* Elsősorban a közelmúltban lezajlott krími háborút, a folyamatos energiakiszolgáltatottságot, a rendkívül népes, Ukrajnában élő orosz ajkú kisebbséget szokták megnevezni az Oroszország és Ukrajna közötti, a Szovjetunió felbomlását követő pszichológiai és fizikai háború háttereként. Valójában mi áll a dolgok mögött?

— Az Ukrajna és Oroszország közötti szembenállás igazából 2014-ben kezdődött. Ukrajna ugyanis abban az időszakban adta fel a semlegesebb külpolitikáját Oroszországgal szemben. Előtte viszonylag jól egyensúlyozott a pronyugati és proorosz közeledés között. 2014-től azonban egyértelműen a nyugati orientáltság került előtérbe. Az ukrán—orosz konfliktus pedig azóta is éleződik különféle szinteken, ezek kapcsán pedig diplomáciai, katonai, gazdasági vagy akár kiberdimenzióról is beszélhetünk. Napjainkban azonban újabb fordulóponthoz érkeztünk, mivel Oroszország végleg úgy döntött, hogy ezt a kényes kérdést most és mindenkorra kellene lezárni ilyen vagy olyan módon.

Ilyash György (forrás: Hír TV)

* Ha közvetlenül az utóbbi napok eseményeit vesszük figyelembe, akkor abból mennyiben szűrhető le olyan következtetés, hogy a ’90-es évek balkáni vérontása után egy újabb háború alakulhat ki a térségünkben?

— Ha geopolitikai szempontból vizsgáljuk a helyzetet, akkor azt kell hogy mondjam, hogy ez egy megalapozott szempont és egy elképzelhető forgatókönyv. Főként azért, és ezt érzékelhetjük is, mert az európai kontinensen van egy olyan nagyhatalom, nevezetesen Oroszország, amely nem része a jelenlegi európai biztonsági architektúrának, és nem akarja elfogadni azt a szerepet, amelyet a NATO és az euro-atlanti szövetség próbál ráerőszakolni. És mint tudjuk, az európai kontinensen a történelem során a háborúk általában abból következtek, hogy volt egy erős főszereplő, aki nem tudta elfogadni a neki szánt helyet. Természetesen a jelenlegi konfliktus kapcsán valamiféle kompromisszum is születhet, de abban biztos vagyok, hogy Oroszország most nagyon eltökélt, és semmitől sem fog meghátrálni.

(Szalai Attila rajza)

* Természetesen nehéz nem észrevenni, hogy az ukrán—orosz konfliktus az új világrendért folytatott küzdelem kiemelt része. Mennyit nyerhet, illetve veszíthet ezen az Egyesült Államok vagy Oroszország?

— Ha nem sikerül kompromisszumra jutni a közeljövőben, akkor a fő vesztes nem is ez említett két fél lesz, hanem az európai kontinens. Az Egyesült Államok ugyanis elég messze van, és csak minimális veszteséget szenvedhet el, Oroszország pedig elég erős ahhoz, hogy megvédje saját magát. Egy potenciális háborús konfliktus főként az Európai Uniót fogja megviselni. Egy biztos: Oroszország nem fog visszalépni, avagy nem fogja felvállalni az arcvesztést. Az Egyesült Államok pedig azért lesz óvatos, mert a közelmúltban történt sikertelen afganisztáni kivonulást, illetve imázsvesztést még egyszer nem ismételheti meg. Szóval nagyon sokat veszíthet, ha Oroszország érdekei kerekednek felül.

Források: MTI

* A gáz-, illetve energiaválság mennyire fontos szempont a jelenlegi ukrán—orosz konfliktusban? Főként annak tükrében, hogy az ukrán gáztranzittól számos európai állam függ, bár az is igaz, hogy mind többen próbálnak újabb alternatív szállítási utakat találni.

— A gázszállításnak valójában nem sok köze van az egészhez. Az ukrán gáztranzit ugyanis főként Kelet-Európát és a Balkánt látta el, de a keleti országok nagy része már évekkel ezelőtt áttért egyéb útvonalakra, például Csehország, illetve Németország az Északi Áramlat 1 révén, Magyarország és a Balkán pedig immár a Török Áramlat elindításával juthat gázhoz. Szóval Európában már nem nagyon van olyan ország, amely az ukrán gáztranzittól függne, kivéve talán Szlovákiát. Egyébként meggyőződésem, hogy Oroszországnak nem érdeke az ukrán gáztranzit megszüntetése, mivel a fent említett áramlatok kiépítésével már sikerült csökkentenie az ukrajnai gázvezeték jelentőségét. Ezáltal Ukrajna e téren sem tudja sarokba szorítani Oroszországot.

* Meglehetősen bonyolult képlet a magyar—ukrán—orosz háromszög. Magyarország folyamatosan rendkívül nehéz geopolitikai helyzetben van. De akár Szerbiát is említhetnénk, ismerve az Oroszországhoz fűződő viszonyát. Feloldhatatlan ellentétek, egyúttal kényszerű egymásrautaltság útvesztőjében kell külpolitikát folytatni, ami igencsak nehéz feladat volt a múltban, és úgy tűnik, hogy a jövőben is az lesz.

— Igen, ez valóban nehéz ügy. A magyar álláspont szerint a Kelet és a Nyugat közötti konfliktus, mely egyfajta hidegháború, mindig óriási kihívás a régiónkra nézve. Amikor a régiónkat említem, akkor természetesen a térségünk bármely országában élő magyarságra is gondolok. A magyar kormány mindig abba az irányba próbálja terelni a dolgokat, hogy a helyzet eszkalálódására minél kevesebb lehetőség adódjon. Mindez nagyon nehéz, hiszen mindkét főszereplő, jelen esetben Oroszország és Ukrajna is nyomást próbál gyakorolni a harmadik félre, avagy a köztes szereplőre is, legyen az Magyarország vagy éppen Szerbia. Térségünk országainak mindenképp az a fő céljuk, hogy ne épüljön újabb berlini fal, sem itt, sem pedig több száz kilométerrel távolabb. Nem lehetetlen betölteni azt a békítő szerepet, amelyet most a magyar kormány próbál, hiszen ugyanezt teszik az Európai Unió jelentősebb tagállamai is, mint Németország, Olaszország vagy Franciaország. Szóval attól, hogy Magyarország elkötelezett a NATO-tagságot illetően, még lehet tiszteleten alapuló, kölcsönösen előnyös viszonyrendszert kiépíteni Oroszországgal.