A jubileumi kiállítás fő célkitűzése Munkácsy művészi sikertörténetének feltérképezése, melynek során a jól ismert alkotásokat is új szempontok mentén, a fordulatos pályakép lencséjén keresztül mutatjuk be. A tárlat Munkácsy fő művei mellett kevésbé ismert, ritkán vagy még sosem látott festményeit is felvonultatja: magángyűjteményekből és külföldről kölcsönzött rejtőzködő remekműveken keresztül világítja meg azokat a társadalom- és kultúrtörténeti tényezőket, illetve hatásokat, amelyek a művész 1870–1880-as években kibontakozó karrierjét befolyásolták, hozzájárultak hírnevéhez és a máig töretlen Munkácsy-kultusz kialakulásához. A kiállítás kurátora: Krasznai Réka – olvashatjuk a Szépművészeti Múzeum weboldalán.

Az összeállítás másik különlegessége, hogy az óriási festményei közül is a falakra került néhány, például a Honfoglalás című 62 négyzetméteres alkotás, a Krisztus-trilógia híres Golgotája vagy A reneszánsz apoteózisa című tanulmányt, ami az eredeti száz négyzetméteres mű – a Bécsi Kunsthistorisches Museum mennyezetén látható – némileg lekicsinyített változata.

Az 1844-ben Lieb Mihály Leó néven született festőóriás korán árvaságra jutott és asztalosinasként kezdett dolgozni, ám hamarosan kiderült tehetsége, és meg sem állt a világhírig. Művészeti tanulmányait Bécsben, Párizsban, Münchenben és Düsseldorfban folytatta, hazatérése után magyarosította a nevét Munkácsyra. A korra jellemző impresszionizmus helyett a realista ábrázolás felé fordult, 1869-ben aranyérmet szerzett a Párizsi Szalonon Siralomház című művével, és egycsapásra híres lett.

 Nem sokkal később Párizsba költözött, megházasodott és befutott festővé, a francia főváros közéletének illusztris szereplőjévé vált. Munkácsy Mihály 1880 és 1895 között festette meg talán egyik leghíresebb alkotását, a monumentális Krisztus-trilógiát, 1891-ben pedig megbízást kapott a Honfoglalás megfestésére.

Fiatalkori betegség szövődményeként, 1900-ban, mindössze 57 évesen halt meg.

Fotó: Palkó György/Szépművészeti Múzeum Facebook oldala