Tették ezt ezúttal szelek havának 17. napján. És bár e cselekedet csapatszámokban jelentősen megfogyatkozva jegyeztetett, a végek elhivatott őrzőinek szívóssága nemcsak hogy változatlanul megmaradt, de egy újabb, sajátos hídépítéssel is felruháztatott. Korok, tájak, generációk… között. No de haladjunk szép sorjában!

A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete (VMPE) védnökletével dátumilag 2000. május 19-én létrehívott Mit tudsz Torontál vármegyéről? elnevezésű helytörténeti és honismereti verseny 2004. november 11-én állandósult Ürményházán. Ekkor már a helyi, vagyis az Ürményházi Ifjúsági Klub (ÜIK) is erősíté e projektumot. A klub, illetve a vetélkedő mindmáig, nyugalmaztatásuk dacára is elhivatott mozgatóinak, Dulka Andor történelemtanárnak és mgr. Viola Lujza magyartanárnőnek szakmai koordinálása alatt.

Szervezők, felkészítők és versenyzők. Ürményháza, 2021. április 17-e

Az idei alkalom pedig egyúttal jubileum is volt. Lévén 2003-ban, anyagi és szervezési okokból adódóan már történt egy év kiesés, a tavalyi úgynevezett dupla húszas esztendőben pedig a még mindig aktuális járványhelyzet tombolása tette be az ajtót. Jubileum, melyben éppen az újrakezdés, a folytonosság megőrzésének lehetősége lett végül a legfőbb ajándék. Egy debütáló temerini (Töri-szakik, felkészítő: Zséli Kornélia), egy visszatérő torontálvásárhelyi (Torontálvásárhelyi Betyárok, felkészítő: Onjin Hartig Viktória) és egy helybeli (Ürményházi Felfedezők, felkészítő: Móric Erzsébet), háromfős csapat részvételével. És mint utólag körvonalazódott, a végső rangsor kihirdetésekor is ugyanez lett a képlet. Összesítésben 57, 42, illetve 40 szerzett pontszámmal.

Az úgynevezett rajtvonalon, a VMPE nevében Lukács Gabriella, az egyesület elnök asszonya köszöntötte és buzdította az egybegyűlteket, majd egy, a játék sűrűjébe belecsempészett szusszanásnyi szünetben mgr. Viola Lujza tanárnő készített egy rövid, hangképes irodalmi méltatást. József Attilára, általa pedig a magyar költészet napjára emlékezve.

Az 1848/49-es szabadságharc ürményházi emléktáblája

Összhangban a korábbi években felépített munkakoncepcióval, az idei kötelező tananyag is változatlanul a Borovszky-féle monográfia (Magyarország vármegyéi és városai) felhasználásával készült. Belőle ezúttal az aracsi pusztatemplom, valamint a korabeli ütőképes, osztrák—magyar monarchiabéli vasúthálózat déli/délkeleti szakaszai kaptak megkülönböztetett figyelmet. A tesztlapok meg a vaktérkép kitöltése elé/közé ismerkedési és úgynevezett görcsoldó játékok vegyültek, a sort pedig az elmaradhatatlan interaktív falujárás zárta. A moderátori szerepet Móricz Elvira tanárnő, az ÜIK elnök asszonya vállalta, a lexikális tudásban, illetve ügyességben megmérkőző diákformációk teljesítményét pedig a dr. Szilágyi Mária építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök, az Újvidéki Egyetem Építészeti és Városrendezési Tanszékének docense és Dulka Andor nyugalmazott tanár úr felállású zsűri értékelte.

„Mellesleg” ez utóbbi fő szervező, zsűritag, házigazda személyéhez kapcsolódott egy nyílt történelemóra is az ürményházi temetőkertben. Közvetlenül az alkalmi, D’Orsay Miksa cs. kir. százados és az 1848/49-es szabadságharc ismeretlen délvidéki hőseinek emlékére állított emléktáblánál történő főhajtás és koszorúzás előtt.

És miképpen azt mi, a jelen lévő média képviselői is feljegyezhettük és (meg)tapasztalhattuk, e vetélkedőnek igenis van még, maradt még abból a bizonyos szellemi tartalékából! Néhány atomnyi mindenképp. Az viszont, hogy mindez a továbbiakban csupán a folytatáshoz lesz majd elegendő, vagy idővel a résztvevők számának újbóli gyarapodásához is, bizony rejtve vagyon még előttünk. Bizakodni, a legjobbakat remélni ellenben szabad is, és kell is.

Elvégre végérvényesen elveszíteni csak és kizárólag azt lehet, amiről önként mondunk le.