„Az Úr feltámadása a mi reménységünk” – buzdítja a híveket Szent Ágoston, hogy ne essünk kétségbe, hisz az élet a halállal nem ér véget teljesen. Bár mi, emberek, nem kerülhetjük el a halált, Krisztus feltámadása révén reményt kaptunk, hogy egy napon majd mi is feltámadunk vele.

Idén mindannyian, keresztények, egyidőben ünnepeljük a húsvétot. Több mint két és fél milliárd keresztény ember, akik hiszünk Jézus Krisztusban, egyszerre dicsérjük Őt, ünnepelve a halál feletti győzelmét. Képzeljük csak el, az emberiség egyharmada, ugyanazon a napon tesz tanúságot, a feltámadás örömhíréről: „Ezt a napot az Úristen adta: örvendjünk és vigadjunk rajta!“ – hangzik fel világszerte, a húsvétot ünneplő hívek, megannyi liturgikus ünnepségén.

Idén ugyanakkor mi, katolikusok, jubileumi évben járunk, amelyet Ferenc pápa „A remény nem csal meg” elnevezésű bullájával hirdetett meg. Szent Pál, Jézus Krisztusról, a mi reménységünkről szóló szavait idézve, a pápa a remény zarándokainak hívott meg bennünket, hogy rajtunk keresztül mindenkihez eljusson a keresztény remény fénye.

Milyen világosságot hozunk mi, keresztények erre a világra? Természetesen nem valamiféle emberi, evilági fényt. Ez csak egy lenne a sok „emberi” közül, ami nem elég, hisz képtelen megszabadulni a gonosz sötétségétől. Nem, nem a magunk fényét hordozzuk, hanem Krisztus feltámadásának dicsőséges világosságát! Mindez nem valami szép történet, mítosz, álom vagy utópia, amellyel el akarjuk vonni az emberek figyelmét a valóságtól, hogy - legalább egy pillanatra - elfelejtsék az őket nyomasztó bajokat, keserveket. Nem, ez egy igazi történelmi esemény, amely által a keresztre feszített és eltemetett Jézus Krisztus harmadnapon feltámadt, megdicsőült testével. Feltámadt, hogy nekünk, akik hiszünk benne, örök életünk legyen. Ez a fény és a remény forrása, amelyet mi, keresztények hozunk erre a világra.

Krisztus feltámadásának hajnalától, a remény új tavasza kelti életre a világot! Új remény élteti a Krisztus-hívőket, hisz feltámadásával a mi feltámadásunk is elkezdődött. A feltámadott Krisztus nemcsak feltámadása eseményének emlékét hagyta ránk, hanem ő maga is közöttünk maradt, ahogyan megígérte: „És íme, én veletek vagyok minden napon – a világ végezetéig” (Mt 28,20). A Feltámadott köztünk való jelenléte az igazi öröm forrása, amely betölt bennünket. A reménység tiszta fényében élünk, mert befogadtuk a Megváltó Jézust.

Ezért van az, hogy amikor mi, keresztények húsvétot ünneplünk, akkor a közöttünk jelen lévő Jézus Krisztust ünnepeljük az Ő Egyházában, aki megígérte, hogy ott lesz, ahol legalább két-három hívő összegyűlik az ő nevében (vö. Mt 18,20). Krisztus közösségében lenni azt jelenti, hogy megengedjük neki, hogy megtisztítson bűneinktől és megadja nekünk a megbocsátás kegyelmét, hogy az örök élet reményének új fényében lássuk magunkat, felebarátainkat és a világot, amelyben élünk. Csak így megújulva hozhatunk reményt ebbe a világba és tanúskodhatunk arról, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem Jézus Krisztusé, a mi reménységünké, aki feltámadt és él!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kereszténynek boldog és áldott húsvéti ünnepeket!

Msgr. Mirko Štefković, nagybecskereki megyéspüspök