home 2024. március 03., Kornélia napja
Online előfizetés
Néhány soros rádöbbenések
Szerda Zsófia
2023.05.17.
LXXVIII. évf. 20. szám
Néhány soros rádöbbenések

Ma lenne hetvennyolc éves Fodor Ákos, aki rövid, haiku verseibe több gondolkodnivalót rejtett, mint mások egy-egy nagyregénybe. Olyanok ezek a versek, mint a vízcseppek, melyek mindig máshogy csillognak. Ha süt rájuk a nap, olyanok, mint egy gyémánt, ha beborul, akkor szürkéskéken remegnek, a többi vízcseppel összefolyva tengert alkotnak. Versei időtlenek, és mindenki magára ismer, ha olvassa őket, ami csak néhány másodpercet vesz igénybe, de hosszú percek, napok alatt érnek meg bennünk. Özvegye, Podonyi Hedvig író, újságíró mondta verseiről: „Pici szövegtestek nagy holdudvarral, az olvasóban belül érnek-élnek tovább.”

Fodor Ákos 1945. május 17-én született Budapesten. Konzervatóriumot végzett, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt. Eredetileg középiskolai énektanárnak és karvezetőnek készült, a főiskola elvégzése után azonban több mint húsz évet töltött a Zeneműkiadónál zenei szerkesztőként. Költői pályája a ’70-es évek végén indult, 1978-ban jelent meg első verseskötete, Kettőspont címmel. Több mint húsz verseskötetet publikált, és mintegy félszáz színpadi mű magyar szövegét írta. 2003-ban Artisjus Életműdíjjal, 2006-ban Nádasdy Kálmán-díjjal, 2007-ben az Artisjus Irodalmi Alapítvány Irodalmi Díjával, 2010-ben Bank Austria Literaris osztrák irodalmi díjjal ismerték el. Főbb kötetei közé tartozik a már említett Kettőspont (1978), a Jazz (1986), az Akupunktúra (1989), a Buddha Weimarban (2002), a Gonghangok (2009) és a Kis téli-zen (2013). 2019-ben posztumusz kötete Zene-idő címmel jelent meg. 

Fodor Ákos a Kettőspont című kötetében így vallott magáról: „1945 ​májusában születtem. Nem éppen burokban — viszont nem is annyira nem, hogy arról zord, megindító vagy kalandos történeteket kellene mesélnem. Ami a hivatást illeti, azt jobbnak látom gyakorolni, mint értelmezni: utóbbi könnyen pátoszba vagy nyegleségbe fulladhat. A hivatásos amúgy is zavarba ejtő mértékben önjelölt és botcsinálta; ha tevékenységéhez még glosszákat is fűz, elkerülhetetlenül megszólal benne a kínos »Ki kérdezett?«. 1968 óta, diplomám megszerzésének évétől fogva a Zeneműkiadó szerkesztőjeként dolgozom, ebben a munkában szerencsés módon egyszerre találok kiegészülésre és kikapcsolódásra.”

Tizenhat éves volt, amikor Pilinszky szerette volna megjelentetni néhány versét a Vigiliában, de nem egyezett bele, hiszen már akkor nagyon szigorú volt önmagához. Állítólag versei 70%-át nemcsak hogy nem adta ki, hanem meg is semmisítette. Pilinszkyt egyébként nagyon nagyra tartotta.

A gyerekkori megismerkedése Pilinszkyvel biztosan nagy hatással volt rá, akárcsak az előbb említett Weöres Sándor vagy például Petri György, akivel kamaszként, fiatalemberként voltak jó barátságban. Rendkívül inspirálóan hatott rá József Attila, Radnóti költészete. Nagyon szerette, becsülte, emberi példaképének tartotta zeneakadémiai tanárát, Pernye Andrást. Atyai barátjaként, mélységesen szerette Romhányi Józsefet. Úgy gondolom, mindannyian hozzátettek valamit a szemléletéhez és így költői életművéhez is. Akárcsak a nők és a velük kapcsolatos meghatározó élmények, a szerelem és az érzékek szépségei — aki ismeri Fodor Ákos verseit, ezt is pontosan tudhatja róla” — meséli egy interjúban özvegye.

