A Narcos első két évadja még az Escobar-birodalom felemelkedéséről és bukásáról, a harmadik pedig a Cali-kartell tündökléséről szól. A Narcos: Mexico ugyanabban az idősíkban, egy kissé északabbra követi az eseményeket a helyi kartellvezér, Miguel Ángel Félix Gallardo szemszögéből, aki jó néhány éven át összetartotta a plázákat, mielőtt őt is utolérte az elkerülhetetlen vég. Ismerős, nem? Máig börtönben van, de letartóztatása után még bő három évig vezette a szervezetet. Nem leplezek le nagy titkot — vagy stílszerűen: nem lövök le semmit — azzal, ha elárulom, a szezon végén befejezi rettegett karrierjét.

Képek: imdb.com

Az őt megformáló színész, Diego Luna jól fésültsége és jó kisfiús fizimiskája miatt a legkevésbé sem hasonlít az eredeti Félixre. A Netflix vezetői azonban fontosan érezték, hogy mexikói színészek személyesítsék meg a drogkereskedőket, akik bátran vállalták a felkérést. Maguk is sejthették, hogy amibe belevágnak, nem éppen egy életbiztosítás. Már a sorozat előkészülete során lelőtték az egyik stábtagot, aki helyszínt keresett a forgatáshoz. A Narcos: Mexico színészeivel készült interjúkban sorra elhangzott, vállalásukkal elsősorban a Mexikóban tapasztalható, élhetetlen állapotokra akarták ráirányítani a nézők és a közvélemény figyelmét.

A vidám mariachik és a sombrerók díszletei mögött felsejlik egy velejéig romlott és erőszakos világ, melynek bemutatása a Netflix sorozatának szemüvegén át nagyon is valóságos. A mexikói Narcos első évadja a felemelkedésre fókuszált, melyet ezúttal az elkerülhetetlen bukás követ. Az ország történetének első drogbárója viszont a legkevésbé sem olyan érdekes, mint Pablo Escobar volt. A sorozat pedig valahogy nem tud túlnőni és túlmutatni saját magán. Félreértés ne essék, ez a szezon is izgalmas és abbahagyhatatlan, egy kissé talán mégis kiábrándító belegondolni, hogy ezt a sztorit a végtelenségig folytathatnák, és ugyanezt ugyanígy mesélhetnénk el. Mert hiába a kisebb-nagyobb győzelmek, a drogbiznisz él és virul: kormányok támogatják, a szuperhatalmak eszközként használják, korrupt rendőrök és befolyásos üzletemberek, politikusok tartják el belőle nemcsak a saját családjukat, de az egész intézményrendszert is.

Ha egy Félixhez hasonló figura elbukik, egyszerre többen is a helyébe lépnek. Ezért a történet fonala végtelen, a párhuzamos valóságok szinte tökéletesen megegyeznek, az egész Narcos-univerzum olyan, mint a Marvel-képregényfilmek. Közép- és Dél-Amerika még mindig veszélyes hely, ahol burjánzik a bűn és az erőszak. A Narcos: Mexico néhány dolgot mégis nagyon jól csinál: kvázi objektíven kezeli a Mexikó és az Egyesült Államok közötti kaotikus viszonyokat, és nem rejti véka alá az amerikaiak bűneit — legfeljebb egy kissé kozmetikázza őket.

Nagyon szerettem Scoot McNairy alakítását, aki Walt Breslin DEA-ügynököt játssza. Ő az, aki bosszúhadjáratot folytat Félix ellen, aki képes volt elkövetni azt a hibát, hogy megölt egy amerikai különleges ügynököt. Ténykedése sziszifuszi munka marad csupán, hiszen egy ilyen méretű rendszerrel szinte lehetetlen érdemben szembeszállni. Sajnáltam viszont, hogy a mexikóiak népszerű színésznője, a gyönyörű Teresa Ruiz csak kevés képernyőidőt kapott a második évadban.

A Narcos: Mexico várhatóan El Chapo és Amado Carrillo Fuentes későbbi (és máig igencsak aktív) ténykedésével foglalkozik majd. Reméljük, nem kell sokáig várnunk a folytatásra.