra rágyújtsak, mégsem tettem meg. Ebben segítségemre volt a férjem is, aki szintén abbahagyta a cigarettázást, mégpedig együttérzésből. Amikor megszületett a kislányunk, magától értetődő volt, hogy a lakásban senki sem gyújthat rá. És ez mindmáig így van. Egyszerűen nem szeretnénk rossz példát mutatni a gyermekünknek, ugyanakkor ideje volt már tenni valamit az egészségünk érdekében. Le lehet szokni a dohányzásról, ha az ember igazán akarja.
VAJDA Miklós szabadkai nyugdíjas:
- Sokszor próbáltam már leszokni a dohányzásról, de eddig még nem sikerült. Ha nem gyújthatok rá, ingerült, ideges vagyok. Olyankor mindenkivel veszekszem, aki a közelembe kerül, ezért a családom már nemegyszer arra kért, inkább gyújtsak rá ismét, csak hogy ne legyek ilyen kiállhatatlan. Sajnálom, hogy ennyire gyenge vagyok ezen a téren, de nem tehetek róla. Több mint ötven éve dohányzom, és olyannyira a dohány rabjává váltam, hogy már nem tudok megszabadulni tőle.
TAKÁCS Tibor topolyai vízvezeték-szerelő:
- Egy nagyon szomorú eset döbbentett rá arra, hogy a dohányzás milyen nagyon káros nemcsak a pöfékelők, de a velük egy háztartásban élők számára is. Négyen voltunk gyermekkori pajtások, és felnőttkorunkra is elválaszthatatlan barátok maradtunk. Alkalomadtán összejöttünk, kártyázgattunk, közben pedig úgy füstöltünk, mint a gyárkémény. Nem törődtünk sem a magunk, sem mások egészségével. A feleségek hiába tárták ki tüntetőleg az ajtókat, ablakokat, hogy kiszellőztessenek, mi csak derültünk rajtuk. Mígnem az egyik barátunk mindössze néhány hét leforgása alatt meghalt - tüdőrákban. Szörnyű volt látni a szenvedését, hogy napról napra fogy az a hatalmas, életerős ember. Ott, a sírjánál fogadtuk meg, hogy mindhárman felhagyunk a dohányzással. Hát, mit is mondjak? Nem volt könnyű. Napokig, hetekig hol kibírtuk, hogy ne gyújtsunk rá, hol meg nem. Közben biztatgattuk egymást, hogy legyünk kitartóak. Végül sikerült győzedelmeskednünk a cigaretta felett. Ma már egyikünk sem dohányzik, és most érezzük csak igazán jól magunkat. Rájöttünk, hogy füstölgés nélkül is tudunk szórakozni, és a családtagjainkat sem mérgezzük tovább. Néha azért, amikor ideges vagyok, kevés hiányzik, hogy visszaesővé ne váljak. De eddig még sikerült ellenállnom a kísértésnek, és mi tagadás büszke is vagyok magamra. Azt javaslom minden dohányosnak, hogy ne várja meg az olyan szomorú intelmet, mint amilyenben nekem volt részem. Legyenek határozottak, és dobják el a bagót, mert bizony nagyon káros az egészségre.
JUHÁSZ Zoltán, az Újvidéki Televízió szabadkai munkatársa:
- Soha nem gondoltam arra, hogy abbahagyjam a dohányzást. Sőt! Most tervezem, hogy áttérek a sodort cigarettára. Tudom, sokan elítélik ezt a szokást, de engem ez a legkevésbé sem érdekel. A környezetemre oly módon ügyelek, hogy soha nem cigarettázom nemdohányzók társaságában. Otthon is csak kinn az udvaron gyújtok rá, így óvom a családom egészségét.