— A szüleimmel Németországban, Berlinben éltünk egészen hétéves koromig. Ők úgy gondolták, hogy magyar iskolában kell tanulnom, ezért hazajöttünk. Nagyon szeretek itt élni, ez az én otthonom.

— A német óvodában tanultál meg ilyen jól németül?

— Nem, nem jártam óvodába, mert az anyukám nem dolgozott, és ő vigyázott rám, amikor kicsi voltam.

— Mégis jól beszélsz németül.

— Sokat tanultam a német ismerőseink gyerekeitől. Meg a nagyszüleimmel, a szüleimmel is gyakran németül beszéltünk, azt szerették volna ugyanis, ha tökéletesen elsajátítom a nyelvet. Hát sikerült! Otthon még most is sokszor németül beszélgetünk, hogy ne felejtsem el a megszerzett tudásomat.

— Hogyan készültél fel a versenyre?

— Sokat köszönhetek a némettanárnőmnek, Kovács Meixner Máriának, akivel sokat gyakoroltunk. Olyan feladatokat oldottunk meg, amilyenek a körzeti versenyen voltak Futakon.

— Milyen érzés volt győzni?

— Nagyon jó érzés elsőnek lenni. A tanárnő is boldog volt. Egy ötös is került a naplóba. Mindenki gratulált, a tanárnő, a szüleim, itt az iskolában a tanárok, az osztálytársak... Remélem, hogy az országos vetélkedőn, Belgrádban is helytállok majd.

— Nyolcadikos vagy. Ez a szép eredmény meghatározza a pályaválasztásodat?

— Nem. Gimnáziumban folyatom a tanulmányaimat, mert jogász szeretnék lenni, de még nem tudom, mit hoz a jövő.

— Magyartanárnőd azt mondja, hogy szeretsz olvasni, veszed a Jó Pajtást...

— Igen, nagyon szeretek olvasni. Németül például az interneten található irodalmat olvasom, de igyekszem minél több könyvet is beszerezni.

Gratulálunk Eleonórának, s további sok sikert kívánunk neki.