A magyar szórvány napjának központi ünnepsége a himnusszal kezdődött, közreműködött a muzslyai 4-es számú Szent Imre herceg cserkészcsapat, majd a házigazdák nevében Sztojkó József, a VMSZ nagybecskereki városi szervezetének elnöke mondott köszöntőt.

Kalapis Sztoján

— Az a meghatározás, hogy a szórványmagyarság a magyarságnak az a része, amely távol él az anyaországtól, távol a nagyobb magyar közösségektől, ezért tagjai jobban ki vannak szolgáltatva a többségi nemzetnek, igen keveset mond el a szórványban élő magyarokról. Igaz ugyan, hogy a szórványmagyarság valóban ki van téve az asszimilációnak és az elvándorlásnak, és a népességfogyás a szórványban mutatkozik meg legjobban. Éppen ezért olyan fontos a szórványközösségek számára a hagyományápolás, a kultúra, az anyanyelv ápolása, a hagyományok átadása és az utánpótlás nevelése, a magyar identitás megőrzése. Vajdaságban is vannak vidékek, települések, melyek a magyarság szempontjából már szórványvidéknek számítanak, ám néprajz tekintetében kiemelkedő régiók ezek, ahol a magyar közösség sokat tesz hagyományai, kultúrája és anyanyelve megtartásának érdekében. A nyelv, az irodalom, a népművészet, a néptánc, a népzene művelése, ápolása a nemzethez való szorosabb kötődéshez, a magyarságtudat egészséges megmaradásához járul hozzá.

A magyar szórvány napján Sutus Áron, a VMMSZ elnöke osztotta meg ünnepi gondolatait.

— November közepe az elhívás emberi és vele együtt annak nemzetet építő csodájának ünnepére szólít egybe bennünket. A vajdasági magyar képzőművészet, a magyar nyelv és a magyar közösségi élet teremtőinek, alkotóinak és őrzőinek, értékőreinek ünnepére! Mindebből azt kell megértenünk, hogy egyedül ekként, egymásra támaszkodva, egymásba kapaszkodva, egymást el nem eresztve, egymást bizalmunkba fogadva, a mindennapokat szolgálattal megszentelve van és lesz helyünk a világban! Ekként nem is szórvány- és szigetmagyarságról beszélünk. Nem szórványról, nem szigetről! Hanem összefonódásokról, közös, együttes építkezésről, néha iszonytató erőt kérő és sokunkat megpróbáló időszakokról, igen! Arról a szép és küldetéses lehetőségről, amelyet egy mondatba sűrítve így fogalmazhatunk meg: építs, hisz építhetsz!

Sutus Áron

Nemzetünk, a magyarság számára az ima, az áldás, a szentség, a megszentelés, a szentségekkel megáldott cselekedet, a szentségektől áldott és felöltöztetett lélek fogadalmi erejű, éppen ezért Kalapis Sztoján atya áldotta meg az eseményt.

A központi rendezvény keretében a házigazdák közül bemutatkozott Lele József citeraszólista, oktató, a népművészet mestere, aki egy nagy értéket visz tovább, a sántaciterázást, melyet Szilasi Mihály neves citerástól kapott örökségbe. A Muzslai Petőfi Sándor MME Cickafark énekcsoportja ez év áprilisában alakult meg, de már több fellépéssel büszkélkedhet, tagjai Rontó Márta vezetésével az idei Durindón is jelen voltak. Molnár Lábadi Csilla, a Sziveri János Művészeti Színpad oszlopos tagja a névadó versei közül az Átváltozások címűt választotta erre az ünnepségre.

Molnár Lábadi Csilla

A fellépők között volt a nagykikindai Egység Magyar Művelődési Egyesületből Gyuranik Adorján, a Róna néptáncegyüttes vezetője, párjával palatkai táncokat adott elő, őket a pancsovai Petőfi Sándor MME-ben működő Csörömpölő zenekar kísérte, Polyák Dániel vezetésével. A táncosok és a zenekar is olyan egyesületekből érkeztek, amelyek az idén kapták meg fennállásuk 75 éves jubileumának jegyében a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat.

A székelykevei Papp Lea hat éve foglalkozik népdalénekléssel, és a Székeli Rigók énekcsoport tagjaként Nyitrai Marianna által ismerkedett meg ezzel a világgal, most Szabó Annamária készítette fel, és bukovinai népdalokkal mutatkozott be.

Cickafark énekcsoport

Nyugat-Bácska egyik képviselőjeként a szilágyi Borvirág férfikórust hallhatta a közönség, tagjai szilágyi dalokkal készültek, a művészeti vezetőjük Szakál Mónika volt. A kúlai Petőfi Brigád Általános Iskola 7. és a kúlai általános zeneiskola 5. osztályos zongora szakos tanulója, Hugyik Sára, aki egyúttal a kúlai Népkör Magyar Művelődési Központ néptánc-, népdalénekes-, színész- és szavalócsoportjainak is aktív tagja, Szenteleky Kornél Ugart kell törnünk című költeményét tolmácsolta.

Szávaszentdemeterről a Szerémség Magyar Művelődési Egyesület érkezett, mely immár tizennyolc éve tevékenykedik, és produkciójával is bizonyította, mennyire fontos számára a magyarsága.

Lele József

A műsort Micsik Béla, a népművészet ifjú mestere, a magyar kultúra lovagja zárta, akinek életét idestova negyven éve szövi át a citera: játék, oktatás, hangszerkészítés, tekerőn pedig 1995 óta játszik. Az idén vehette át a Bodor Anikó-díjat. A Szentírásból származó idézetre alapozva leszögezte, hogy a jelenlevők, a mi tájainkon a magyarság éltetői, mindannyian a mennyei kincseket gyűjtik, és reményét fejezte ki, hogy ebben a munkában kitartanak, mert — népiesen mondva — „továbbra is a magyarság szekerét kell tolnunk”.

Az ünnepség keretében a közönség megtekinthette a Muzslyai Amatőr Képzőművészeti Klubnak a vajdasági magyar képzőművészet napja tiszteletére készült alkalmi tárlatát, illetve a nemrég megjelent szórványújságot is kezükbe vehették a jelenlevők, a négy közép-bánáti magyarlakta település első közös lapját, mely a Kisoroszi Hírmondó, a Csernyei Újság, a Tordai Újság és a Muzslyai Újság szerkesztőségeinek közös gyümölcse.

Kikindaiak és pancsovaiak

Papp Lea

A szilágyi Borvirág férfikórus

A Szerémség Magyar Művelődési Egyesület

Micsik Béla

Sztojkó József

A szerző és Zsáki Ervin felvételei