home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
,,Ne engedjük el egymás kezét”
DÉVAVÁRI D. Zoltán
2007.01.10.
LXII. évf. 2. szám
,,Ne engedjük el egymás kezét”

* Január elsejétől Románia is az Európai Unió tagja. Mit jelent ez konkrétan az erdélyi magyarságnak?- Amikor Románia integrációs folyamata elkezdődött, egyesek számára dilemma volt, hogy a magyaroknak kell-e ezt támogatniuk, hiszen egyrészt Románia még korántsem teljesített annak idején mi...

* Január elsejétől Románia is az Európai Unió tagja. Mit jelent ez konkrétan az erdélyi magyarságnak?
- Amikor Románia integrációs folyamata elkezdődött, egyesek számára dilemma volt, hogy a magyaroknak kell-e ezt támogatniuk, hiszen egyrészt Románia még korántsem teljesített annak idején minden fontos kritériumot, másrészt meg a számunkra fontos kérdésekben, az etnikumközi viszonyok tekintetében egyáltalán nem voltak rendben a dolgok Romániában. Mi viszont arra a konklúzióra jutottunk, hogy az erdélyi magyarságnak talán még erősebb érdeke fűződik az európai uniós belépéshez, mint a román többségnek. Egyrészt azért, mert az Európai Unióban, a mi véleményünk szerint, az etnikai problémák is könnyebben megoldódhatók. Igaz ugyan, hogy az Európai Unióban nincsenek kötelező normák ebben a tekintetben, de mivel a decentralizáció és a szubszidiaritás általános elvek, ezekre alapozva, véleményünk szerint, a helyi közösségeknek, a régióknak bizonyos autonómiaformákat ki lehet alakítani. Másrészt pedig, ami legalább ennyire lényeges, hogy ezáltal fokozatosan megszűnik Románia és Magyarország között a határ, sokkal közelebb kerül az erdélyi magyarság és a magyarországi magyarság, és ezáltal nekünk sokkal nagyobb esélyünk lesz arra, hogy szülőföldünkön magyarként megmaradjunk, kultúránkat önazonosságunkat megőrizzük. Éppen ezért egyértelműen támogattuk, sőt, gyorsítani igyekeztünk ezt az integrációt, még akkor is, ha menetközben újból és újból problémák jelentek meg a román-magyar viszonylatban.
* Sokszor lehet hallani, hogy a csatlakozási tárgyalások lezárulásával végleg elveszett Székelyföld területi autonómiájának a lehetősége. Ön hogyan vélekedik erről?
- Én nem tudom összekapcsolni a székelyföldi területi autonómia kérdését az Európai Unióba való belépéssel. Az elmúlt években többször is fogalmaztam úgy, hogy nem szabad az integrációval ütni az autonómiát, vagy az autonómiával az integrációt. Való igaz, hogy az integrációs folyamatot megpróbáltuk felhasználni arra, hogy bizonyos feltételek teljesítésére rákényszerítsük Romániát. Legalább ennyire igaz az is, hogy a román politikusok is fölismerték: azért az etnikumközi viszonyok tekintetében pozitívumokat kell fölmutatni. Szó sincs azonban arról, hogy a román társadalom ott tartana, hogy az európai uniós belépés kedvéért akár hajlandó lett volna egy székelyföldi területi autonómiát megadni. Tehát ezzel legfeljebb megakadályozni lehetett volna az integrációt, Románia belépését az unióba, de területi autonómiát nem tudtunk volna kiépíteni. Erről azonban nem mondtunk le, véleményünk szerint egyáltalán nem lehetetlen az elérése az Európai Unión belül is. Sőt, bízunk abban, hogy az Európai Unió maga is elmozdul az elkövetkezőkben az egyre szélesebb körű autonómiák irányába, azazhogy tulajdonképpen nagyobb esélyünk lesz a székelyföldi területi autonómiát kialakítani.
* A román pártok mennyire törekednek arra, hogy megnyerjék a magyar választópolgárokat? Hogyan lehet ezt kivédeni?
- A felelősebb román politikusok az elmúlt években tudatában voltak annak, hogy Romániának az az érdeke, hogy a magyar közösségnek egyetlen megbízható politikai képviseletével folytasson párbeszédet. Voltak időnként próbálkozások, hogy román pártokba csábítsanak magyar politikusokat, vagy magyar választókat vonzzanak, de nem jártak sikerrel. Sőt, olyan is előfordult, hogy román párt listáján indultak az RMDSZ-szel szemben álló helyi magyar politikusok, de nekik sem volt sikerük, alig tudtak néhány száz szavazatot összegyűjteni.