Fodor Ákosra a magyar irodalom talán legsikeresebb — ma már klasszikus — haikuköltőjeként gondolunk. De mi is az a haiku? A távol-keleti költészet egyik legkiemelkedőbb és legismertebb műfaja, gyökerei egészen a VII. századig nyúlnak vissza. A versforma hosszú utat tett meg a népdaloktól kezdve a könnyed, felszínes és hosszú szójátékokon át a ma ismert tömör, szigorú és komoly költeményig. Erős zeneiség jellemzi, hiszen minden sorában két hangsúly található. A japán versben nem szótagokról, hanem morákról beszélünk: a mora olyan szótag, amely legtöbbször egy magánhangzóból vagy egy magánhangzó és egy mássalhangzó kapcsolatából áll. A haiku pillanatnyi benyomást próbál érzékeltetni, a világról kialakult hangulatokat, érzéseket önti szavakba.

Fodor Ákos így fogalmazta meg a haiku lényegét:

„A haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt szeretővé. Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak, s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká. Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt. Boldogok, akik — ha egyetlen haiku pontjában is — találkozhatnak és megérinthetik egymást.”

Ő maga nem használta a közösségi oldalakat, versei viszont tökéletesek és közkedveltek a fiatalok s a Facebook-felhasználók körében is, így Fodor Ákos már életében óriási népszerűségnek örvendett, s ez azóta sem csappant. Ami viszont érdekes, hogy szakmai elismerést alig kapott.

Fodor Ákos élvezte az életet, az utolsó lélegzetvételéig.

„Ha egy barátját fogadta, étel- és italfogásokon kívül témákkal is készült. Ebben tényleg van valami franciás életszeretet, valami mediterrán humanizmus. Az életet igenis lehet élvezni is. A finom stílusa élete végéig elkísérte, a személyiségéből fakadt. Egyik utolsó mondata jelzi, hogy milyen is volt egy igazi úriember. Már nagyon beteg volt, mégis csupán az utolsó másfél napját töltötte ágyban fekve. Akkor is folyton föl akart kelni, figyelt rá, hogy ne okozzon túl sok aggodalmat a szeretteinek. »Végtére is attól, hogy az ember haldoklik, még nem muszáj tunyulnia« — mondta a két álomba zuhanás közötti alig ébrenlétben” (Benedek Csanád, 4bro.hu).

2015. február 21-én hunyt el, csupán néhány hónappal hetvenedik életéve betöltése előtt. Napjainkban nehezebben vesszük rá magunkat egy hosszú vers elolvasására, de az igény ott van, néha megkívánjuk a verset, meg hogy egy picit lassítsunk a nagy rohanásban. És hogy mi a titka Ákos verseinek? Talán az, hogy valami olyasmit ír le, amit mi nem tudunk, csak érzünk. Verseit tehát azóta is olvassuk vagy tanuljuk meg fejből, hogy a megfelelő pillanatban valakinek a fülébe súgjuk őket. Olvassanak el néhányat közülük:

 

JÓKÍVÁNSÁG

Legyen erőd lent
hagyni, amit nincs erőd
följebb emelni.

 

MINDENNAPOK

Egészen biztos,
hogy előbb-utóbb ez vagy
az lesz, így vagy úgy.

 

TÁRSASÉLET

Fölkereslek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamra hagytál.

 

HÁZASSÁGI EMLÉK-MŰ

van, mikor tisztább
eltörni egy tányért, mint
elmosogatni

 

VALLOMÁS

Mint a gépeket:
önmagamat sem értem,
csupán használom.

 

GYAKORLATOK (3)

Képzelj egy tükröt;
gondold, hogy belenézel;
hidd el, amit látsz.

 

ZENEBESZÉD

Hogyan adhatnék
választ, mikor a kérdést
is csak keresem?

 

KIS MŰFAJ-HATÁROZÓ

A csók: költészet.
A szeretkezés: dráma.
A többi: próza

 

WU WEI 2

Halaszthatatlan
semmittennivalóm van.
Kérlek, ne zavarj.

 

SZERELEM

ahogy a szél meglebbenti a függönyt:

nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.

 

TÜNDÉRPÁRBESZÉD

— Tudsz játszani?

— Tudok.

— És szeretsz is?

— És szeretlek is.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..