A Laki Latino Big Band programja nagy tetszést aratott, habár az összeállítás egy kicsit más volt, mint amit a rajongók megszoktak. A koncerten Laki Ákos bemutatta legújabb, Sway With Me című CD-jét is.

• Sikertörténetnek tartod az életedet? — kérdeztem tőle beszélgetésünk kezdetén.

— Még nem teljesen, de nagyrészt igen. Negyvenkilenc éves vagyok, februárban töltöm be az ötvenet, viszont a zenével még nem igazán kerestem pénzt, habár most is a zenéből élek. Nagyszerű dolgok történtek velem, számos helyen felléptem — éppen ma számoltam össze, hogy negyvenhat országban jártam, ami már magában is sikertörténet. Nagy emberekkel játszottam, ami annak is köszönhető, hogy Hollandiába kerültem, Rotterdam pedig olyan város, ahol százezerféle nép megfordul. Újvidéken klasszikus zenét tanultam, Pesten dzsesszt, aztán kint találkoztam a különböző stílusokkal, de én továbbra is viszem magammal a magyar és a balkáni vonulatot. Ez a védjegyem, és eddig akárkivel játszottam, mindenkit rábeszéltem, hogy színesítsük a muzsikánkat egy kis balkáni vagy magyar hangzással. A nagyobbak közül, akikkel felléptem, vagy lemezt készítettem, megemlíteném a funk zene megteremtőit, Paul Jackson basszusgitárost és Mike Clark dobost, Rhoda Scott Hammond orgonista zenész hölgyet… Marcus Miller, Arturo Sandoval, Joey Calderazzo, Horacio Hernandez stb. szintén óriási nevek, velük a fesztiválok utáni jam session alkalmával játszhattam néhány órát. Hatalmas élmény volt, hiszen nem zavartak le a színpadról, sőt, örömmel muzsikáltunk együtt. A magyar közönségnek nagyon érdekes, hogy a Quimby együttes első felállásában én is játszottam, de aztán kimentem Hollandiába. Ha adódik lehetőség, azóta is fellépek a zenekarral, például legutóbb Amszterdamban, és a legújabb lemezemre is felvettem egy számát.  

A Laki Latinóval vajdasági szerb és magyar lakodalmas dalokat ültetünk át latin stílusba, de a másik együttesemmel, a Carlama Orkestarral is keverünk mindent a balkáni stílussal. Vele is sokfelé megfordultam, például Mexikóban és Columbiában. Játszottam törökökkel, akikkel Jordániában, Szíriában jártam, az Amsterdam Klezmer Banddel, melyben csereember vagyok, Hongkongban, Koreában voltam. Jelenleg viszont ott tartok, hogy most már pénzt kellene keresni. Amit eddig elmondtam, az mind szép és jó, de a családra is gondolnom kell, ezért elmentem hajóra muzsikálni. Négy hónapig dolgoztam, ott is sok zenésszel megismerkedtem, és rátaláltam Simon Niblockra, a híres angol arranzsőrre és producerre, aki a legújabb lemezem anyagát állította össze. Erre a felvételre sem mondanám, hogy kommerciális, de nem dzsessz és nem is világzene, egy hallgathatóbb műfaj, de ebbe is belecsempésztük a balkáni hangzást. Most ezzel a programmal játszom vendégművészként az óceánjárókon. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ezeken az óriáshajókon 1200 személyes színházak vannak, a szaxofon van az előtérben, a nagy zenekar a háttérben, és világhírű régi és új slágerek feldolgozásai hangzanak el. Ezzel léptem fel Zentán is, ahol szerencsére sikerült összegyűjtenem elegendő zenészt a produkcióhoz. 

• A felsorolásból kimaradt az Exit és a Sziget, de ha úgy alakul, Zentán, egy helyi közösségi bulin is fellépsz.

— Igen, így van, mert engem nem a hely érdekel, hanem az, hogy az emberek miként fogadják a zenémet. Kipróbáltam mindent, a legfüstösebb kocsmától a legnagyobb fesztiválokig, a legkisebb színháztól a legnagyobb koncerttermekig, de az a lényeg, hogy a közönségemet szeretem boldoggá tenni. Nem dicsekvésként mondom, de nekem még nem volt rossz koncertem. Bármennyi néző van, mindig úgy játszom, mintha ötezren volnának. Ha felmegyek a színpadra, az nem lehet unalmas.

• Zentai körökben hatalmas lokálpatriótának számítasz, hiszen minden nyáron hazalátogatsz a szülővárosodba.

— Ez nagyon fontos számomra. Akkor is jól érzem magam, ha nem játszom, de ha itthon vagyok, úgyis megtalálnak, és hívnak fellépni, én meg örömmel megyek mindenhova. Most viszont egy kicsit felháborodtam, mert úgy érzem, különféle értelmetlen renkkel — például vasárnap éjfélkor bezárnak a vendéglők — lassan megszűnik az a hangulat, amely miatt eddig érdemes volt ide eljönni. Az jó, hogy vannak mindenféle fesztiválok — habár sajnálom, hogy a Nyári Ifjúsági Játékok megszűnt, a Green Future fesztivált pedig átvitték Adára —, de ezeknek az eseményeknek a zenei részére sokkal több pénzt kellene fordítani. Ami viszont még mindig dicséretes: Zentán nincsenek nacionalista kilengések, és remélem, ez a jövőben is így marad.

• Követed az itthoni történéseket?

— Egy időben követtem, de aztán olyan ideges lettem, hogy abbahagytam. Úgysem tudok semmin változtatni. Hollandiában már híreket sem nézek, és sokkal nyugodtabb vagyok. A sportot szeretem, de már abban is sok minden zavar. A szép dolgok lassan minden területről eltűnnek.

• Vannak terveid Vajdaságban? Egyszer azt nyilatkoztad, hogy szeretnél színt hozni a vajdasági zenei életbe.

— Igen, gondoltam erre, de ahhoz itt kellene lennem, távirányítással ez nem oldható meg. Ha visszajövök, akkor igen, de addig nem kezdek bele.

• Miért? Visszajössz?

— Valószínűleg igen, de nem tudom, mikor. Ez idő kérdése. Igaz, hogy negyvenhat országban jártam, de mégis Zentán a legjobb. A közeljövőben továbbra is az óceánjárókon fogok játszani. Ez az életmód megfelel nekem. Elrepülök a kikötőbe, felszállok a hajóra, lejátszom a koncertet, visszajövök, ez öt-hat napot vesz igénybe. A hajón havonta kétszer-háromszor lépek fel, a többi időt meg bárhol eltölthetem. A fesztiválokra egyre nehezebb bejutni, mert mindenhol új programot és CD-t kérnek, ami nagy befektetést igényel. A hajón még megveszik a CD-t, de máshol már nem igazán lehet eladni, csak arra jó, hogy prezentáld magad.

• Végezetül egy könnyedebb téma: az is köztudomású, hogy nagy gourmand vagy, még pizzát is elneveztek rólad. 

— Igen, nagyon szeretem a pizzát, sőt mondhatom, hogy az a kedvenc ételem. A Laki Latino pizza egyik jellegzetessége, hogy nincs rajta ketchup. A tejfölös alapra négyféle hús kerül: kolbász, kulen, szalonna, sonka, majd lila hagyma, erős paprika és egy kis sajt, a végén pedig fokhagymaolajjal locsoljuk meg. Egyébként főzni is szeretek. Szívesen fogyasztom a balkáni grillételeket, mindenféle rántott húst, lakodalmas leveseket és szármát, de úgy, ahogyan én készítem, azaz sütőben, rántás és tojás nélkül.