Az idén összesen 131 fellépő érkezett. Dobó József, az egyesület elnöke örömmel nyugtázta, hogy a meghívott vendégek szinte mindegyike részt tudott venni az eseményen.

A rendezvényt hivatalosan Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke nyitotta meg, kiemelve, hogy a muzslyaiak méltán lehetnek büszkék, hiszen Szilasi Mihály az egyedi citerajátékával ismertté tette a falut, sőt az egész vidéket.

— Jövőre lesz hatvanöt éve annak, hogy a citera hangja 1958-ban először csendült fel az Újvidéki Rádióban. Egy egyszerű parasztember, Szilasi Mihály játékát hallhatta az akkori közönség. Nem csoda, hogy rögtön felfigyeltek rá és művészetére, de magára a citerajátékára is, melynek köszönhetően az ’50-es évek végétől már egyre gyakrabban hangzott fel citeramuzsika az Újvidéki Rádió műsorában. Számomra a citera másról is szól, ennek a tájnak az őstehetségeiről, akiknek fogékonysága, alkalmassága, rátermettsége olyan talajból, földből fakadt, amely szívünk és lelkünk nyelvén volt képes megszólalni. Itt Muzslyán gyakran épp Szilasi Mihály és Lele József áldásos tevékenységének köszönhetően a citera, a népzene vagy — Sziveri János zsenialitására gondolva — a költészet emlékeztet bennünket arra, hogy ahonnan jöttünk és ahová visszatérünk, ahol a titkok bölcsője egykor ringatott és ringat majd bennünket, ott az érzelem az igazi művészet titkos léleknyelvén szólal meg, és csakis nemzeti talajból fakad. A rendezvény célja ezúttal is a citerázás népszerűsítése, a sajátos citerajátszás továbbörökítése, a citerajáték éltetése, a találkozás és a barátkozás, de valamennyiünknek több is ez a mai nap ennél, hiszen szívünket és lelkünket, teljes valónkat a népköltészet és a népművészet világába emeli. Így dalolva ki, így öntve lírába a személyesen átélt, mégis nehezen megfogalmazható lelki-érzelmi igényeink lényegét, hogy megtaláljuk önmagunkban, családunkban, közösségünkben, nemzetünkben és a nagyvilágban is az összhangot, az összefogást és a harmóniát. Ennek a harmóniakeresésnek számunkra egyik nagyon kedves képviselője épp Szilasi Mihály volt, aki — ha tehette — elővette citeráját, és muzsikált mások, illetve saját örömére, szórakoztatására, hangszert készített és továbbadta a művészetét. Akkor még senki sem gondolta volna, hogy citeratalálkozót neveznek el róla, mely mára a citeraművészet örömforrása és biztos kikötője lett, egy olyan helyszín, ahol a népzenészek, a népdalénekesek és a népzenekedvelők rátalálhatnak néphagyományunk rejtett, alig ismert népzenei örökségére, ahol birtokba vehetik mindazt, ami élmény és érzelem, zene és szeretet — hallottuk Hajnal Jenőtől.

Az ünnepségen Kovács Elvira, a VMSZ alelnöke is köszöntötte az egybegyűlteket, aki szinte minden alkalommal örömmel vesz részt a rendezvényen.

— Itt állok önök előtt a színpadon, egy olyan közösség előtt, amelynek elődei is csak hinni tudtak abban, hogy örökül hagyott magyarságuk, szeretettel és odaadással összegyűjtött kultúrájuk megmutatni kívánt magyar hagyományaink szellemében kitárható, a nagyvilág felé kikürtölhető. Itt állok ezen a rendezvényen, amely múltjával mesél, jelenével tesz, hogy jövőt formáljon! Tudják, amikor kislányként a citerámon szólaltattam meg (legalábbis próbáltam) a hamisítatlan magyar muzsikát, már akkor éreztem, hogy büszke magyar vagyok. Büszkén csendült fel kezeim között a „sírva vigadunk és boldogsággal szeretünk” magyar muzsika. Ha belegondolok, amit önök, vagy ha megengeditek, tegezlek benneteket, amit ti, kedves népművelők tesztek és mi, politikusok teszünk, egy és ugyanaz. Hiszen amikor például megszületik a táncban egy koreográfia, akkor ti hisztek abban, hogy lépésekből formálódik a szép, hogy kezeteket a másik kezébe helyezve nyertek erőt, és életet adtok egy láthatatlan, papírra vetett dallamokból álló egésznek. Mi is, akik bár sokszor szószékeken állva és hangunkat hallatva tesszük dolgunkat, hittel és meggyőződéssel csináljuk, hogy a nyomot hagyott lépéseinkből jöjjön létre egy vajdasági, egységes, erővel és szívvel felépített biztonságos jövő — mondta Kovács Elvira.

