Novák Ferenc - Tata az V. Interetno Fesztivál keretében tartott előadást a szabadkai Népkörben - Fotó: Szabó Attila

A magyar néptánciskola atyjaként tartják számon az erdélyi születésű, Magyarországon élő és alkotó Novák Ferenc Kossuth-díjas néprajzkutatót, koreográfust, színházi rendezőt, a Honvéd Együttes művészeti igazgatóját, a Magyar Tudományos Akadémia tagját. Ő az, akinek munkája során újjászülettek az ősi táncok, és aki olyan látványosan varázsolja a néptáncot a színpadra, hogy az nem csupán elbűvöli, hanem magával is ragadja a nézőt. A Mesterrel, avagy Tatával, ahogyan szinte egész Európában ismerik, a Kárpát-medence magyarságának táncairól és a magyar tánciskoláról beszélgettünk.
* Elismert külföldi kritikusok beszélnek a néptánc ,,magyar iskolá'-járól. Valóban létezik ilyen irány?
- Igen. Magyar koreográfiai iskolának hívják, és én vagyok a megteremtője. Nagyon büszke vagyok rá, hiszen olyannyira egyedülállónak számít szinte az egész világon, hogy kiváló, világhírű koreográfusok és kritikusok igyekeznek bekukkantani a kulisszák mögé, meglesni, hogyan is zajlik ott az oktatás.
* Ön mint néprajzkutató és koreográfus egyszer csak gondolt egyet, és létrehozta ezt az iskolát, vagy voltak előzményei a megteremtésének?
- Magyarországon a néptánckutatás már az 1920-as években elkezdődött, és Gönyei Sándor, valamint Morvai Péter nevéhez fűződik, akik elsőként használtak néptánc-kutatásaikhoz filmfelvevő gépet. Olyan idősebb parasztemberek táncait vették filmre, akik a mozgáskultúrájukat még az előző század végéről hozták. Ezeknek a filmeknek köszönhetően ma már majdnem pontosan tudjuk, hogy mit táncolt, és azt hogyan táncolt a magyar nép a XIX. század közepe táján. Ez adta az ötletet, hogy ha már vannak filmfelvételeink ezekből az időkből, a rajtuk megörökített táncokat le is kellene jegyezni. Ha viszont már lejegyezték őket, akkor tanítani is lehet őket. Így született meg a néptánciskola létrehozásának az ötlete.
* Hogyan történik egy-egy tánc leírása?
- Ezt a tudományágat kinetográfiának hívják. Elsőként Szentpál Olga és Lugossy Emma kezdték el a táncírást a néptáncra is alkalmazni. Ezt végül egy olyan módszerré fejlesztették ki, amely jelek segítségével képes leírni a táncos különböző testrészeinek a mozgását, a mozgás árnyalatait és finomságát. Ehhez kellettek a filmek. A Tudományos Akadémia néptáncszekciójában jelenleg 240 ezer méter film van, melyből mintegy 10 ezer méter le van írva tánckotta-írással, és ez a 10 ezer méter reprezentálja az összes tánctípust.
* Csak filmekről írható le a néptánc, vagy elegendő a táncos szemlélése?
- A táncoló embert szemlélve csak egyes lépéseket lehet leírni, márpedig a tánckutatás lépésenként olyan, mint megtanulni egy szótárt anélkül, hogy a nyelvtant ismernénk. A néptánckutatásban minket maga a folyamat érdekel, mert abból derül ki a tánc szerkezete, a mozdulatok közötti törvényszerűség.
* Ezek szerint vannak törvényszerűségek a néptáncban?
- Természetesen. A kutatómunka feladata felfedezni ezeket. Mint ahogyan a magán- vagy mássalhangzó illeszkedik a beszédben, úgy bizonyos táncmotívumoknak, lépéseknek is kötelezően illeszkedniük kell egymáshoz. Így lesz a mozgás szerkezete folyamatos.
* Ön az igen népszerű Honvéd Együttes művészeti vezetőjeként színpadra viszi a néptáncot. Színpadra való egyáltalán a néptánc?
- Innen ered az elnevezés is: táncszínház. Ma már senki nem vitatja ennek a fajta táncszínháznak a hitelességét. Ha nem vinnénk színpadra a néptáncot, azzal ennek a műfajnak a halálát okoznánk. Ma már az egyetlen megmaradási lehetősége a néptáncnak éppen a színpadhoz való kötöttsége. Táncház nem létezik együttes nélkül, együttes viszont nem létezhet a modern kifejezési eszközök nélkül. Ilyen eszköz a színpad.
* A Kárpát-medencében élő magyarság néptáncait kutatva több ízben is járt a Délvidéken. Számos vajdasági születésű tehetséget is kinevelt az iskolájában. Tudna néhány nevet említeni közülük?
- Most így, kapásból csak Lackó Illés neve jut az eszembe. Ő egy kiváló koreográfus és pedagógus, aki nem csupán a tehetsége, hanem az elszántsága miatt maradt meg az emlékezetemben. A néptánc-oktatás ugyanis rendkívül személyfüggő. Ha nem akad egy pedagógus, aki tehetséges pedagógiailag és koreográfiailag is, akkor nagyon nehéz kirobbanó sikert elérni. Korrekt munkát lehet végezni, de kirobbanó siker sajnos nem érhető el.
* Szakmai szemmel milyennek látja a vajdasági magyar néptáncegyüttesek munkáját?
- Én úgy látom, hogy sajnos régóta nem született itt a Vajdaságban egy kirobbanó erejű táncegyüttes. Hogy miért, nem tudom, de lehet, hogy megtörténik egy napon, és a mostani fiatal oktatók majd fel tudják mutatni ezt a kirobbanó sikert. Erdélyben elképesztően tehetséges együttesek vannak. Természetesen nem szabad megfeledkezni arról, hogy ott több a magyar hivatásos együttes, mint Magyarországon. Ezek közül kettő-három hihetetlen irammal törekszik előre. Ilyen például a sepsiszentgyörgyi hivatásos együttes, amelyet jelen pillanatban a világ legjobb együttesei között tartanak számon. Most kapott új vezetőt egy volt tanítványom személyében a csíkszeredai néptáncegyüttes is, s - meglátásom szerint - szinte pillanatok alatt jut majd el a csillagokig. A Felvidéken szintén kevesebb együttes ténykedik. Egyetlen nagyon jó pozsonyi együttes van, amely igen közel áll a szívemhez, mert nagyon tiszta munkát végez.
* Hány gyermek és fiatal tanulja a néptánc művészetét ma Magyarországon?
- Magyarországon pillanatnyilag a művészeti alapiskolákban 180 ezer gyerek jár néptáncra. Nem is nagyon kell ennél sokkal több. Ha ennyi műveli, ha ennyit megbabonázott ez a kultúra, mondjuk, öt-hat év alatt, amíg ezt csinálja a művészeti alapiskolában, az épp elegendő, hogy fennmaradjon. Ez óriási szellemi vagyon, amelyet most a hatalom nem becsül annyira, mint amennyire kellene, de idővel majd megbecsüli, mert rájön, hogy beleolvadni egy nagy világba nem érdemes. Miért legyünk mi is a szürke falnak az egyik téglája?