Olyan időket élünk, amikor ismét pénzromlásról beszélhetünk. Elemzők szerint ebben az évben leginkább az üzemanyagok, valamint a nem feldolgozott élelmiszerek ára fog emelkedni. Már eddig is jelentősen drágultak, csak a mesterséges megkötés, az árstop akadályozta meg, hogy még drasztikusabb legyen az ársokk.
Elemzők az üzemanyagok esetében további 14—28 százalékos drágulást várnak, a feldolgozatlan élelmiszerek ára pedig 12—20 százalékkal emelkedhet. Az infláció megugrása elkerülhetetlennek látszik. A választások után, az első félévben az infláció jó eséllyel 8 százalék felett marad. Kedvezőtlen esetben az árindex 10 százalék fölé is emelkedhet. Az elemzők szerint az infláció tetőzése júliusra várható. A legrosszabb forgatókönyv szerint a nyár közepén meghaladhatja akár a 11 százalékot is.
Az árfolyam egyelőre stabil, noha tudjuk, hogy ezt a stabilitást a jegybank a bankközi devizapiacon eladott eurómilliárddal támasztotta alá. A hazai fizetőeszköz a régiós devizákhoz képest is látványosan stabil. A piac azonban továbbra is határozott üzenetre vár az ilyen zavaros időkben. Az alapkamat emelése egyértelmű jelzés lenne, komolyan veszik az inflációs célt és a dinár árfolyamának a védelmét is.
Sajnos még mindig szegény országnak számítunk. A kilátások azonban — a gondok ellenére — nem olyan rosszak. Van a lakosságnak egy gyarapodó rétege, melynek van némi megtakarítása is, melyet szeretne ha nem is kamatoztatni, de legalább az értékét megőrizni valamilyen módon. Már az is nagy dilemma azonban, hogy most érdemesebb-e dinárban vagy például euróban tartani azt az összeget, amelyet nem költ el az ember azonnal vagy a közeljövőben. Egy kicsit nagyobb összeg esetén már az ingatlan vásárlása is szóba jöhet befektetési céllal, de a szakértők — vagy a magukat annak nevezők — befektetési aranyat, tőzsdéken forgalmazott árucikkeket, részvényeket, esetenként kriptopénzeket is ajánlanak. Nem nagyon lehet azonban előre látni, hogy mi fog történni, mibe érdemes beruházni. Ha régiós szinten szemlélődünk, azt látjuk, hogy egyre többen választják a műtárgyakat — nem csupán az ékszereket és az aranyat — mint befektetési formát. Állítólag a festmények a legnépszerűbbek, de ékszerekbe, márkás órákba, bélyegekbe és szobrokba is sokan invesztálnak. A Magyar Közgazdasági Társaság szakmai fórumán hangzott el, hogy a kortárs művészek alkotásai iránt is várhatóan nőni fog a kereslet.
Amíg az emberek többsége még mindig folyószámlán, állampapírban vagy készpénzben tartja a megtakarítását, egyre inkább körvonalazódik, hogy van egy olyan réteg, amely szívesen vásárol műtárgyakat. A műtárgy szót nem nehéz félreolvasni, a műtrágya például tálcán kínálja magát. Műtrágyát viszont mostanában nem kínálnak tálcán. Éppen arra panaszkodnak a földművelők, hogy hiány van, illetve hogy a tavalyihoz képest két és félszeres vagy akár három-négyszeres áron lehet hozzájutni. Így most a műtrágya a műtárgynál is jobb befektetésnek tűnik, de csak utólag. Mert nem biztos, hogy ha most megvásároljuk, jövőre ismét 250—400 százalékos hasznot hozhat. Illetve ha mégis, az igazi katasztrófa lenne. Nem a befektető szempontjából, hanem a társadalom egészére nézve.
A műtárgy vagy műtrágya kérdése a hazai körülmények között nem tekinthető igazi dilemmának. Főleg annak tükrében, hogy társadalmunkban valójában még hiányzik a „műgyűjtő-ökoszisztéma”. A kortárs műalkotásokról idővel kiderülhet, hogy nem sokat érnek. A műtrágya viszont — ha helyreáll a béke, amire reményeink szerint nem kell sokat várni — ismét olcsóbb lehet.
