A világ magyarságának legfontosabb tudományos intézménye, a Magyar Tudományos Akadémia kiemelt feladatai között szerepel a tudomány magyar művelőinek integrációja, melynek feltételeit egyebek mellett a Domus Hungarica ösztöndíjprogram teremti meg. Ehhez társul az MTI budapesti vendégháza is, mely harminchat vendégszobával, közösségi helyiségekkel, könyvtárral és konferenciateremmel várja a határon túli magyar kutatókat. A már két és fél évtizede igénybe vehető lehetőség apropójából megtartott konferencián Csányi Erzsébet, a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Kocsis Károly, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke adott betekintést a programba.

A vajdasági magyarság és egyáltalán a határon túli régiók tudományos közösségei számára óriási dolog volt, hogy megteremtődtek ezek a lehetőségek, hogy az MTA felkarolta a határon túli régiók tudományosságát, és tudatosan építette a kapcsolatokat, az ösztöndíjforrásokat, és évről évre gazdagabb lett ez a kínálat — nyilatkozta Csányi Erzsébet, a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács elnöke. Mint mondta, e kezdeményezések által kezdtek szorosabb tudományos, szakmai kapcsolatok kialakulni, mivel megvoltak a feltételek, hogy tanulmányi utakra lehessen járni Budapestre vagy más magyarországi városokba.

— Ezt az utat ki kellett taposni, és nem volt egyszerű. Ez egy rendkívül fontos, építő jellegű folyamat volt, mely az identitástudatunkat és a szakmai felzárkózásunkat is segítette, úgyhogy az itteni vajdasági magyar civil tudományos szervezetek is valójában ez alatt az idő alatt kezdtek el létrejönni, megerősödni, kialakult a kiadói tevékenység is. Konferenciákra, projektumokra pályáztunk, és így létrejött egy hálózat nemcsak az anyaországban, hanem a többi határon túli régió tudományos szervezeteivel is.

18 000 magyar tudós az MTA köztestületében

A Magyar Tudományos Akadémia minden magyar tudósnak az akadémiája, függetlenül a lakóhelytől, államhatártól, így teljes mértékben érthető az MTA részéről, hogy törekszik a nemzet egyben tartására a tudomány területén is — mutatott rá a konferencián Kocsis Károly, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke.

— Ennek feltételei az 1990-es rendszerváltás után teremtődtek meg politikailag, attól kezdve lehetett azon gondolkodni, hogy a nemzeti egység a magyar tudósok között hogyan valósítható meg. Első lépés a határon túli akadémikusok kategóriájának, azaz a külső tag kategóriának a megteremtése volt. A Magyar Tudományos Akadémiának így 1990 óta vannak határon túli magyar akadémikusai, 1994-ben pedig a parlament megalkotta az MTA-törvényt, és ebben az szerepel, hogy az MTA köteles támogatni a határon túli magyar tudósokat erkölcsileg és anyagilag is. Az MTA lehetővé tette az ezredforduló esztendejétől, hogy aki magyar, és PhD tudományos fokozatot szerzett, beléphet az MTA köztestületébe. Jelenleg több mint 18 000, PhD-vel bíró magyar tudós van globálisan Kaliforniától Ausztráliáig a világon, aki az MTA köztestületének tagja. A 18 000-ből megközelítőleg 2000 határon túli magyar tudós tagja az MTA köztestületének. Ahol pedig kellően nagyszámú magyar tudós nyilvánította ki akaratát az MTA-hoz való kötődésre, ott alakult egy szervezet, amelyik összefogta ezeket az embereket. Az erdélyi magyar tudósközösség 2006-ban alakított szervezetet a magyarországi vidéki területi bizottságok mintájára, de a vajdasági magyarok is szinte azonnal reagáltak, amikor az MTA eleget akart tenni annak a feladatának, hogy lehetőségeihez mérten pénzügyileg is támogatja a határon túli magyar tudósokat. Idősebb, fiatalabb és intézményi kategóriában, akár szülőföldi, akár magyarországi kutatás tekintetében. Létre kellett hozni egy olyan testületet, amely igazságosan és észszerűen osztotta el a támogatási összeget, ekkor alakult meg a Domus Kuratórium.

