A szeniorörömtánc az idősebb korosztály számára kitalált közösségi mozgásforma, melyhez nincs szükség sem előzetes tánctudásra, sem partnerre. A nyugat-európai országokban már negyvenöt éve működik, Magyarországra csak néhány évvel ezelőtt jutott el, nálunk pedig kezdeti szakaszban van.

— A tevékenységem során jöttem rá, hogy a zenének nagyon jó hatása van az idős emberekre, közöttük is a demenciában szenvedőkre — mesélte Ildikó. — Elkezdtem figyelni és kutatni, így jutottam el Németországban egy zenegeragógus-képzésre. Ez még ott is viszonylag új dolog volt, hiszen 2012-ben kezdték el alkalmazni. Azt próbálja felderíteni, hogy hangszerekkel, zenével, énekkel, mozgással miként lehet előcsalogatni az emlékeket. A demenciában szenvedők sajnos elfelejtik az életeseményeiket, viszont a zenehallgatással elő lehet hívni őket. Azt is láttam, hogy a táncnak szintén hatalmas ereje és jelentősége van egy bizonyos életkoron túl. Ausztriában bukkantam rá a szeniortáncra, majd tudomásomra jutott, hogy Magyarországon is művelik, habár csak három évvel ezelőtt kezdődött el ez a képzés. A tanfolyamot én is elvégeztem, levizsgáztam, és az idén január óta táncolok. Sopronban alakítottunk egy csoportot, mely tizenhat-tizenhét fővel indult, most már hatvan felett van a létszáma. Elmondhatom, hogy az emberek nagyon élvezik ezeket az összejöveteleket.

Bartók Ildikó a lépéseket mutatja

* Sopron elég messze van Vajdaságtól, hogyan került hozzánk? 

— Én Vajdaságból, Adáról származom, és a szívem mindig visszahúz. Magyarországon és Ausztriában is nagyon sok újdonsággal találkoztam, melynek az alkalmazása itthon is hatékony lehetne az idősek számára, de még nincsenek megfelelő szakemberek. Mindig élt bennem a vágy, hogy az itthoniaknak is szeretnék valamit adni, és nagyon örülök, hogy májusban sikerült ezt a táncot Vajdaságban is elindítani. Ez az Alzheimer Café révén kezdődött, a soproniak ugyanis indítványozták az Alzheimer-mozgalom megalakulását Szerbiában, én pedig velük jöttem először.

(Az Alzheimer Café a demenciával élő személyek és hozzátartozóik részére, szakember bevonásával szervezett összejövetel, melyet oldott környezetben, rendszeres időközönként tartanak meg. Az első találkozó 1997-ben volt Hollandiában, 2014 óta a mozgalom Magyarországon is elterjedőben van.)

— Sajnos elég ritkán tudok hazautazni, május óta ez volt a harmadik alkalom, de szerencsére már vajdaságiak is járnak erre a képzésre, és hamarosan lesznek itthon is vizsgázott oktatók. A képzés helyszíne Budapest, az időtartama kilenc hónaptól egy év, az órákat hétvégére szervezik. A jövendő táncoktatóknak tanulás közben is kell gyakorlatot végezniük, vagyis elkezdhetnek csoportokkal foglalkozni.

Az adai hölgyek

* Mire jó a szeniorörömtánc? 

— A mottója: mozgás, agytorna és öröm. Megmozgatja a testünket, és nagyon jó hatással van az évek múlásával leépülő képességekre, mint amilyen a koordináció, az egyensúlyérzék vagy az orientációs képesség. A koreográfiák egyszerű lépésekből állnak, de mégis meg kell jegyezni őket, ami agymunkát igényel. A zene és a mozgás öröm, ráadásul boldogsághormont is termel. A szeniortáncra nem szükséges párban jönni, ezért azoknak az idős személyeknek is megfelel, akik egyedül élnek. A megalkotója, Ilse Tutt az anyósának találta ki. A II. világháború után nagyon sok asszony egyedül maradt, és otthon ült, nem tudott mit kezdeni magával. Olyan koreográfiák léteznek ugyan, amelyekhez két ember kell, de a párok tánc közben formálódnak, sőt, cserélődnek is. A lépéskombinációk különféle nemzetek zenéjére készültek, ez szigorúan védett, szakemberek által átvizsgált anyag, és nem szabad mást használni. Főleg a hölgyek járnak táncolni, habár Zentán két úrral is találkoztam, ők a feleségükkel voltak. A férfiakat egyébként elég nehéz rávenni erre a szórakozásra, a hölgyeket viszont nem zavarja, ha egyedül kell a csoportban megjelenniük. Vajdaságban is nagyon nyitottak az emberek erre az időtöltésre, Magyarországon pedig már tömegessé vált a mozgalom. Három év alatt több mint 130 oktatót képeztek ki, rengetegen táncolnak az ország egész területén. Legutóbb Győrben voltunk egy nyugdíjas-találkozón, melyen több mint 700 szeniortáncos vett részt. Persze vannak, akik csak egyszer-kétszer jönnek el, aztán elmaradnak. Sok embert idegesít, ha nem tudja azonnal hiba nélkül végigcsinálni az oktató utasításait, habár ez nem követelmény, mindenki a saját képességeihez mérten mozog, illetve próbál fejlődni. 

* Fizikailag mennyire megterhelő ez a mozgásforma?

— Nem megerőltető, és hangsúlyozom is, hogy egy-egy alkalommal mindenki csak annyit teljesítsen, amennyit elbír, vagy amennyi jólesik neki. Vannak forgások, lépések, melyek az egyensúlyérzéket helyezik előtérbe, ezeket is csak akkor szabad bevállalni, ha úgy érezzük, hogy gond nélkül meg tudjuk csinálni. 

* Mint minden társas összejövetel, ez a tánc is közösségformáló, ami időskorban különösen sokat számít.

— Ezt a soproni példával tudom illusztrálni. Ott ugyanis a város más-más részeiről verbuválódott össze a társaság, és az elmúlt hónapokban kis, baráti csoportok alakultak ki. Ők már a táncon kívül is eljárnak együtt kávézni, programokat szerveznek maguknak, moziba, koncertre mennek. A tánc a közös témájuk, de nyilván más dolgok is adódnak, melyeket szívesen megbeszélnének olyanokkal, akik hasonló sorsúak.

Adán mintegy harmincan vettek részt a másfél órás foglalkozáson, közöttük Keceli Verona is. Elmondta, biztatja az ismerőseit, hogy ők is jöjjenek el. Verona a nyugdíjasoknál tornacsoportot vezet, a szeniorörömtáncról addig nem is hallott, amíg Ildikó nem jelentkezett, hogy be szeretné mutatni. Május óta ez volt a harmadik alkalom, de a hölgyek ezt kevésnek tartják, ezért már nagyon várják, hogy Vajdaságban is legyen képzett oktató.

A szerző felvételei