A történelem-földrajz szakos tanárként, hétvégenként pedig idegenforgalmi vezetőként dolgozó Mészáros Kiss Tibor 1993 óta gyűjti a fém- és papírpénzeket. Édesapja Feketetón postásként dolgozott, és az inflációs időszakban, az 1993—94. évi pénzváltás idején nagyon sok bankjegyet vitt haza Tibornak, melyet a nagykikindai főpostán nem vettek át tőle.

— Édesapám fél zsák vadonatúj, fóliába csomagolt pénzzel jött haza a munkából. Kiöntötte a milliárdos bankjegyeket a szoba közepére, én pedig játszottam velük. Gyűjtögettem a milliárdosokat, egyesével rakosgattam őket, majd más gyűjtőkkel cserélgettem — beszélt a gyűjtőszenvedély kezdeteiről Tibor.

Mészáros Kiss Tibor a szlovén tolárral

1993 és 1995 között Csóka és Feketetó környékén szinte minden tanuló jelvényt, bélyeget vagy pénzt gyűjtött. Az idő múlásával sokan felhagytak a gyűjtéssel, Tibor azonban kitartott, és szabadkai gimnáziumi, majd egyetemi évei alatt — még ha kevesebb ideje is volt rá — sem fordított hátat gyűjtőszenvedélyének. Az idősebbek mindig mondták neki, hogy a gyűjtés kihalófélben lévő hobbi, mert csak idősek foglalkoznak vele. Tibor megerősítette ezt az állítást, több csókai gyűjtőt ismer ugyanis, aki legalább ötven éve foglalkozik pénzgyűjtéssel, és valóban túl van a hatvanadik életévén.

— A gyűjtést komolyan kell venni, nem szabad néhány év után abbahagyni. Állandóan benne kell lenni, a kollekciót rendszerezni, cserélgetni. Az egyszerűbb bankók nem drágák, viszont bizonyos szint után néhány ezer dinárt, sőt néhány száz eurót is kell adni egy-egy bankjegyért. Nem minden bankjegyhez lehet hozzájutni még pénzért sem, a ritka darabokra ugyanis a gyűjtők ráteszik a kezüket. Esetleg ha a gyűjtő eltávozik az élők sorából, és a család aprópénzért eladja a számára értéktelen bankjegyeket. A pénzgyűjtés szenvedélye ritkán száll apáról fiúra és nagytatáról unokára. Én próbálom az ötéves Máté fiammal megszerettetni ezt a hobbit, és úgy látom, jó úton haladok, hiszen már van egy kis dobozkája, melybe rakosgatja a pénzt — mondta Tibor.

Néhány szovjet fémpénz

A gyűjtők nagy része általában rááll egy korszakra (például magyar középkor, Árpád-házi királyok stb.), és csak az abból a korból származó pénzt gyűjti, Tibor viszont állítása szerint a felelőtlen gyűjtők közé tartozik, minden érdekli ugyanis, és minél több korszakból és országból igyekszik bankjegyeket beszerezni. A tulajdonában lévő legrégebbi pénz egy római érme, mely a Krisztus utáni 324. évből származik. Nemrégiben édesanyja a kertben ásva rézből készült pénzt talált, melyről kiderült, hogy I. Constantinus római kori császár idejéből való, apósa pedig néhány éve a nagybecskereki piacnál hetven darab vaspénzt talált egy dobozban, melyben az 1920-as és 1930-as évek szerb dinárjai, valamint az Osztrák—Magyar Monarchia fémpénzei voltak.

A fémpénzeket, Krisztina lánya segítségével, egyesével, kiadási év, kontinens, ország és érték szerint vették nyilvántartásba. A papírpénzek bejegyzését is elkezdték, de ez a munka még nem fejeződött be.

— Egy bizonyos pénzt, például az 5 dinárost, 2012-ben, majd 2014-ben, 2017-ben és 2019-ben is forgalomba bocsátottak. A teljes sorozatot összegyűjtöttem, tehát minden kibocsátási évből van egy-egy pénzérmém. A jugoszláv időkben közkedvelt piros csikós 100-asból is mind a négy sorozathoz sikerült hozzájutnom. Mindig igyekszem minden kiadási évből beszerezni az összes pénzt, mert a sorozat csak így lehet teljes — mutatja a számomra is ismerős, fehér borítékban tartott 5 dinárost, valamint a fényképalbumban álló piros 100-ast.