Az utóbbi időben azt tapasztalom, és az aggaszt - és ez valószínűleg az európai integrációval is összefügg -, hogy egyre erősebben próbálnak román oldalról megosztani minket. Mintha csökkent volna az a felelősségtudat, hogy ha itt nincs egy egységes politikai képviselete a magyarságnak, akkor nagyon is zavaros helyzet állhat elő. Sokak számára kényelmetlen partner az RMDSZ, nem szeretik azt, hogy keményen képviselünk bizonyos célokat, és sajnos ezért nagyon erős ütéseket kell elviselnünk az utóbbi időben. Hogyan lehet kivédeni? Egységgel! Amennyiben az erdélyi magyarságot magunk mögött tudjuk, amennyiben a saját közösségünk szolidárisan támogat minket, és ha maga az RMDSZ is szolidáris, akkor ki tudjuk védeni ezeket az ütéseket. Akkor van baj, ha mi magunk is megosztottak vagyunk, mert akkor rögtön érvényre jut az oszd meg, és uralkodj! elve.
* Ön szerint vajon mennyire erősödött meg az erdélyi magyar kis- és közepes vállalatok gazdasági potenciálja, melyek a fő nehézségek, kihívások?
- A magyarság megmaradásának kérdése tagadhatatlanul gazdasági kérdés is, és a magyarok között valóban nincsenek hatalmas tőkét koncentráló vállalkozók, nálunk a középvállalkozás, de leginkább a kisvállalkozás jellemző. Szerintem számukra a döntő időszak most következik: az Európai Unióban sokkal szigorúbbak a kritériumok, de a lehetőségek is nagyobbak. Most nagy a mi felelősségünk is abban, hogy a kis- és középvállalkozóink kezét ne engedjük el. Ilyen szempontból nem véletlen, hogy néhány héttel ezelőtt, amikor az egyik kormánykoalíciós párt kilépése nyomán tisztségek üresedtek meg a kormányban, az RMDSZ többek között a Kis- és Középvállalatok Országos Ügynökségének a vezetését kérte a tárgyalásokon, és ezt meg is kaptuk.
* A határon túli legitim magyar szervezetek és a magyar kormány között még mindig érezhető a feszültség december ötödike miatt. Lehet ezen változtatni, lehetséges konkrét eredményeket hozó párbeszédet erről folytatni?
- Nekem az a véleményem, hogy kötelesek vagyunk párbeszédet folytatni a mindenkori magyar kormánnyal: ez a politikai érdekünk, és nem szervezetként, hanem egy egész közösség képviseleteként, hiszen akár az oktatásról, akár a kultúráról legyen is szó, a mi közösségünknek általában szüksége van a magyar költségvetési támogatásra, és szüksége van Magyarország politikai támogatására is. Az érdekünk az lenne, hogy bizonyos alapvető kérdésekben - például az állampolgárság kérdésében - a teljes magyar politikai életben egyetértés legyen, de úgy látszik, hogy ez egyelőre nehezen megvalósítható. Az uniós csatlakozással az erdélyi magyarok számára a kettős állampolgárság kérdése veszít a jelentőségéből, viszont kétségtelenül ugyanolyan szimbolikus és valóságos töltete van, mint a délvidéki vagy a kárpátaljai, avagy a horvátországi magyarok esetében.
* Erdélyből nézve hogyan látja a Délvidéket?
- Délvidék története számunkra nagy tanulság, hiszen valamikor a titói Jugoszlávia idején mi is elzártan éltünk egy kommunista rendszerben: akkor a Délvidék volt a ,,bezzeg”. ,,Bezzeg, ott az etnikumközi viszonyok megoldódtak, bezzeg, ott autonómia van, bezzeg, ott a magyaroknak minden szükséges joguk és intézményük megvolt...!” Egyrészt ez valószínűleg akkor sem volt igaz, illetve minden bizonnyal csak a felszín volt, hiszen ami utána történt, az azt bizonyítja, hogy mennyire megoldatlan volt az etnikai kérdés. Ez nekünk nagy tanulság.
Számomra, magyar értelmiségi és magyar író számára pedig a Délvidék egy nagyon fontos helye a magyar kulturális értékteremtésnek.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..