A Szilasi-napra a csókai származású Borsi Ferenc népzeneoktató, népzenész is minden alkalommal eljön Budapestről. Ezúttal nemcsak citerajátékával, hanem ajándékokkal is megörvendeztette a helybelieket.

— Mindig nagy lelkesedéssel és izgalommal készülök erre a rendezvényre, mert ezt egyfajta nem hivatalos szakmai konferenciának és tapasztalatcserének tartom. Tehát itt, a Durindó eredeti elképzelése alapján, a citerások találkoznak és bemutatják szakmai ismereteiket, népzenei tudásukat, és ahogy látom a fellépőkön, mindenki nagyon lelkiismeretesen készült. Hát nekem is meg kell mutatni a magamét, és úgy érzem, annak tétje van, ha én szakmailag itt megjelenek, akármivel nem szerepelhetek. Igyekeztem nem ismételni magamat az elmúlt évek során, mindig valami újat hoztam, úgyhogy most inkább egy népzenetörténeti érdekességre hegyeztem ki a mondanivalómat és a zenét. Hiszen Kodály Zoltán születésének és Arany János halálának a 140. évfordulójára emlékezünk, és 125 éve Kodály Zoltán készítette az első citerafelvételeket Nagyszalontán, Bagosi Lajossal. Úgy gondoltam, Bagosi Lajos fölvételeiből állítok össze egy kis csokrot, a figyelmet erre az anyagra terelve, mert vannak népszerű és egymástól, színpadról tanult anyagok, de kevesen jutnak hozzá eredeti forrásokhoz, anyagokhoz, melyek viszont értékesek, és tudnunk kell róluk. Lele Józsefnek két évvel ezelőtt készült a népzenei iskolánkban videógyűjtése, -dokumentálása, mert ő is egy nagyon sajátságos, értékes játékstílust képvisel. Most jött el az ideje annak, hogy papírra vessem a dallamokat, összevágjuk a képanyagot, megszerkesszük, és nagy meglepetésemre legalább öt-hat helyi, muzslainak mondható dallam is belekerült a válogatásba. Tehát van még mit kutatnunk ezen a területen — nyilatkozta Borsi Ferenc.

A Szilasi-napon a helybeli citerások közül fellépett a Maca—Tini-citerakettős, Szalma Árpád és Lele József citeraszólisták, valamint a citerazenekar a vegyes kórussal együtt. Óbecséről a Kapor Emma és Stefaniga Vince alkotta citerakettős érkezett, Padéról Pásztor Ivett mutatkozott be, itt volt a Haverok citerazenekar Törökbecséről, valamint a mestere, Micsik Béla citeraművész. Bemutatkozott a Szenttamási Citerások, a temerini Szajler Adrián szólista, a Szirmai Károly MME Kéknefelejcs citerazenekara és kórusa. Kisoroszról jött Ördög Lóránt, aki az újvidéki Csúsztató citerazenekart is vezeti, továbbá színre lépett a zentai Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ citerazenekara, Magyarkanizsáról az Ozoray Árpád MME citerazenekara, Székely Égető Krisztián szólistaként is szerepelt, valamint a Tisza Menti Zengő citerazenekarral is muzsikált. A közönség elé lépett Kovács József torontálvásárhelyi citerás, a Flaman—Hézső-kettős, a Szentmihályi Hagyományápoló Csoport vegyes kórusa és citerazenekara, Zsadányi Bálint pedig szólistaként és a Pacséri Magyar Dalkör tagjaként is szerepelt.

A Szilasi-nap hivatalos része után következett a jó hangulatú együtt muzsikálás, nótázás, barátkozás, szórakozás. A szervezők jövőre is visszavárják a résztvevőket Muzslyára, a citeramuzsika ünnepére.