Megnézzük az 1956-tól 1989-ig kiadott magyar alumíniumfilléreket, a kopejkát, a Magyar Köztársaságban 1949 és 1989 között forgalomba bocsátott érméket és bankjegyeket, a III. Béla idejéből származó ezüstpénzeket, a krajcárokat és a dinárokat. Tibor fejből sorolja, melyik pénzről mit kell tudni, honnan került hozzá, közben megjegyzi, nagyon kell vigyázni, hogy az ember ne essen át a ló túloldalára, mert a gyűjtés könnyen betegséggé válhat. Havi szinten 1500 dinárt ad ki pénzvásárlásra, ha drágább pénzt talál, akkor addig spórol, amíg meg nem lesz a szükséges összeg. A szívéhez leginkább az 1800-ban kiadott ezüst 1 krajcáros nőtt, melyet Kanizsamonostoron talált, a határban.

Korabeli magyar bankjegyek

Sorban veszi elő a fényképalbumokba illesztett bankjegyeket, és előbb az Osztrák—Magyar Monarchia nagy formátumú, képeslapra hasonlító pénzét nézegetjük, majd a weimari köztársaság 5 milliárdosán akad meg a tekintetünk, mely elég összecsapott bankjegynek tűnik, mert csak a fekete-fehér címer és hat sor írás szerepel rajta. A német hadsereg külön pénzt használt, Tibornak ebből is van a gyűjteményében, és a német birodalmi márka sorozata is teljes. A következő oldalon az Ante Pavelić által 1941-ben kikiáltott Független Horvát Államból származó kuna található, melyet később a titói Jugoszláviában be sem lehetett váltani. Szemünk elé kerül a sanyarú időket idéző 500 milliárdos dinár, melyből a ’90-es évek elején szinte egy talicskára valót kellett adnunk egy kenyérért. Gyorsan továbblapozunk a szlovén tolárig, melyet a bankjegy tanúsága szerint 1990-ben nyomtattak, majd a következő oldalon a kommunizmus meglepően szépen kidolgozott tetszetős bankóiról az akkori nagy vezérek néztek vissza ránk. A francia bankjegyeken főleg tájképek szerepelnek, az 1950-es, ’60-as években kiadott lengyel, román és szovjet pénzeken munkások építik a szocializmust, a ’80-as évek legszebb papírpénzének választott csehszlovák 20 koronás egyik oldalán egy pedagógus, a másikon pedig egy fiatal házaspár szerepel, amint örök hűséget esküdnek egymásnak. Találkozunk a Lenin-sorozattal, valamint svéd, norvég, görög, albán, ukrán, olasz, fehérorosz, dél-afrikai (elefántok szerepelnek rajta), szudáni, angolai, mozambiki, iraki, egyiptomi (fáraók és piramisok), líbiai (Moammer Kadhafi köszön vissza ránk) és guineai pénzzel. Utóbbi ország 500-as bankjegyén Tito látható, hiszen a marsall halála után az afrikai ország a Jugoszláviával való barátság és Tito iránti tisztelet jeléül pénznemére a marsall arcképét nyomtatta. Az idő gyorsan múlik, így a Kossuth-bankókat, a Horthy-korszak papírkoronáit, a pengőket és a Kádár-korszak forintjait már egy kicsit nagyobb tempóban vesszük szemügyre.

Arra a kérdésre, melyik bankjegy lesz a gyűjtemény következő darabja, Tibor az 1944-ben kiadott 500, 1000, valamint az 1963-ban megjelent 5000 dinárost említi, hiszen ez a három bankjegy hiányzik ahhoz, hogy az 1944-től 1991-ig terjedő jugoszláv sorozat teljessé váljon.

A pénz világában tett sétánk után azzal váltunk el, hogy évek múlva újra ellátogatok Mészáros Kiss Tiborékhoz, és újabb barangolást teszünk a régi bankjegyek világában.