Kocsis Károly a számok tükrében kiemelte, a budapesti nyilvántartás szerint 227 vajdasági magyar tudós tagja az MTA-nak. Vajdaság területén harmincegy éves a legfiatalabb és kilencvenhét éves a legérettebb korú magyar tudós, összeségében 48 százalékuk nem ünnepelte még meg az ötvenedik születésnapját. Ellentétben az MTA teljes köztestületével, ahol a tagok egyharmada bölcsész és társadalomtudós, kétharmada pedig természettudós, Vajdaságban a tagok fele társadalom-, a másik fele természettudós. A vendégház kapcsán úgy fogalmazott, azt kizárólag erre a támogatási célra kapta az MTA az államtól, hogy ez az épület legyen az otthona és a hazája minden magyar tudósnak.

Az egyesítő erő

Ennek az akadémiai programnak az a fő célja, hogy a Kárpát-medencei magyar tudományosságot integrálja — nyilatkozta Kontra Miklós. A Domus Kuratórium elnöke felidézte, hogy első körben csak magyarországi ösztöndíjakat lehetett nyerni.

— Amikor egy újvidéki, szabadkai vagy topolyai tudós megpályázott egy ösztöndíjat, beadott egy kutatási tervet, és ha azt elfogadtuk, akkor meghatározott időre kapott ehhez pénzt, illetve Budapesten szállást, a zuglói Abonyi utca 10.-ben. Később ez a program szélesedett, már nemcsak magyarországi ösztöndíjakat adtunk, hanem szülőföldieket is. Ha tehát egy zentai kutató olyan tervet adott be, amelyet jónak ítéltünk meg, akkor nem kellett átjönnie Magyarországra, megkapta a pénzt, és otthon kutathatott. A későbbiek folyamán tovább terebélyesedett a program, most öt alprogram van.

A kuratórium elnöke azt is elmondta, hogy a jubileum alkalmából összeszámolták, a huszonöt év alatt összesen mintegy 1 milliárd forintot költöttek el. Megítélése szerint ez az összeg csupán egy morzsányi az elvégzett feladat nagyságához képest, és nem volt haszontalan.

A konferencián előadást tartottak korábbi Domus-ösztöndíjasok, többek között Korhecz Papp Zsuzsanna festő-restaurátor, Papp Árpád néprajzkutató, Pósa Mihály vegyész, Bene Annamária nyelvész. Ők mindnyájan az MTA külső köztestületi tagjai. Toldi Éva, az újvidéki Magyar Tanszék tanszékvezetője a sajtónak nyilatkozva elmondta, a doktori disszertációjához a Domus-ösztöndíj keretében kutatott. Arra is rámutatott, hogy van junior- és szenior-ösztöndíjpályázat is.

— A Domus nekem nemcsak a pályázatot és a pénzt jelenti, hanem egyáltalán azt a lehetőséget, hogy megismerkedhetünk a magyarországi intézményekkel. Tulajdonképpen nagyon gyakran intézményi hátteret is biztosítanak a kutatáshoz, illetve azt kérik a kutatóktól, hogy legyen magyarországi intézményi hátterük, ha magyarországi kutatásokat végeznek. Ezenkívül óriási segítség és nagyon nagy könnyítés az, hogy Budapesten létezik egy vendégház, ahol az ösztöndíjasok szállást is kapnak. Tehát nem kell külön fizetni érte. Természetesen minden fiatal kutató számára óriási élmény is, meg segítség is, hogy Budapesten tölthet egy bizonyos időt — tette hozzá a tanszékvezető.

A konferencián A Magyar Tudományos Akadémia szerepe a vajdasági magyar tudományos életben címmel egy kerekasztal-beszélgetést is tartottak, melyen a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács, a Magyarságkutató Tudományos Társaság, a Vajdasági Magyar Tudós Társaság, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság és az Újvidéki Egyetem képviselői és illetékesei vettek részt: Csányi Erzsébet, Gábrity Molnár Irén, Szalma József, Szőke Anna és Toldi Éva.