A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség intézőbizottsága aggodalommal állapítja meg, hogy a népszavazási helyzet ,,fokozódásá"-val egyidejűleg fokozódik a laikus választók riogatása is a határon túliak sáskajárásával: mi történik, ha a népszavazáson a választópolgárok többsége igennel szavaz a kettős állampolgárság ügyében. Aki a témával kapcsolatban véleményt nyilvánít (kevés kivételtől eltekintve), arról beszél, hogy mi mindent visznek/vesznek el a magyar állampolgárságra ácsingózók a ,,legitim' magyar állampolgároktól. Érzelmileg kissé felfűtött megfogalmazásban: véreink a véreinket véreikkel - velünk - riogatják...
Nehezen tudjuk elképzelni, hogy van magyar ember (magyar, de nem gyászmagyar!), akit érzelmileg hidegen hagyna ez az egész megalázó érvelés; megalázó nem csupán és nem elsősorban számunkra, akiknek szembe kell néznünk a szomorú valósággal, hogy anyanemzetünk - az a nemzet, amely tárt karokkal fogad keblére érdemest és érdemtelent, amely visszahonosítja azokat, akik korábban elhagyták (önként, kényszerből vagy jól felfogott érdekből, pillanatnyilag nem igazán döntő szempont) - megtagadni készül önnön nemzettársait, akik soha nem hagyták el szülőföldjüket, csak a határokat rajzolták át felettük. De hadd kérdezzünk vissza: vajon mit éreztek volna nemzettársaink, ha Trianon és az elcsatolás után számon kértük volna rajtuk az Országháznak azokat a köveit, amelyek a felvidéki, délvidéki, erdélyi, kárpátaljai nagyapáink adójából kerültek ki, az összmagyarság forintjaiból-koronáiból-pengőiből épült hidakat, utakat, palotákat, folyókilométereket... s Doberdó, Galícia és a Don-kanyar? És az Aracsi kő, az Oroszlámosi lelet és a Kamonci Biblia? És a nagy szaladás 1704-ben, a zentai véres gyertyaszentelő 1849-ben és a rémület napjai 1944-ben? És... és.... és?...
De érzelmek helyett idézzük inkább a múlt és a jelen egy-egy nagy politikusának gondolatait:
- Ne engedjétek, hogy a bizalom megszűnjön magyar és magyar között. A bizalom olyan, mint a lélek: ha egyszer elszáll, nem tér többé vissza. Higgyünk abban, hogy amiben hasonlítunk egymásra, sokkal erősebben képes összekötni minket, mint amilyen erővel elválaszt az, amiben különbözünk. (Bethlen István, egykori miniszterelnök)
- Sem a nemzetközi, sem az európai jog nem zárja ki a magyar állampolgárság kérelemre történő megadását magyarországi állandó lakhely, letelepedési engedély és áttelepülés nélkül sem. (Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság jelenlegi elnöke)
Mi nyelvben, hitben, lélekben, kultúrában magyarok voltunk (vagyunk, leszünk). Mert ez rajtunk múlt/múlik. Hogy jogilag magyarok lehetünk-e, az a magyar választók lelkiismeretén múlik.
A VMMSZ intézőbizottsága